Queen Of King ||Carlos Sainz FF.|| Befejezett

II. Fejezet - A sarki kebabos

Intettem neki majd átbattyogtam a túloldalra és oda léptem hozzá, ő szélesen rám mosolygott mielőtt beszélni kezdett volna.

-Szia! - Mosolygott majd adott két puszit amin meglepődtem. - Lenne kedved velem eltölteni egy kis időt?

-Én nem gondolnám, hogy én lennék a megfelelő partner számodra. - Néztem fel rá sóhajtva.

-Nem azt mondtam, hogy legyél a partnerem.. - Nézett a szemembe. - Csak megszeretnélek ismerni, ennyi!

-Engem? - Nevettem halkan. - Én egy senki vagyok hozzád képest, nem akarnál velem mutatkozni hidd el.. - Sóhajtottam nagyot. - Jó éjszakát!

-Jaj, ne rázz már le ezzel a dumával! - Kocogott utánam nevetve. - Kérlek, gyere el velem vacsorázni ma este! - Kapta el a karomat gyengéden így megállított a sétában.

-Nem vagyok megfelelő öltözetben egy vacsorához, talán majd máskor.. - Erőltettem rá egy mosolyt és kiszabadítva a karomat ismét elindultam.

-Olyan helyre viszlek ahol nem számít az öltözék. - Jött mellettem továbbra is, a kezeit zsebre vágta.

-Carlos, nézd.. - Álltam meg sóhajtva, ő is ezt tette és engem figyelt. - Nem tudom mit akarsz tőlem de én nem szeretnék tőled semmit. - Néztem rá sóhajtva.

-Csak egy estét, hogy jobban megismerj és ezt másképp gondold. - Nézett a szemembe. - Már egy ideje kiszúrtalak csak eddig gyáva voltam bejönni a kávézóba, ezért jött velem a tesóm is mert én egyedül nem mertem beülni. - Nevetett halkan és hátra simította haját, kissé csillogó szemekkel nézett rám szóval zavarban van. Istenem, mindjárt megzabálom.

-Szóval akkor a testvéred volt veled.. - Néztem rá majd a kocsijára.

-Igen, Blanca. - Mosolygott rám. - Baj van a kocsival?

-Nem, csak én még a büdös életben nem láttam ilyen közelről egy Ferrarit. - Nevettem majd Helenara néztem ahogy kijött a kávézóból ő is, csak úgy átnézett rajtunk ahogy elment.

-Ez a csaj nagyon nem szimpi. - Nevetett halkan. - Na de visszatérve a kocsira, vezetheted is! - Nyújtotta felém a kulcsokat.

-Nincs jogsim szóval.. - Nevettem.

-Látod milyen jól elvagyunk! - Mosolygott rám. - Már nevetsz is szóval gyere el velem kajálni egyet, aztán haza viszlek!

-Jól van, egye fene.. Menjünk.

Mosolyogtam rá, fülig ért a szája ahogy kinyitotta nekem a kocsi ajtót. Beültem az anyós ülésre, vagy is behuppantam mert jóval alacsonyabban volt mint egy normál kocsi. Becsukta az ajtót és átsétált a vezetőülés felőli oldalhoz és beszállt ő is, becsatoltam a biztonsági övemet és mélyeket lélegeztem mert nagyon jó illat volt.

A táskámat a lábaimhoz tettem majd Carlosra pillantottam ahogy felbőgette a motort aminek csodás hangja volt, a szívem megdobbant mert sosem hallottam még ilyet. Rám vigyorgott majd a gázra lépve elindultunk, döbbenet milyen hamar felgyorsul a kocsi. Azért persze óvatosan vezetett de láttam rajta, hogy próbál imponálni mennyire jól vezet és milyen jó autója van.

Megállt egy sarki gyrososnál amin őszintén szólva meglepett de örültem is neki, hogy nem egy puccos helyre hozott. Kiszállt az autóból és kinyitotta nekem az ajtót majd illedelmesen nyújtotta a kezét felém, hogy kisegítsen. Megfogtam a kezét mire borzongás futott végig a testemen de elhessegettem hamar a gondolataimat erről, jobb ha nem élem magam bele semmibe. Megfogtam a táskám és rámosolyogtam majd mentem mellette a bejárat felé, ajtót nyitott nekem és előre engedett.