Péntek 13, egy dátum majdnem minden évben.
Egy dátum, ami nem kell szinte senkinek.
Elkerülik, mint kátyút az úton, erősen megvetik,
S boszorkánysággal mindig összekötik.
Bármi gondjukat-bajukat erre fogják,
Gyakran már túlozzák a babonát.
Gondoljunk bele, s most az egyszer őszintén;
Ha mindent ezért okolunk, szidunk, s csak jajveszékelünk,
Akkor akár ezeket minden nap is tehetnénk.
„Jaj, e miatt a kedd miatt pont elfogyott a kenyér!"
De hisz' nincs is semmi alapja? Hát itt van a kutya elásva!
Miért kéne a pénteket utálnunk pont 13-a miatt?
Sok mindenben hiszek, de a látszat alapi megvetésben nem.
Hogyan is tudnék így tükörbe nézni? Ilyen tudattal élni?
Sosem tudhatjuk, milyen egy könyv a címe alapján,
Látásra eldönteni milyen ízű egy újonnan készített finomság.
Péntek 13 soha nem tett nekünk semmi rosszat,
S ha valakit okolni akarunk, hát tegyük azt magunkkal!
