Queen Of King ||Carlos Sainz FF.|| Befejezett

IV. Fejezet - Viszlát, Sainz

-Vegyél ki egy pár nap szabit. - Mondta Diego sóhajtva. - Sajnálom, hogy megbeszéltük a dolgot Sainzzal, ő sem akar neked rosszat..

-Ne küldj haza, kérlek.. - Suttogtam. - Had dolgozzak, nem akarok haza menni...

-Akkor gyere el hozzánk pár napra, Maria örülni fog neked. - Simogatta a vállamat.

-Apáék kiakadnának. - Motyogtam halkan. - Nem menekülhetek el otthonról, Diego.. - Néztem rá szipogva.

-Te vagy a leghűségesebb nő a világon, Sabrina! - Tűrte el a hajamat mosolyogva. - De ki fogsz készülni, ha mindig másokat teszel magad elé..

-Ez van. - Mosolyodtam el halványan. - Ki szolgál ki? - Sóhajtottam ahogy hallottam a kávégépet darálni.

-Carlos beállt. - Nevetett halkan. - Jót tesz az üzletnek, meg hát imponálni akar neked.. Adj esélyt a boldogságra, Sainz mindent megadna neked!

-Hagyjuk ezt a témát kérlek, én nem akarok tőle semmit és ezt érthetően elmondtam neki is. - Sóhajtva álltam fel a földről. - Most viszont visszamegyek dolgozni mert nem tudom, hogy mennyire ért a kávékhoz. - Nevettem.

-Ott a recept, az alapján tudja és szerintem szórakoztatja a vendégeket is. - Nevette el magát és ő is fel állt. - Ha bármire szükséged van, szólhatsz tudod! - Nézett a szemembe.

-Jól van, fogok szólni.. - Sóhajtottam nagyot és kimentem a hátsó raktárból, Carlos a pultnál állt és beszélgetett, közben a habosítót feszegette, hogy kinyissa.

-Eltöröd. - Vettem ki a kezéből. - Így kell. - Mutattam neki a kis gombot az oldalán amitől egyből felpattant a teteje.

-Első napom, kezdő vagyok. - Mosolygott rám szélesen, elmosolyodtam én is halványan. Azt hiszem szórakoztató lesz ez a nap.

***

Este a zárásig maradt Carlos, bár inkább felszolgált még én a kávékat csináltam de egész jó csapat voltunk. Sokszor megnevettetett de azért próbáltam titkolni, hogy jól érzem magamat. Tényleg nem akarok összebonyolódni vele, bár igazából most már nem tudom mit akarok. Diego szavai nagyon elgondolkodtattak, hogy ne csak mindig másokra gondoljak.

-Jól teljesítettem ma? - Mosolygott rám Carlos. - Jöhetnék többször is, ketten jó csapat  vagyunk!

-Ügyesen kivitted a kávékat. - Nevettem halkan és a pénzt számoltam. - Jó sok borravalót is kaptál! - Néztem az üvegre amibe egész nap dobáltuk a plusz pénzt.

-Esküszöm élveztem a sima munkát! - Mosolygott rám. - Haza vihetlek? - Kérdezte egyből.

-Köszönöm, de nem kell. - Pillantottam rá majd borítékba tettem a pénzt és hátra vittem a széfbe, Mr. Rodriguez csak holnap reggel jön érte.

-Meddig fogod még ezt a macska-egér játékot űzni velem, Brina? - Nézett rám amikor kijöttem a hátsó részből.

-Nem űzök én semmilyen játékot és ne hívj így. - Néztem rá sóhajtva és levettem a kötényemet. - Légyszíves kapcsold le a pult alatti hosszabbítót.

-Miért nem adsz nekem egy esélyt? - Nyúlt a pult alá, közben engem nézett. Ahogy lekapcsolta az áramot csak a hűtő fénye maradt és a led szalagoké.

-Ez nem a megfelelő idő arra, hogy randizgassak. - Sóhajtottam nagyot.

-Akkor ne randizzunk csak ismerjük meg egymást. - Nézett rám, elállta az utamat.

-Carlos, nem akarok ismerkedni sem. Sajnálom, kérlek értsd meg, hogy most nincs időm és erőm sem ilyen dolgokhoz sem.. - Mondtam halkan, illata nagyon férfias volt és ahogy lenézett rám egyszerűen megbabonázott.

-De látom rajtad, hogy te is akarod. - Lépett hozzám közelebb. - Csak ne legyél ennyire elutasító velem, én várok rád ameddig akarod csak ne legyél ilyen velem.. Kérlek! - Mondta halkan, végig a szemembe nézett.

-Oké, rendben.. - Sóhajtottam fel egy pár pillanatnyi csend után. - De az én tempómban haladunk és ha valamire azt mondom nem, akkor az nem! - Néztem a szemébe én is, mint egy kis gyerek úgy mosolygott rám.

-Jól van, ez már haladás! - Mosolygott rám. - Van kedved egy kicsit kocsikázni?

-Van, persze! - Mosolyogtam rá, kicsit nyitnom kell felé. - De azért nem sokat mert mennem kell haza..

-Oké, oké! - Mosolygott rám és engedte, hogy előre menjek a kijáratnál.

***

Jól éreztem magam Carlossal megint, a környéken kocsikáztunk és beszélgettünk. Mesélt a családjáról és gondolom várta, hogy ezt én is megtegyem de még nem akarok beszélni erről vele. Nem szégyellem a családomat de nem akarom, hogy sajnáljon vagy ilyesmi. A sarkon az utcánkban álltunk meg a kocsival, nem akartam, hogy lássa hol lakom. Elég lepukkant a ház, meg nem akarom, hogy lássák, hogy egy Ferrarival furikáznak engem. Főleg azt nem kell tudniuk, hogy Carlos Sainz a kocsi tulaja. Remélem Diego sem fogja jártatni a száját, ha legközelebb meglátogatja a családot.

-Jól éreztem magamat. - Fordultam kissé felé ahogy kicsatoltam a biztonsági övemet.

-Ennek örülök, én is nagyon jól éreztem magam és köszönöm, hogy esélyt adsz nekem! - Mosolygott rám fülig érő szájjal. - Most három hétig szünetem lesz, csak lesz olyan amikor pár napig nem dolgozol.. - Nézett a szemembe.

-Mire akarsz kilyukadni? - Tűrtem el a hajamat zavaromban, kíváncsi voltam nagyon.

-Eljöhetnél velem valahova.. - Fordult jobban felém ő is. - Franciaországba vagy akár Amerika.. Ahova te szeretnél elmenni! - Mosolygott.

-Carlos.. Nekem nincs pénzem ilyen kiruccanásokra és felejtsd el, hogy te kifizetsz mindent én meg csak el leszek mint a befőtt.. - Vontam fel a szemöldökömet.

-Sokkal jobban megismernénk egymást, ha együtt töltenénk egy kis időt. - Sóhajtott nagyot.

-Nem érted a lényeget, nem fogok veled elmenni egy több ezer dolláros kiruccanásra. - Nevettem fel kínomban, de ő csak beszívott ajkakkal nézett rám. - Most mi az?!

-Már minden ki van fizetve. - Nevetett halkan. - Őszinte leszek, megbeszéltem Diegoval, hogy holnaptól kiveszel pár napot és velem leszel..

-Hogy mi? - Kérdeztem halkan. - Ezt nem hiszem el.. Nincs jogotok egyikőtöknek sem helyettem eldönteni mit akarok, ezt nem hiszem el.. - Pattantam ki a kocsiból persze óvatosan, nem akartam kárt tenni ebben a nagyon drága kocsiban.

-Brina várj már.. - Szállt ki ő is sietve és utánam jött.

-Mondtam már, hogy ne hívj így. - Sóhajtottam és sietve mentem tovább a házunk felé, nem érdekelt, ha követ lássa csak a koszfészket ahol lakunk.

-Figyelj, pár nap alatt biztos vagyok benne, hogy teljesen megváltozna a véleményed! - Jött mellettem sóhajtva. - Kérlek, legalább gondold át..

-Jó, átgondolom.. - Forgattam meg szemeimet és megálltam a házunk előtt.

-Itt laksz? - Nézett a mögöttem lévő romos, öreg házra.

-Igen, itt. - Mosolyodtam el halványan. - Most már tudod hol lakom, inkább te gondold át, hogy biztos összeakarsz-e állni egy ilyen lánnyal mint én.. - Nyitottam ki a kaput.

-Jó éjszakát. - Nézett rám majd visszasétált a kocsijához.

-Viszlát, Sainz.

Sóhajtottam nagyot és besétáltam a házba, azt hiszem ez ennyi is volt. Az arca mindent elárult amit gondolt, tudtam, hogy ez lesz belőle ha megtudja hol lakom és milyen körülmények között. Legalább hamar letisztáztuk ezt az egész dolgot.