Érints meg!

A Tenger Gyermeke - 3.

Reggel Joseph arra riadt, hogy a fiúk a szomszéd szobában percenként csapkodják az ajtót. A fürdőszobából is ricsaj hallatszott. Kábultan ült fel. A nap már ereje teljében sütött be az ablakon. Fehér fénysugár világította meg a gyűrött lepedőn a helyet, ahol néhány órája még Yves feküdt. Joseph ujjaival megérintette azt a gyűrődést, amit a fiú kezének szorítása okozott, amikor szeretkeztek. Máris minden távolinak tűnt az októberi nap rideg fényében. Felöltözött a fekete reverendába. A szomszéd szobában a fiúk csomagoltak. Joseph is összecsomagolt, és az ablakhoz ment. Még egyszer utoljára végignézett a kerten. Ablaka pont arra a virágágyásra nézett, amibe Yves majdnem belefojtotta azt a szerencsétlen fiút. Akkor kezdődött az őszinteség. Újra látta maga előtt azt a szörnyű jelenetet, újra érezte, ahogy a fiú iszonyatos erővel kiszakítja magát a karjaiból, majd a földre roskadnak, és először látja sírni. Odaát lassan elcsendesedett a szoba. Joseph most a vetetlen ágy felé tekintett. Hogy jól emlékezetébe vésse, sokáig nézte a helyet, ahol először tette magáévá Yves-et. Amikor visszafordult az ablakhoz, nagyot dobbant a szíve. Yves ott állt kint a kertben elegánsan egy kék felöltőben, és az igazgatóval beszélgetett. Ajkain az engedelmes kollégista tartózkodó mosolyával. Lassan a többi fiú is köréjük gyűlt. Joseph zsibbadtan nézte őket, aztán végre belenyilallt a felismerés: rá várnak. Hiszen vasárnap van. Misére mennek. Lélekszakadva rohant a kertbe.
– Jó reggelt! – köszönt rá azonnal az igazgató, és rávillantotta már megszokott, kutató tekintetét.
Joseph nem mert Yves-re nézni. Testében még túl frissek voltak az együtt töltött éjszaka emlékei. Félt, hogy esetleg elpirulna, ha tekintetük találkozik. Szerencséjére a templom felé menet Yves a háta mögött lépkedett a fiúkkal kettes sorban. A templomtéren találkoztak a szüretelők népes csapatával. A tömegben lopva Yves felé sandított, aki a templom bejáratának közelében ácsorgott. Szemét lesütve, a cipője orrával elmélyülten rugdosott ide-oda egy kavicsot. Ebben a pillanatban Joseph rettentő tehernek érezte a körülöttük zsibongó világot. A sok idegen arc csak kelléke volt annak a rájuk kényszerített színdarabnak, amit az arctalan társadalom írt a számukra.

Igazi felszabadulásnak érezte, amikor végre beléptek a hűvös templom áhítatos csendjébe. Az igazgató az első padsorba ültette a fiúkat, ő maga pedig Josephfel mögöttük foglalt helyet. Így Joseph pont Yves mögé került. A fiú szőke fürtjei ott hullámoztak előtte. Úgy érezte, menten megfojtja a fekete reverenda szoros, nyakára feszülő gallérja. Felcsendültek az orgona első hangjai, majd lassan dallammá egyesültek, és a templom falairól mint egy frissítő nyári zápor hullottak alá a gyülekezetre. Az utolsó taktus olyan volt, mint egy elnyújtott kéjes sikoly, az emberi lélek misztikumba öltöztetett tivornyája. A pap a szószékre lépett, és olvasni kezdett a Bibliából. Kellemes hangú férfi volt, szelíd jóindulat áradt a lényéből. Joseph várt egy kicsit, hogy a körülötte ülők elmélyedjenek az áhítatban, aztán végre rá mert nézni Yves-re. Soha nem látott szépségeket vélt felfedezni rajta. Megbűvölten nézte a fiú selymes haját. Néhány tincse sötétebb volt, mint a többi. A nyakán nagyon puhának és vékonynak tűnt a bőre. Joseph, ahogy nézte, az ajkán érezte az ízét. Le kellett hunynia a szemét, olyan erővel rohanták meg az éjszaka emlékei. Arcára áhítat ült ki. A külső szemlélő azt hihette volna, hogy a vallási buzgalom lett úrrá rajta, de Joseph, mint már régóta tette azt, most is becsapta a világot. Magában saját miséjét celebrálta. A szerelem szavai voltak a szentbeszéd, és Yves teste a megízlelt áldozat. Az orgona újból felcsendült. A gyülekezet zsoltárt énekelt. Joseph csatlakozott hozzájuk, de gondolatai messze jártak. Elméjében összekeveredett a mise tömjén illatú, beidegződött áhítata és a testi szerelem újdonságának borzongató varázsa. Őrjítő gyorsasággal villantak fel előtte az éjszaka képei. Yves kibújik galambszürke pizsamájából, és hozzá lép. Az orgona hangjai felerősödnek. A karjaiban viszi az ágyhoz. Mialatt mohón csókolja, a fiú ujjai a füle mögötti érzékeny bőrt simogatják. Tenyere végigsiklik az ódaadó, karcsú testen. Újra a pap hangját hallja, de nem érti, mit mond. Yves kéjesen felsóhajt, és újabb csókra nyújtja ajkait. A templomban felzúg a Miatyánk. Miközben beléhatol, a fülébe suttogja: szeretlek. Yves halkan felnyög, és a párnába temeti arcát. Benne van. Eggyé válik vele. Egyszerre lélegeznek. A gyülekezet térdre esik, és lehunyt szemmel imát mormol. Joseph a padba kapaszkodik. Mintha nem tudna betelni a birtoklás extázisával, a hajánál fogva emeli fel a fiú fejét a párnáról, és szájával szenvedélyesen tapad annak kéjtől remegő ajkaira. Yves teste kecsesen hátrahajlik, keze végigsiklik a vállán, aztán a nyakán, és a hajába markol. A templom hirtelen elhallgat körülötte. Joseph csendjébe belekúsznak az élvezet hangjai, az elfojtott nyögések és kiáltások, egy szeretkező pár extatikus kórusa. Érzi, hogy Yves teste megrándul és remegés fut végig rajta, majd elengedi a haját, és mint egy zsinórjait vesztett marionettbáb visszahanyatlik az ágyra. Ő mindkét kezével végigsimít a csípőjén, és ekkor vakító fényességet lát. Majdnem eszméletét veszti az eddig soha nem tapasztalt gyönyör elsöprő erejétől. Teste Yves izzadt testére zuhan, és minden elsötétül.
Ámen.