Queen Of King ||Carlos Sainz FF.|| Befejezett

I. Fejezet - A műszak végén

-Sabrina, egy csomó minden elfogyott! - Kiabált a hátsó raktárból Helena.

-Igen, tudom de még nem volt időm kimenni mert sok a vendég. - Sóhajtottam nagyot.

-Mr. Rodriguez nem fog örülni, ha megint panasz érkezik rád. - Nevetett ahogy kijött. - Szerintem menj ki most inkább mielőtt baj lesz!

-Ha én most elmegyek nem fogja senki kiszolgálni a vendégeket. - Ejtettem egy széles mosolyt rá majd elindítottam a kávé gépet. - Vagy akkor csináld meg a két Chai latte-t és egy Frappé-t, szívesen elugrok akkor a boltba. Egyébként meg miattad volt az a múltkori balhé, ha nem emlékeznél..

-Az a szerencséd, hogy apád jóban van Diegoval és emiatt lehetetlen téged innen elüldözni.

Motyogta majd megfogta a bevásárló listát és kiloholt az ajtón, megforgattam szemeim és befejeztem a kávékat majd a tálcára tettem és a megfelelő asztalokhoz vittem őket. Mivel nem jöttek új vendégek és Helena is elment a boltba így egy kicsit nyugodtabban végezhetem a dolgaim, ritka pillanat. Megfogtam a locsoló kannát és meglocsoltam a virágokat majd letöröltem az asztalokat ahonnan már fel álltak, a koszos poharakat pedig a pult mögé vittem. Az ajtó csilingelt ahogy bejött rajta valaki, Helena harsogó hangját is hallottam amitől kényszeresen megforgattam szemeim.

-Foglaljatok csak helyet, mindjárt készítem is a rendeléseteket! - Mosolygott szélesen majd szinte kitúrt a pultból.

-Sziasztok! - Néztem a magas srácra és a mellette álló lányra.

-Helló! - Mondta a pasi nagy mosollyal az arcán, visszafogottan mosolyogtam egyet én is.

-Üljetek le nyugodtan! - Mondta Helena kifejezetten a fiút bámulva majd maga mellé húzott. - Hogy kell Borgia kávét és Mocha kávét csinálni?! - Súgta oda nekem.

-Itt vagy 2 éve és nem tudod? - Nevettem fel halkan.

-Csak fejből nem tudom és most muszáj nekem kivinnem a rendelést! - Mondta kissé kapkodva és a poharakat kereste. 

-Ott a recept könyv. - Forgattam meg szemeimet és a polcra mutattam majd megnéztem mit vett a boltban. - Alig vettél valamit..

-Mert megláttam ezt a félistent és visszajöttem, inkább menj és vedd meg ami még kell. - Lapozta fel a könyvet.

-Jó. 

Forgattam meg szemeimet és lehúztam a listáról amiket vett aztán felnéztem a pultból mert azt éreztem, hogy szuggerál valaki. A pasi volt akiért most megveszett Helena, egy másodpercre teljesen zavarba jöttem pillantásától. Soha senki nem nézett még ilyen mélyen a szemembe, hátra simította sötét barna haját majd elmosolyodott halványan. Zavaromban nem tudtam mit tegyek így nagyot nyelve fogtam meg a szatyrot és kimentem a kávézóból a bolt felé sietve, sok vendég mosolyog rám de ez most annyira más volt. Szinte sugárzott tekintete és valóban nagyon jóképű pasi de eléggé gazdagnak tűntek a nővel akivel volt szóval inkább elfelejtem az egészet. Helena amúgy is rákattant úgyhogy amúgy sem lenne esélyem mert ő egy gyönyörű nő annak ellenére, hogy borzalmas a természete és nem kedvelem túlságosan.

***

Amikor visszaértem Helena az asztaluknál támaszkodott és szinte bele volt hajolva a srác arcába, körbe néztem sóhajtva és legalább mindenki ki volt szolgálva. Hátra mentem a raktárba, hogy kipakoljam amiket vettem, halkan dúdoltam Maluma számát a Hola Señoritat ami hátra hallatszott. 

-Én is szeretem ezt a számot! - Hallottam magam mögött egy férgi hangot, megugrottam és megfordultam hirtelen.

-Jézusom.. - Kaptam a mellkasomhoz. - Nem szabadna itt lenned..

-A mosdót kerestem. - Mosolygott rám. 

-Hát, ez nem a mosdó.. - Nevettem halkan. - A mosdó a kávézó végében van jobbra.

-Sainz, Carlos. - Nyújtotta felém a kezét, nem igazán értettem a szitut.

-Sabrina Scott. - Fogtam vele kezet. - Örülök de, ha a főnököm itt meglát nekem végem..

-Mikor végzel? - Húzta ki magát.

-Nem tudom.. Későn, általában én zárok. - Tűrtem el a hajamat a fülem mögé.

-Sabrina.. - Jött be Helena. - Hé, Carlos nem lehetsz itt! 

Mosolygott rá erőltetetten majd megfogta a kezét és kihúzta, láttam a Sainzon, hogy mondani akart valamit még de Helena hajthatatlan volt.  Kicsit csalódott vagyok, hogy ő is tudja a nevét. Bár nagyon ismerős volt, lehet, hogy hallottam már valahol ezt a nevet.. Elő is kaptam gyorsan a telefonomat és beírtam a keresőbe, ezt nem hiszem el. Csak nekem lehet ilyen szerencsém, hogy beégek azon, hogy úgy kezelem őt mint egy sima embert. Ez nagyon ciki pedig már az elején is is ismerős volt, de így legalább tudom, hogy Helena miért van így ráállva. 

Miután a helyére tettem mindent visszamentem az üzlettérbe és körbe nézve kissé csalódottan tapasztaltam, hogy Carlos sehol nincs már. Hát, ez is hozzá tartozik a szerencsémhez. A nap további része viszonylag gyorsan eltelt, Mr. Rodriguez zárás előtt szokott jönni, hogy oda adjuk a pénzt neki. Nagyon ritkán szokott jönni Diego is, ő a tulaj és van egy stílusa de apámmal szinte a legjobb barátok úgyhogy engem nem szokott leszidni de Helena kapja tőle rendesen a savat. Meg is érdemli néha, hogy letörjék a szarvait és ezt Diego nagyon is élvezi. 

-Sziasztok! - Jött be Mr. Rodriguez de egyedül, úgy tűnik ma nem jön Diego.

-Jó napot, Mr. Rodriguez! - Mondtuk egyszerre szinte, Helena cuppogott is egyet.

-Hogy telt a nap, hölgyeim? - Mosolygott kedvesen és a kasszához ment, hogy kivegye a pénzt.

-Jól! Volt ma egy szuper híres vendégünk! - Mondta Helena boldogan és a pultra támaszkodott, én elkezdtem felsöpörni mivel már vendégünk nem volt.

-Igen, találkoztam a szuper híres vendéggel! - Nevetve számolta a pénzt. - Diego épp most beszél vele, Sabrina téged vár Carlos Sainz. - Nézett rám az öreg majd a pénzre vissza.

-Mi? - Bukott ki Helenaból féltékenyen. - Hogy őt várja? - Nevetett hitetlenül.

-Beszarás, Sabrina mehetsz. - Jött be Diego. - Helena vedd el tőle a partfist és most te takarítasz. - Nézett rá. - Rád fér, csak le ne törjön a körmöd.

-Hahaha. 

Mondta majd elvette a kezemből a partfist és megvető pillantással nézett rám, én halványan rámosolyogtam és hátra mentem az öltözőnkben. Levettem a kötényemet és megfogtam a kabátomat és a táskámat majd kimentem az üzletből miután elköszöntem a többiektől, nagyot nyelve néztem át az utca másik oldalára ahol egy Ferrarinak támaszkodva valóban Sainz várt rám.