Queen Of King ||Carlos Sainz FF.|| Befejezett

XXIV. Fejezet - Vallomás

Reggel nehezen keltem ki az ágyból és Carlos is alig akart elengedni de muszáj voltam felkelni mert ma állásinterjúra megyek és időben elakarok készülni. Álmosan mentem a fürdőszobába de kicsit megtorpantam amikor láttam, hogy a bejárati ajtó nyitva van résnyire. Körbe néztem majd nagyot nyelve közelebb mentem az ajtóhoz, útközben megfogtam egy szobrot amit használhatok fegyverként. Lassan kinyitottam az ajtót ami kissé nyikorgott de nem vészesen, kinéztem a folyosóra és meglepődve tudatosult bennem, hogy nincsen világítás így csak az ablakon beszűrődő felkelő nap sugarai világították meg a falakat. A szívem hevesebben kezdett dobogni amikor a szemem sarkából láttam egy alakot de nem bírtam oda fordulni, a lábaim földbe gyökereztek és a szobor kiesett a kezemből de nem hallottam a hangját ahogy földet ért. Lenéztem és a lábaim csurom véresek voltak és a padló is körülöttem, tompán hallottam a húgaim sírását de nem tudtam eldönteni, hogy melyik irányból hallom. Nagy nehezen elindultam a folyosón de hirtelen körül nézve nem tudtam hol vagyok. Nyomasztó érzésem volt és a testem mintha teljesen megmerevedett volna és tehetetlennek éreztem magam, mintha már levegőt sem kapnék rendesen. Erősen lehunytam szemeim és csak felakartam ébredni mert eljutott a tudatomig, hogy ez csak egy álom. Erősen koncentráltam de nem történt semmi, félig mintha már a saját testemben lettem volna de még mindig itt tartott fogva ez a rémálom. Halkan hallottam Carlost ahogy a nevemet mondja de annyira távolinak tűnt, hogy szinte elhalkult teljesen, hirtelen összerándult a testem és felriadtam. Levegő után kapkodva néztem körbe a szobában, teljesen levert a víz és Carlos hajolt fölém.

-Basszus, bébi jól vagy?! - Nézett rám aggódóan. - Csak rángott a tested és nyöszörögtél, alig bírtalak felébreszteni..

-Rosszat álmodtam.. - Fújtam ki magam és letöröltem a homlokomat. - Viszont még nem kések el! - Néztem az órára majd kipattantam az ágyból.

-Honnan is? - Lepődött meg és ő is fel állt az ágyból.

-Behívtak egy interjúra. - Mentem át a fürdőbe és megmostam az arcomat. - Jelentkeztem pár helyre a környéken, többek között a rendőrségre is. - Néztem rá.

-Rendőrség? - Vonta fel a szemöldökét.

-Asszisztensnek. - Vontam vállat.

-Bébi, ugye nem akarsz nyomozgatni meg ilyenek? - Fogta meg a vállaimat megállítva egy pillanatra.

-Az utóbbi időben rájöttem, hogy jobb ha vannak körülöttünk rendőrök. - Néztem a szemébe. - Elrettentő lehet egyeseknek..

-Nem tartom ezt jó ötletnek, sőt.. Egyenesen rossz ötletnek tartom ezt. - Nevetett halkan. - Szerintem ez túlzás..

-Carlos, majdnem meghaltál.. - Néztem rá hülyén.

-Azért attól messze voltam. - Forgatta meg szemeit.

-Kitudja mit babráltak meg a kocsidon. - Vontam fel a szemöldökömet. - És ha felrobbant volna?! Nem fogod fel, hogy élet veszélyben vagyunk..

-Szerintem túl reagálod. - Nézett a szemembe. - Én megértem, hogy megviselt téged az elmúlt pár hét de..

-Szerintem te meg nem érzed a dolgok súlyát.. - Mentem el mellette a szobába és a gardróbból kezdtem válogatni a ruhákat.

-Visszatérünk erre.. - Motyogta majd az előszobába ment ahogy kopogtak, megforgattam szemeim és a megfelelő ruhadarabot kerestem.

-Szia, Carlos. - Hallottam halkan Isabel hangját, összeszorítottam fogaim.

-Helló. - Mentem ki hozzájuk és átöleltem Carlos derekát. - Miért jöttél? - Néztem rá számon kérően.

-Beszélni szeretnék Carlossal négyszemközt. - Nézett rám felvont szemöldökkel.

-Övé a gyerek vagy nem? Gondolom ezért jöttél. - Forgattam meg szemeim.

-Menj készülődni, édesem. - Nézett rám Carlos, nem mondtam semmit csak visszamentem a szobába becsapva az ajtót.

* Carlos szemszöge *

-Gyere csak beljebb. - Sóhajtva néztem Isabelre.

-Köszi. - Sóhajtott és bejött, körbe nézett kissé kérdően.

-Sabrina itt lakik és a húgai is, hosszú történet. - Nevetve raktam össze a kis cipőket amik összevissza voltak.

-Hallottam a balesetedről, sajnálom! - Tette kezét a vállamra amit udvariasan elutasítottam.

-Katona dolog.. - Legyintettem és a konyhába mentem. - Kérsz valamit inni?

-Nem, köszi. - Ült le az egyik székre, a hűtőn lévő fotót nézte amin én és Brina voltunk.

-Nos, akkor gondolom az eredmény miatt jöttél. - Magamnak azért töltöttem narancslevet, bele ittam.

-Hát, igen bár nem fogsz örülni. - Sóhajtott majd elnevette magát halkan.

-Enyém a gyerek? - Kérdeztem halkan. - Mert, ha igen akkor gondoskodni fogok róla pénzügyileg..

-Ugyan már, Carlos.. - Nézett rám hülyén. Mi van ma a nőkkel, mind megőrült?

-Valami rosszat mondtam? - Vontam fel szemöldökömet és letettem a poharat.

-Nem voltam terhes.. - Forgatta meg szemeit.

-Mi van? - Néztem rá kissé pislogva, nem hittem a fülemnek.

-Csak azért mondtam mert azt hittem, hogy így közétek állhatok.. - Mondta halkan. - Úgy sajnálom, már bánom..

-Te normális vagy? - Emeltem fel kissé a hangomat. - Kurvára közénk álltál, tönkre tetted a kapcsolatunkat és hetekig szóba sem állt velem Sabrina!

-Sajnálom, tényleg. - Sóhajtva állt fel. - Bocsánatot jöttem kérni tőletek.

-Én szeretem ezt a nőt. - Néztem a szemébe. - Szenvedtem mint a kutya mert te itt kamuzgatsz mert nem bírod felfogni, hogy köztünk vége. - Nevettem megvetően. - Minden este részeg voltam, a haverjaim kapartak fel a padlóról mert a nő akit szeretek nem állt velem szóba, miattad!

-Én is szerettelek, Carlos. - Könnyei gyűltek.

-Ha szerettél volna akkor nem teszed ezt, ez kibaszott önző dolog volt tőled. - Fordítottam neki hátat. - Gerinctelen dolog volt, Isabel.

-Kérlek ne haragudj rám. - Mondta szipogva.

-Húzz a lakásomból és többet ne is halljak rólad. - Bámultam a konyha pultot, nagyon haragudtam rá.

-Tényleg sajnálom, szia. - Mondta halkan majd elindult ki.

-Tudod, Isabel.. - Mentem inkább még is csak utána. - Ha elfogadsz tőlem egy jó tanácsot akkor azt javasolnám, hogy keress fel egy pszichológust mert kibaszottul nem vagy normális és nem is voltál soha.

-Kapd be, Carlos.. - Ment ki becsapva az ajtót, ez egy őrült picsa. Nem is terhes, én meg naivan elhittem és még a kapcsolatunkba is belerontott ezzel.

-Képzeld, szívem.. - Mentem a szobába. - Nem terhes ez az idióta nő. - Forgattam meg szemeim.

-Én már nem lepődök meg semmin. - Nézte magát a tükörben.

-Csinos vagy! - Mosolyogva mértem őt végig. - Elkísérhetlek!

-Ha van kedved! - Mosolygott rám. - A lányoknak úgy is még órájuk van, van időnk az interjú után még enni is valahol!

-Én inkább mást ennék az interjú után. - Mosolyogva álltam elé és megcsókoltam.

-Egy gyors menet a kocsiban? - Harapott ajkába nevetve.

-Akár. - Kuncogtam el magamat. - Imádlak! - Néztem a szemébe.

-Én is téged! - Mosolygott rám csillogóan kék szemeivel.