Queen Of King ||Carlos Sainz FF.|| Befejezett

XXVIII. Fejezet - Fejmosás

* Carlos szemszöge *

-Ez tényleg ránk zárta az ajtót. - Nevettem halkan ahogy hiába nyomtam le a kilincset.

-Carlos, tényleg van mit megbeszélnünk. - Nézett rám Charles.

-Akkor ugorjunk neki.. - Sóhajtva ültem le a fotelba és a plafont néztem.

-Én nem akarok semmit Sabrinatól, csak barátok vagyunk. - Ült le az ágy szélére.

-Látom, hogy nézel rá. - Néztem rá felvont szemöldökkel.

-Carlos, tök csinos és egy kedves, okos lány.. - Nevetett halkan. - Úgy csinálsz, mintha csak én néznék rá így..

-Nem ez a bajom, Charles. - Motyogtam. - Nem hagy nyugodni az a tény, hogy akkor voltál vele amikor én nem..

-Nem történt semmi, csak elmentünk vezetni, hogy levezesse a feszültséget. - Nézett a szemembe. - Carlos, az egyik legjobb barátom vagy és nem fogok rámenni arra akit szeretsz!

-Sabrina is kedvel téged, mármint mint barátot. - Szögeztem le. - Csak én attól félek, hogyha sokat vagytok együtt akkor ez megváltozik.. - Mondtam halkan.

-Téged szeret a világon a legjobban, ezt már olyan sokszor bebizonyította neked.. - Nevetett. - Miért kételkedsz benne? Te sokkal többször összetörted a szívét az Isabeles szarságaiddal..

-De én nem szaladgáltam senki máshoz.. - Sóhajtottam nagyot.

-Te tiszta hülye vagy, nincsenek barátai.. Kihez máshoz fordult volna, ha nem hozzánk? - Vonta fel szemöldökét. - Egyébként Landoval is kurva sokat beszélgettek, nem értem miért vagyok én az ősellenség..

-De ő neki csaja van.. - Forgattam meg szemeim.

-Ja, akivel hetente szakítanak.. - Nevetett a fejét ingatva. - Én nekem most alakulóban van valami és eddig sem kellett a barátnőd, engedd el ezt a témát..

-Jó majd hiszem, ha látom.. - Álltam fel majd az ajtót vertem kicsit. - És most szépen úgy teszünk mintha megbeszéltünk volna mindent.. - Néztem hátra rá.

-Remélem egyszer majd kivered ezt a hülyeséget a fejedből és nem leszel ilyen idióta.. - Állt fel ő is szem forgatva.

-Na megbeszéltétek? - Kiabált Lando.

-Meg. - Vágtam rá.

-Tuti? - Nevetett majd hallottam, hogy jön.

-Igen! - Vigyorogtunk rá Charlessal mindketten ahogy kinyílt az ajtó.

-Szuper, Sabrina egy kicsit nagyon berúgott szóval ne lepődj meg. - Nézett rám röhögve Lando, ő sem volt már józan.

-Fél órát voltunk itt körülbelül, hogy sikerült leitatni? - Néztem rá hülyén majd kimentem a nappaliba és láttam, hogy Sabrina sír a röhögéstől Fernandoval és Franciscaval, Pierre és Linda a fejüket fogva nézték őket.

-Kicsit rövideztünk aztán most percek óta a semmin röhögnek, vagy egymáson ezt még nem tudtuk eldönteni. - Nevetett Lando és leült a kanapéra.

-Csodás..

Ültem le kedvtelenül a kanapéra, nem vagyok benne biztos, hogy Charles igazat mondott. Nem akarok vele rosszban lenni, hisz tényleg legjobb barátok vagyunk de amikor jellemezte a szerelmemet az nagyon nem tetszett. Lando is sokat beszél vele de ő nem így beszél róla, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán alakulóban van neki valaki. Szerintem csak megakart nyugtatni, hogy leszálljak a témáról de akkor sem fogom hagyni, hogy egy kicsi esély is legyen arra, hogy Sabrina elhagyjon engem. Az este további részében igyekeztem jó pofát vágni mindenhez, hogy ne tűnjön fel, hogy most rohadtul nincs kedvem itt lenni. Csak Sabrina miatt maradok mert láthatóan nagyon jól érzi magát, mostanában csak vele akarok lenni. Sok szarság történt mostanában és én nem akartam ide költözni sem de muszáj volt, hogy együtt tudjunk maradni. A világon legjobb szeretem ezt a nőt de jól felforgatta az életemet, hozzá kell szoknom ezekhez az új dolgokhoz. Egy idő után azt vettem észre, hogy mindenki nevetgél és jól érzik magukat én meg csak ülök egy pohár borral a kezemben ami nem is fogy.

-Mi a baj, édesem? - Ült az ölembe Sabrina nagy lendülettel, így ki is lötyköltem a bort a gatyámra.

-Vigyázz már, Brina.. - Néztem hülyén.

-Jól van majd kimossuk.. - Nevetve törölgette egy zsepivel a gatyámat.

-Hagyd.. - Toltam el  a kezét.

-Most mi van? - Nézett rám felvont szemöldökkel. - Baj, hogy jól érzem magam?

-Nem, dehogy.. - Sóhajtottam. - Bulizz csak, én elvagyok..

-De én veled akarok bulizni. - Nézett rám csillogó szemekkel, brutálisan pia szaga volt.

-Szeretném, ha nem innál többet. - Néztem a szemébe.

-Én meg szeretném, ha innál valamit. - Nézett rám komor arccal majd elröhögte magát.

-Brina, sok lesz.. - Néztem a szemébe. - Rosszul leszel..

-Én pont most vagyok jól! - Nevetve állt fel és hangosabbra vette a zenét, táncolni kezdett és maga mellé húzta Lindat is aki nevetve táncolt vele.

-Válthatnánk pár szót, barátom? - Jött oda hozzám Lando.

-Ja.. - Álltam fel sóhajtva. - Úgy sem akarom ezt nézni..

-Carlos. - Mondta Lando felvont szemöldökkel. - Gyere, menjünk ki kicsit.. - Ment a terasz felé.

-Nem szívesen hagyom őt itt Charlessal. - Néztem vissza, Charles a telefonját nyomkodta.

-Haver, ez már durva. - Kicsit becsapta az ajtót miután kimentünk. - Állj le, nincs köztük semmi és nem is lesz. - Nézett a szemembe.

-Csak én látom, hogy néz rá? - Nevetettem kiakadva.

-Az egy dolog, hogy néz rá de ő a legjobb barátunk. - Fogta meg a vállamat. - Carlos, imádlak de egy barom vagy most.. Charlesnek nem kell Brina, sosem tenné tönkre a barátságotokat azzal, hogy rá megy. - Nézett a szemembe. - Majd talál valakit és nem fog már többet így nézni rá, Brina egy gyönyörű lány én is ezt gondolom, akkor most engem is ignorálni fogsz? - Tárta szét karjait.

-Nem, csak... - Motyogtam az orrom alatt majd kifújtam magam. - Félek, hogy elhagy engem.. - Könnyeim gyűltek.

-Akkor is téged szeretett és meg is bocsájtotta amikor Isabelt dugtad a Yachton szóval ne kételkedj abban amit ez a lány érez irántad. - Szúrta oda nekem a szavakat. - Charles és az én vállamon sírta ki magát amikor New Yorkba költözött miattad.. Ne legyél önző seggfej, nézz magadba és gondolkozz el azon, hogy te mennyi fájdalmat okoztál neki és még ezek ellenére is veled van.

Nagyot nyelve bámultam a legjobb barátomra mert tökre igaza van, azt hiszem egy kicsit tényleg önző voltam. Én sokkal többször és mélyebben megbántottam őt és nincsen jogom itt hisztizni mint egy hülye tini gyerek, Sabrina tényleg nem fog elhagyni és nem kéne tönkre tennem a barátságunkat sem Charlessal. Lando megveregette a vállamat majd visszament ott hagyva engem, a korlátnak támaszkodtam és kifújva magamat a csillagokat néztem. Halványan elmosolyodtam ahogy Sabrina átölelt hátulról, felé fordultam és szorosan magamhoz öleltem őt.

-Szeretlek, manó! - Pusziltam meg a feje búbját többször is.

-Én is téged, édes! - Nézett fel rám. - Sokkal jobban mint ahogy azt el lehet képzelni! - Ölelte át a nyakamat mosolyogva.

-Tudom, életem! - Mosolyogva csókoltam meg őt, kissé fintorogtam ahogy éreztem ajkain a tömény ízét. - Már megint mit ittál? - Nevettem. - Ennek így hányás lesz a vége, ha összeiszol mindent..

-Ez volt az utolsó! - Nevetett és éppen, hogy megtartottam mielőtt elesett volna.

-Hát, most már tényleg ne igyál többet! - Nevettem. - Inkább együnk valamit! - Mosolyogtam rá.

-Jól van, de ne legyél ilyen dulifuli! - Böködte az arcomat mosolyogva.

-Nem leszek! - Mosolyogva vettem őt fel menyasszony pózba és bementünk vissza.