Queen Of King ||Carlos Sainz FF.|| Befejezett

XVI. Fejezet - Szét hullik minden

Washington utcáin az éjszaka közepén elég veszélyes egyedül egy nőként így csak a kert hátsó részében ültem le a nyugágyra, szerencsére szinte mindenki bent volt a házban így nem sokan voltak kint. A fejem sajgott és a gyomrom is fájt, könnyeim folyamatosan folytak le az arcomon ahogy feküdtem. Csak remélni tudtam, hogy senki nem fog ide jönni hozzám de nem sokáig tartott magányságom.

-Sabrina! - Jött oda Juan. - Mi a baj, kedvesem? Tán nem jó a buli? - Ült a mellettem lévő nyugágyra.

-De, az nagyon jó csak a szituáció nem amibe keveredtem.. - Néztem rá szipogva.

-Látom, hogy bánt valami. - Sóhajtott. - Csak nem Carlos barátom?

-De, miatta jöttem el Madridból is de utánam jött New Yorkba és most ide hozott engem is és az exét is.. - Nevettem hitetlenül. - Elegem van, Juan.. Kezdetben minden úgy tűnt rendben van közöttünk, erre mindig ide lyukadunk ki...

-Sabrina! - Jött ki a hátsó ajtón Carlos feszülten.

-Carlos, barátom! - Állt fel Juan. - Hagyd pihenni Sabrinat!

-Beszélnem kell vele! - Nézett rá, kissé kényelmetlenül kezdtem érezni magamat mert éreztem, hogy nem lesz jó vége.

-Talán majd holnap, te is sokat ittál. - Mondta Juan.

-Kösz, Juan de megoldjuk. - Sóhajtottam és fel álltam kissé nehezen.

-Legyél úri ember. - Mondta Juan majd bement, Carlos sóhajtott egyet.

-Miért akarod, hogy jóban legyek Isabellel? - Néztem a szemébe. - Most tényleg hármasban fogunk élni vagy mi? - Nevettem halkan.

-Nézd, Brina.. - Jött oda hozzám sóhajtva. - Gyere üljünk le.. - Húzott a nyugágyakhoz vissza.

-Carlos.. - Téptem ki szinte kezemet a kezéből. - Mi folyik itt?

-Nem tudom őt kizárni az életemből.. - Beszélt halkan.

-Szereted még őt? - Kérdeztem csalódottan, könnyeim ismét megtelítették a szememet.

-Nem. - Vágta rá egyből.

-Akkor? - Kérdeztem suttogva, alig maradt már erőm.

-Ülj le kérlek és elmondom. - Mondta halkan és leült az egyik nyugágyra.

-Haza akarok menni.. - Fújtam ki magam.

-Kérlek Brina, had tisztázzam a helyzetet.. - Motyogta Carlos maga elé bámulva.

-Terhes vagyok. - Szólalt meg mögöttem Isabel. - Carlostól.

Eléggé instabilnak éreztem a talajt magam alatt, egyszerűen lefagytam. A lábam a földbe gyökerezett, a levegő fagyos lett körülöttünk és a torkomban gombóc keletkezett. Carlos leüvöltötte Isabel fejét, hogy ő akarta nekem elmondani.

-Ez biztos? - Néztem Carlosra miután még az alkohol is elszállt belőlem idegességemben. - Van róla papírja?

-Igen, csak vele feküdtem le.. - Nézett hülyén Isabel.

-Szerezz róla papírt. - Nevetve néztem rá.

-Brina.. - Mondta Carlos kétségbeesve.

-Végeztess apasági tesztet aztán beszélünk.. - Nevettem halkan. - Francba, Carlos..

-Jó, megcsináltatom.. - Nyelt nagyot. - És ha az enyém? - Kérdezte halkan.

-Ha tényleg tied a gyerek végeztünk. - Néztem Carlos szemébe csalódottan, beszívott ajkakkal nézett rám és zsebre dugta kezeit. Isabel felnevetett majd átölelte a vállát, rám mosolygott.

-Figyelj, akkor feküdtünk le amikor téged hívogatott részegen a Yachtról. - Nézett rám. - Napra pontosan, a mi gyerekünk nő a hasamban.

-Ez igaz? - Gyűltek a szemembe könnyeim, belülről harapdáltam a számat. - Mond már valamit.. - Kiabáltam Carlosra.

-Igen, valószínű, hogy enyém a gyerek.. - Emelte fel a hangját.

-Kurva jó.. - Nevettem és felfelé néztem az ég felé. - Engem fűzögetsz, könyörögsz, hogy bocsássak meg és közben pedig felcsinálod az exedet..

-Nem akarok beleszólni de már mindenki titeket néz. - Szólalt fel Juan.

-Szarok rá.. - Nevettem és levállaltam Juant. - Ahogy rád is.. Bár sosem ismertelek volna meg.

Néztem Carlos szemébe majd letörölve könnyeim mindenkit levállaltam aki az utamban volt, fogalmam sem volt hova menjek vagy kit keressek csak kimentem az utcára és elővettem a telefonomat. Szipogva nyitottam meg a térképet és bekapcsoltam a hely meghatározást, hogy egyáltalán tudjam hol vagyok pontosan. Tompán hallottam ahogy Carlos és Isabel veszekednek, letöröltem az arcomon legördülő könnycseppjeim és kifújtam magam. Nem tudtam mitévő legyek így tárcsáztam Charles számát és lehunyt szemekkel leguggoltam és leültem a padkára, halkan sírtam és vártam, hogy felvegye.

-Szia, Brina. - Vette fel kissé kómásan, biztosan aludt.

-S..Szia. - Mondtam halkan és visszanyelve könnyeim próbáltam megnyugodni.

-Minden rendben? - Kérdezte aggódva, hallottam, hogy mocorog.

-Nem, semmi nincs rendben. - Szipogtam. - Kéne egy kis segítség..

-Megsérültél vagy baj van? - Egyre aggódóbb lett a hangja.

-Washingtonban vagyok és minél hamarabb el kéne innen tűnnöm. - Suttogtam. - Segíts, Charles..Kérlek!

-Jól van, semmi baj! - Lett magabiztosabb a hangja. - Hol vagy pontosan?

-Newark Street. - Mondtam halkan, megugrottam ahogy valaki felhúzott a földről. Leejtettem a telefonomat, hallottam, hogy Charles aggódik.

-Komolyan Leclerchez rohansz egyből? - Nézett rám Carlos nevetve.

-Hagyj békén.. - Akartam nyúlni a telefonomért de ő előbb vette fel, kinyomta a hívást és földhöz vágta. - Észnél vagy, Carlos?! - Kiabáltam rá.

-Ha haza akarsz menni majd én haza viszlek! - Kiabált rám ő is, megrezzentem mert sosem láttam még őt így. - Egyszerűen elegem van abból, hogy állandóan Charlestól kérsz segítséget..

-Mert ő sosem bánt így velem ahogy te.. - Kiabáltam rá sírva és meglöktem őt a mellkasánál de szinte meg se mozdítottam. - Állandóan összetörsz, elköltöztem tőled 3500 mérföldre és utánam jöttél..

-Mert szeretlek, Brina. - Nézett a szemembe. - Csak jelenleg úgy érzem versenyeznem kell érted mással is..

-Hát, én is kurvára versenyzek Isabellel.. - Nevettem halkan. - De kezdem úgy érezni, hogy ő fog nyerni.. - Dörzsöltem meg az arcomat.

-Csak várd meg a teszt eredményét. - Beszélt halkan. - Én..Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem az enyém a gyerek. - Nézett a szemembe. - Nem akartam veled kiabálni és veszek neked egy új telefont is!

-Carlos, ennyivel nem lehet ezt elintézni.. - Sóhajtottam. - Mindig amikor azt hiszem rendben vagyunk egy pillanattal később már szét hullik minden..

-Nem vagyok a toppon.. - Bámult maga elé. - Azt akarom, hogy ott legyél az Ausztriai futamon. - Nézett a szemembe.

-Nem akarok ott lenni. - Sóhajtottam. - Nekem idő kell, Carlos..

-Rossz érzésem van, megnyugtatna, ha tudnám, hogy ott vagy. - Nézett a szemembe.

-Carlos.. - Mondtam halkan. - Csak haza szeretnék menni.. - Sóhajtva néztem rá.

-Jó. - Rendben van. - Beszélt halkan ő is, lehajtotta fejét csalódottan.