Queen Of King ||Carlos Sainz FF.|| Befejezett

XXII. Fejezet - Légy jó kis lány

Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, amikor láttam, hogy az apám koporsóját a gödörbe emelik. Szomorú látni, hogy alig jött el valaki a temetésre. Hálás vagyok Carlosnak, hogy elkísért és nem egyedül kell ezt átélnem. Akármilyen is volt, azért szerettem apát. Hisz az apám volt. Ahogy körbe néztem a jelenlévőkön alig láttam ismerős arcot, a családunkból csak én jöttem el de én nem tudtam volna úgy élni, hogy az utolsó útjára nem kísérem el apát. A tekintetem megakadt Diegon aki a temető bejáratánál állt, az apám botjára támaszkodva. Fejével felém biccentett, viszonoztam de nem értettem mit keres nála apa botja. Lehet, hogy túl sok krimit néztem de megfordult a fejemben, hogy nem anya tette. Végül is anya szerette apát, inkább hagyta volna, hogy százszor megüsse de nem tudta volna megölni soha. 

*** 

-Őszinte részvétem. - Hallottam magam mögött a hangot, apám sírjánál álltam. - Sajnálom az apádat. - Mondta Diego.

-A kocsinál várlak. - Mondta Carlos és adott a homlokomra egy puszit.

-Mindjárt megyek. - Néztem rá majd Diego felé fordultam.

-Szevasz. - Mondta Carlos neki majd kezet fogott vele és elment a kocsihoz.

-Valóban sajnálod? - Néztem rá.

-Hátrébb az agarakkal, Sabrina. - Nézett rám majd mellém állt és apám sírját nézte. -Meglep, hogy eljöttél. - Nézett rám. 

-Engem is, hogy te itt vagy. - Néztem rá majd én is a sírt néztem. - Hogy kerül hozzád az apám botja, Diego? - Kérdeztem számon kérően.

-Rám hagyta. - Nevetett fel halkan. 

-Régen beszéltünk már. - Fordultam ismét felé. - Nem ismerjük egymást olyan jól, de az anyámat ismerem és sosem tudta volna meggyilkolni az apámat. - Néztem a szemébe.

-Előbb vagy utóbb a pohár megtelik és túl csordul, nem voltál ott és nem tudhatod mi történt pontosan. - Nézett a szemembe ő is.

-Mr. Rodriguez és az apám.. Szegény Helena is. - Sóhajtottam. - Nem kedveltem őt, de ha tudtam volna, hogy összefekszik veled biztosan lebeszéltem volna róla. - Nevettem halkan. - Ostoba lány volt.

-Ha tartotta volna a száját akkor nem lett volna vele gond, valóban ostoba volt. - Nevetett ő is halkan. - Mindig is rád vágytam és hogy minden kétséged elszálljon, tényleg üzletet kötöttem a szüleiddel. 

-Mekkora patkány vagy, te ölted meg?! - Emeltem  fel a hangomat.

-Vigyázz a szádra. - Csikarta ki a fogai közül. - Vagy kerülhetsz az apád mellé te is. 

-Ne fenyegess, elkaplak Diego. - Néztem a szemébe feszülten. 

-Az anyád ölte meg az apádat a saját kezével. - Állt hozzám közelebb. - Ha nem tette volna meg akkor most nem az apád lenne halott, hanem valamelyik húgod vagy te szóval inkább örülj, hogy ez lett a vége. - Nevetett az arcomba. - Ásd el ezt jó mélyre magadba és engedd el ezt az egészet, tudom jól, hogy mi fájna neked a legjobban. - Pillantott a vállam fölött Carlos felé. - Legyél jó kis lány, Brina.

-Jó. - Préseltem ki magamból, a torkomban gombóc volt.

-De tudom, hogy kibaszott eszes vagy szóval figyeltetni foglak, jobb lesz, ha vigyázol. - Mosolygott rám a szemembe nézve.