Queen Of King ||Carlos Sainz FF.|| Befejezett

XVII. - We don't talk anymore

Egész úton haza felé egy árva szót sem szóltunk egymáshoz, csalódott voltam és szomorú amiért így alakulnak a dolgok. Nem éppen így képzeltem el a kapcsolatunkat, azt hittem különleges lesz és boldog. Ehhez képest most úgy érzem inkább nem kellett volna bele fognunk ebbe az egészbe, ez mindkettőnknek szenvedés.

-Szerintem fejezzük ezt be. - Mondtam ki halkan megtörve a csendet, Carlos semmit nem mondott. Még a levegő is megfagyott közöttünk, igyekeztem nem elbőgni magamat.

-Akkor legalább legyünk barátok. - Bökte ki pár perc csend után. - Nem akarom, hogy eltűnj az életemből.

-Nem tudom mennyire jó ötlet ez, Carlos. - Piszkáltam a cérnaszálat ami kilógott a pulcsimból. - Szerintem egyikünk sem így tervezte ezt az egészet.. - Mondtam halkan.

-Annyira nehezen szereztelek meg, hogy nem foglak csak úgy elengedi.. - Nevetett majd felnézett rám. - Valóban nem így képzeltem el a kapcsolatunkat de, ha nem lennél ennyire ellenséges akkor nem is itt tartanánk. - Nézett a szemembe, felvontam szemöldökömet.

-Szóval az én hibám? - Nevettem fel. - Nem is a tied aki az exével találkozgat és még fel is csinálja? - Túrtam a hajamba idegesen. 

-Nem biztos, hogy enyém a gyerek.. - Vágta rá.

-De lefeküdtél vele, Carlos! - Emeletem fel a hangomat. - Ezen van a hangsúly, te mit szóltál volna, ha én lefekszem Charles-al?! - Kiabáltam rá feszülten, állkapcsa megfeszült ahogy a fejéhez vágtam a kérdést. 

-Sajnálom, oké? - Sóhajtott és megdörzsölte az arcát. - De azt akarom, hogy közel maradjunk egymáshoz.

-Akarni tudod hol kell.. - Mosolyogtam. - Nem akarom, hogy részese legyél az életemnek. - Hajoltam közel hozzá és a szemeibe bámultam.

-Biztosan ezt akarod? - Hajolt ő is közel hozzám, az orrunk hegye majdnem összeért.

-Igen. - Mondtam ki határozottan, közelsége egy kissé zavarba hozott de igyekeztem titkolni.

-Ahogy akarod. 

Hajolt el tőlem és a repülő ablakán nézett kifelé teljesen ignorálva engem, valószínűleg életem legrosszabb döntése volt ez és bánni fogom még a halálos ágyamon is de jelenleg ezt látom csak megoldásnak amíg lecsillapodnak a kedélyek. 

***

Két hét telt el mióta Carlos-al utoljára beszéltünk, mivel nagyon magányosnak éreztem magamat így haza költöztem a családomhoz ahol egy perc nyugtom sincsen de azt hiszem pont erre van most szükségem. Bár elég sűrűn gondolok rá, be kell valljam, hogy őrülten hiányzik és szomorú vagyok, hogy így alakultak a dolgok. Vajon Ő is gondol rám? 

* Carlos szemszöge * 

-Carlos? Hahó! - Legyezte meg kezét a szemem előtt Lando nevetve. - Föld hívja Carlos Sainzt.

-Elbambultam. - Ittam a sörömbe majd körbe néztem, semmi kedvem most itt lenni. 

-Ha ennyire ki vagy még mindig nem értem miért nem hívod fel. - Nézett rám Fernando.

-Kurvára nem vagyok ki. - Vontam fel a szemöldökömet. Igazából kibaszottul ki vagyok, de ezt senkinek nem kell tudnia.

-Hátrébb az agarakkal, Sainz. - Nevetett  Pierre. - Nekem is volt ilyen csajom aki megszerezhetetlen volt..

-Inkább hagyd abba ezt a gondolat menetet már most, haver. - Vágott a szavába Charles. - Nem hiszem, hogy erre lenne szüksége Carlosnak.

-Mert te már csak tudod? Te mentél rá a csajára. - Nevetett Hamilton.

-Nem mentem rá. - Nézett hülyén. - Csak barátok voltunk..

-Jó barátok. - Nézett rá Pierre.

-Azt vágjátok, hogy én is itt ülök? - Álltam fel hülyén nézve rájuk. - Ejthetnénk ezt a témát, srácok?

-Haza ne menj. - Nézett rám Lewis sóhajtva. - Váltsunk témát srácok mielőtt Sainz lelép.

-Amíg elmegyek mosdóba addig rágjátok még egyszer át a szerelmi életemet aztán egy szót se halljak.. 

Tettem le az üres üveget az asztalra majd a férfi mosdó felé tántorogtam, ameddig nem álltam fel nem is éreztem, hogy mennyit ittam. Az a gond, hogy ,, hívd fel Sabrinat " részegre ittam magam de hallani sem akar felőlem, nem hívhatom fel pedig tényleg szenvedek mint egy kis kamasz aki elveszítette élete nagy szerelmét. Hálás vagyok a srácoknak, hogy mindenféle programot találnak ki, hogy ne otthon üljek a magányomban de mindig az a vége, hogy egy bárban kötünk ki és ,, hívd fel Sabrinat " részegre iszom magamat. A telefonom képernyőjét néztem ahogy fogtam a kezemben, igazából csak ezért jöttem a mosdóba, hogy átgondoljam mit is akarok. A falnak támaszkodtam és feloldottam a képernyőzárat, beléptem a telefonszámok közé és megkerestem Sabrina nevét. A szívem a torkomban dobogott hevesen, a számat haraptam belülről és nagyot nyelve csak bámultam a nevét. Lecsúsztam a padlóra és letettem  magam mellé a telefont és térdeim felhúzva a homlokomat a lábamnak támasztottam. Nem hívhatom őt fel.

-Picsába, Carlos.. - Sóhajtott nagyot Lando ahogy belépett az ajtón. - Jól vagy?

-Nem. - Vágtam rá egyből és megdörzsöltem az arcomat. 

-Haver. - Sóhajtott és mellém ült, a telefonomat lezárta és a zsebébe rakta. - Figyelj, menjünk haza és holnapra majd kitisztulsz. - Nézett rám.

-Nem tudom elengedni őt, Lando. - Döntöttem a fejemet a csempének és a plafont bámultam. - És nem is akarom.

-Tudom, Carlos. - Mondta halkan és kezét a vállamra tette támogatóan.

-Annyira hiányzik. - Suttogtam, kezdett homályos lenni a látásom ahogy könnyeim gyűltek.

-Ha te sírsz akkor én is, basszus.. - Nevetett Lando halkan és szipogott egyet. - Minden rendben lesz, tesó! 

-Charles beszél még vele? - Dörzsöltem meg a szemeim sóhajtva és rá néztem. - Őszintén mond el nekem, kérlek!

-Nem tudom, nem kérdeztem és ő sem említette nekem. - Sóhajtva állt fel majd a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen.

-És te? - Néztem rá majd megfogtam a kezét és felpattantam a földről, leporoltam magam.

-Úgy ismersz engem? - Vonta fel a szemöldökét nevetve.

-Hol a telefonom? - Néztem körbe kissé zavartan és a zsebeim tapogattam.

-Nálam van és itt is marad reggelig, hidd el ez lesz a legjobb. - Nevetett. 

-Valószínűleg. - Nevettem és átölelve a vállát hagytam, hogy támogasson.

***

Reggel amikor felébredtem istenesen fájt a fejem, fel ültem az ágyban és ásítva nyújtóztam egyet. A konyhába mentem ahol a pulton ott volt a telefonom és egy cetli is amit Lando írt, miközben töltöttem magamnak egy pohár vizet elolvastam amit írt.

,, Jó reggelt, Csipkerózsika!

Itt a telód, most már így józanon biztos örülsz neki, hogy elvettem tőled és nem hívtad fel Őt. :) Bocs, hogy nem vártam meg még felkelsz csak rohannom kellett mert Luisa kitalálta, hogy reggelizzünk a szüleivel.. Majd beszélünk! "

- Lando 

Tényleg jó, hogy elkobozta a telómat mert szerintem nem bírtam volna ki, hogy ne hívjam fel Sabrinat. Lezuhanyoztam gyorsan majd felöltöztem itthoni, kényelmes szerelésbe mert úgy sem mozdulok ki ahogy mostanában alakulnak a napjaim. Azért a srácok sem érnek rá mindennap kirobbantani itthonról engem amit nem is bánok, mostanában jobban szeretek egyedül lenni.