Queen Of King ||Carlos Sainz FF.|| Befejezett

VIII. Fejezet - A lift

Reggeli után visszamentünk a szállodába letusolni és átöltözni, mivel egész este nem nyúltam a telefonomhoz így megnéztem az üzeneteimet. Diego írt, hogy nyugodtan maradjak amennyit szeretnék, pörög a kávézó nélkülem is. Anya is írt, hogy minden rendben van otthon ami remélem tényleg igaz és nem csak azért írta, hogy ne menjek haza. Azért kicsit aggódom, de szerintem ez normális.

-Minden rendben? - Nézett rám Carlos ahogy a nappaliba jött.

-Igen, persze csak megnéztem a telómat, hogy mi újság oda haza. - Mosolyogtam rá.

-Na és minden rendben van, gondolom. - Mosolygott rám féloldalasan.

-Elvileg igen, de azért egy kicsit aggódom. - Nevettem halkan.

-Nem kell aggódnod! - Puszilta meg a homlokomat. - Akkor mehetünk biciklizni?

-Persze! - Mosolyogtam rá. - De honnan fogunk szerezni biciklit? - Nevettem kíváncsian.

-Én már elintéztem mindent. - Mosolyogva ölelte át a derekamat. - Na menjünk!

***

-Én egy kicsit zavarban vagyok és úgy érzem mintha mindenki minket bámulna vagy fotózna..

Nevettem halkan ahogy egy kávézó előtt ültünk Carlossal, a biciklit az asztalunk mellett voltak letámasztva. Körülbelül egy órát tekertünk aztán beültünk ebbe a kávézóba, vagy is ki a teraszára. Jól érzem magamat vele csak nem akarom, hogy az emberek kövessenek és híres legyek mint Carlos új barátnője.

-Engem nem igazán érdekel, hogy ki néz vagy kifotóz. - Nézett rám. - Ezt nem tudjuk sajnos kivédeni sehol..

-Szuper.. - Sóhajtottam nagyot és megittam a maradék kávémat.

-De ezzel mi a baj, Brina? - Nézett rám. - Téged se érdekeljen!

-Én szeretnék megmaradni az a kis senki aki voltam.. Illetve vagyok.. - Nevettem halkan, Carlos megforgatta szemeit.

-Kérlek ne gondold ezt magadról, nem vagy az! - Fogta meg a kezemet az asztalon átnyúlva.

-Kedves tőled, hogy próbálod az ellenkezőjét bizonygatni de én tényleg egy kis senki vagyok. - Néztem rá. - Ezt úgy értem, hogy hozzád képest..

-Ezt sehogy nem tudod kimagyarázni.. - Nevetve nézett rám. - Nem vagy az és kész, vitát lezárom.

-Siempre tienes la Última palabra, Carlos? - Mosolyodtam el féloldalasan őt nézve.

-Igen, Brina. Mindig az enyém az utolsó szó! - Mosolygott rám ő is féloldalasan.

-Na és most mi a terv? - Tűrtem el a hajamat és körbe néztem körülöttünk.

-Bekuckózhatnánk a hotel szobába, ha van kedved! - Mosolygott rám.

-Végül is, miért ne? - Mosolyogtam rá. - Legalább kettesben leszünk!

Carlos rendezte a számlát majd a bicikliket visszavitette a kölcsönzőbe mi pedig a szállodához sétáltunk. Kellemes séta volt de láttam pár fotóst szóval ez biztosan a hírekben lesz hamarosan, nem szeretném ezt az egész dolgot de Carlost pedig akarom. Bajban vagyok mert ezzel jár az, hogyha vele kezdek ki. Mindenhol paparazzik lesznek, mindig tudni fogják hol vagyunk és mikor. Nem tudom mennyire fogom én ezt elviselni, remélem menni fog hosszútávon is.

* Carlos szemszöge *

Nagyon csendben van Brina, aggódom, hogy min agyalhat. Így is mindent túl gondol és túl reagál, azért látom rajta, hogy nehezebben oldódik fel és talán inkább egyre inkább feszül be. Nagyon tartok attól, hogy neki ez nem fog menni és elfog hagyni emiatt engem. Nekem kell ez a nő. Nagyon nehéz dolgom van mert nagyon szeretném neki megmutatni mennyire kell nekem de óvatosnak kell lennem, úgy érzem egy rossz lépés és itt hagy engem a francba. Kihívás lesz megszerezni Sabrinat de nem fogom feladni, azért remélem elfogja majd hinni mennyire oda vagyok érte. Mondjuk lehet, hogy túlzás volt ez az egész Monacoi kiruccanás, ezzel sem akarom elrontani a dolgot mert így úgy tűnhet pénzen akarom őt megvenni de ez nem igaz, én csak azt akarom neki megmutatni, hogy ilyen az életem. Mert ilyen.

-Szeretnél előbb az étteremben enni vagy mindent kérjünk fel a lakosztályba? - Mosolyogtam Brinara ahogy bementünk a szálloda aulájába.

-Jó lesz minden inkább a lakosztályba. - Nézett rám majd a lift felé ment, tartottam vele a léppést.

-Minden rendben? - Néztem rá nevetve. - Úgy rohansz!

-Csak szeretnék már felmenni.. - Sóhajtva tűrte el a haját. - Csináltak rólunk fotókat, láttam..

-Jaj, Brina! - Mosolyogtam rá és előre engedtem a liftben. - Fognak is még, ne törődj ezzel!

-Csak olyan fura, hogy fotózgatnak..

Mondta halkan, a lift ajtó becsukódott, csak ketten voltunk a liftben. Eljött az én időm, gyerünk Carlos. A kijelzőt figyeltem ami mutatta, hogy hányadikon vagyunk. Mikor két szint közé értünk benyomtam a STOP gombot, Brina kérdően nézett rám de nem hagytam neki sok időt. A lift oldalának nyomtam őt és egyik kezemmel a hajába túrtam, a másik kezemet a csípőjére tettem és megcsókoltam őt. Egy pár pillanatig még nyitva voltam a szemem amíg meg nem győződtem róla, hogy ő lehunyta szemeit. Nyelvemmel utat törtem az övéhez, testemmel a lift oldalához préseltem őt. Amikor átölelte a nyakamat kezeimet a fenekére tettem és egy laza mozdulattal felemeltem őt, lábaival átölelte a derekamat. Jól esett az együtt működése, a levegő felforrósodott körülöttünk. Gyengéd csókokat nyomtam a nyakára amiket ő halk hümmögéssel jutalmazott, önkéntelenül is elmosolyodtam ahogy várta a folytatást.

-Ha nem indítjuk el a liftet hamarosan mentőakcióba kezd a szálloda. - Mosolyogtam rá és letettem őt kuncogva, pislogva nézett körbe zavartan.

-A..Akkor indítsuk el! - Mosolygott rám zavartan, teljesen ki volt pirulva és virulva is.

-Jó úton haladunk úgy látom!

Mosolyogva indítottam el a liftet, felmentünk a lakosztályba ahol hagytam neki, hogy bármit rendeljen amit csak szeretne. Én addig letusoltam majd ő is, nem akartam még felajánlani, hogy fürödjünk együtt bár a Yachton már úgy is láttunk mindent egymásból de nem akarok elsietni a dolgokat. Amíg ő fürdött addig kivettem a pezsgőt a hűtőből, hogy ne legyen annyira hideg. Remélem a terveim úgy sikerülnek majd ahogy elterveztem, bár a liftes incidens után pozitívan állok a dolgokhoz. Úgy érzem, hogy sikerült megpuhítanom a kis csajt. Az ajtóhoz mentem amikor kopogtak rajta, kinyitottam de meglepetésemre nem a kaja jött hanem Isabel állt az ajtóban.

-Te meg mi a francot keresel itt? - Néztem rá hülyén.

-Fel engedtek a recepción, beszélnünk kell. - Jött be szinte fellökve engem.

-Menj már el. - Néztem rá felvont szemöldökkel. - Ne gyere be..

-Carlos nem láttad a.. - Jött ki a fürdőből Brina egy törölközőben. - Neszeszeremet... - Nézett ránk kérdően felváltva.

-Talán a hálóban van.. - Néztem rá majd Isabelre, Brina a szobába sietett. - Szóval elhúznál? Mert ahogy látod zavarsz.. - Néztem a szemébe.

-Apa meghalt.. - Nézett rám nagy szemekkel majd könnyei gyűltek.

-Oh.. - Sóhajtottam, kedveltem az apját nagyon. - Őszinte részvétem!

-Carlos! - Sírta el magát majd átölelt engem, nagyot nyelve visszaöleltem mert megsajnáltam.