Queen Of King ||Carlos Sainz FF.|| Befejezett

XI. Fejezet - Circuito Permanente de Jerez

-Jól éreztem magam, köszönöm! - Néztem Carlosra ahogy megállt a kocsival a házunk előtt.

-Akkor rendben vagyunk újra? - Kérdezte halkan.

-Miért kell elrontani ezzel a dolgokat? - Sóhajtottam.

-Most akkor nem? - Sóhajtott nagy szemekkel. - Brina..

-Maradjunk barátok! - Néztem a szemébe.

-Nem akarok csak a barátod lenni.. - Nevetett fejcsóválva.

-Én viszont nem akarok többet barátságnál, sajnálom.. - Motyogtam.

-Megijedtél.. Csak tudnám mitől. - Döntötte homlokát a kormánynak. -

-Nem ijedtem meg, nem akarok kapcsolatot és kész.. - Néztem hülyén. - Miért nem lehet ezt elfogadni?! Carlos te autóversenyző vagy, milliomos és nagyon sármos. - Nevettem halkan. - Én csak egy egyszerű, csóró barista vagyok aki egyáltalán nem illik hozzád..

-Olyan hülyeségeket beszélsz! Ki beszélte tele ezekkel az agyadat? - Nézett rám hirtelen kiakadva.

-Hagyjuk egymást, ez így lesz a legjobb.. - Beszéltem halkan és ki akartam szállni de megfogta a karomat.

-Ha most kiszállsz így az autóból soha többet nem kereslek. - Nézett a szemembe.

-Jól van, legyen így.

Mondtam ki fájdalmasan majd beszívtam ajkaim és kiszálltam a kocsiból, a szívem ketté hasadt de így lesz a legjobb mindenkinek. Idővel majd Carlos is belátja, hogy ez köztünk nem fog tudni működni hisz teljesen más mindkettőnk élete és a színvonala is. Szomorúan léptem be az ajtón, a húgaim egyből szaladtak oda hozzám átölelni engem. Viszonoztam ölelésüket majd anyáékat is üdvözöltem és a szobámba vonultam, már alig bírtam tartani magam. Az ágyamra ültem és hagytam, hogy könnyeim legördüljenek az arcomon. Valószínűleg életem legnagyobb hibáját követtem most el, hogy így elhajtottam Carlost. 

***

Egy újabb unalmas hét telt el, Diego szinte könyörgött nekem, hogy maradjak és ne mondjak fel így egyedül dolgozom többnyire de semmiképen sem Helenaval. Carlos azóta sem bukkant fel aminek nem tudom, hogy örülök-e vagy sem. Valahol igen, de valahol mélyen nagyon hiányzik és tényleg úgy érzem, hogy elszúrtam az egészet. Felnéztem amikor csilingelt az ajtó, hogy belépett valaki. Minden percben azt várom, hogy Ő lépjen be az ajtón de mindig csalódok mert nem Carlos jött. Sóhajtva szolgáltam ki továbbra is az embereket és vártam, hogy elteljen ez a csodás nap is. Ismét felnéztem amikor kinyílt az ajtó, Charles lépett be és egyből rám nézett.

-Szia, Charles! - Sóhajtottam. - Megint Carlos küldött?

-Szia, nem. - Nézett rám halvány mosollyal. - Magamtól jöttem és valami kávét kérek amit te ajánlanál!

-Oh, rendben! - Néztem rá. - Milyen fajta kávét szeretsz? - Mosolyodtam el halványan.

-Inkább a feketét. - Mosolygott. - Egyedül vagy ma? 

-Igen, általában. - Tűrtem el a hajamat, fel ült a bárszékre ami a pult előtt volt.

-Volt egy kolleganőd, nem? - Nézett rám, úgy tűnt valóban érdeklődik irántam.

-Még mindig van csak nem dolgozom vele, de mindegy is.. - Nevettem és elkezdtem csinálni neki egy Latte Macchiato-t, közben félszemmel figyeltem a többi vendéget is.

-Értem. - Nézett rám megértően. - És hogy vagy? - Nézett engem.

-Hát, elég furán érzem magam ebben a szituációban. - Nevettem halkan.