A maffia ölelésében

2.rész

Mikor beérkeztem nem tudtam mit tegyek, elállták mögöttem az ajtót és semerre sem láttam menekülő utat, ekkor felpillantottam Jasonre. Ahogy rám nézett nem az a kedves, barátságos ember jutott eszembe, hanem inkább teljesen az ellenkezője, szinte megijesztett. Ekkor elindultam, próbáltam kifutni a hátsó kijáraton, de nem jártam sikerrel, valaki hirtelen elkapott és pár pillanattal később minden sötétt volt.
...

Nemrég ébredtem fel, zúg a fejem és fogalmam sincs hol vagyok. Kisebb szobához vagy inkább pincéhez hasonlít ez a hely, egy kisablakon szűrődik csak be fény és ezzel megvilágítva a szoba egy részét. Este volt, olyan sötét, hogy az orromig alig láttam, és éreztem, hogy az ablak felől hűvös szellő árad befele. Hiába volt nyár egész sokszor voltak zivatarok és ilyenkor hamar lehült a levegő, ami számomra sehogyan sem kedvezett, mivel még mindig egy szoknyában voltam. Úgy döntöttem nekiállok dörömbölni az ajtón:

-Segítség! Hall engem valaki?- egy pár pillanat múlva nyikorogni kezd az ajtó és belép rajta egy sötéte alak, miután közelebb lépett Jason arca mutazkozott meg. Én meg egyből ahogyan csak tudok az idegességtől és a fáradságtól vegyített hangulatommal nekiállok kérdezősködni.

-Mit keresek itt? Miért hoztál ide? Válaszolj!- láttam, hogy nagyon kezdem idegesíteni, de ez per pillanat nem érdekelt

-Picit higgadjál le! Egy barátodat keressük és ezért leszel te majd a segítségünkre! Világos?- mondta rezzenéstelen arccal, ami ha ez még lehetséges még inkább felbosszantott

-Melyik barátomról beszélsz nekem és miért keresitek? Nekem meg legfőképpen mi közöm ehhez az egészhez?- mondtam a végét már felemelt hanggal és farkas szemet néztem vele, a mogyoróbarna szemei csak úgy bámultak az én zöld szemembe

-Drága barátodról Marcoról, tartozik nekem méghozzá nem is kevéssel és az sem könnyít a dolgon, hogy drága emberünk még az ellenségeim közé sorolható, ezért leszel te a legjobb csali.

Marcoról annyit tudnék mondani, hogy gyerekkorom óta a legközelebbi barátaim közé sorolható. Rengeteget beszélünk még most is és olyan mintha a bátyám lenne, ő pedig a húgának tekint, mindig megvédett bármi történt és megvigasztalt akármi is volt a probláma. De ez kölcsönös volt, mint a testvéreknél. Nem tudom elképzelni, hogy mivel tartozhat Jasonnak és hogy egyáltalán mi közük egymáshoz.

-Én biztosan egy pillanatra sem segítek neked és jobban teszed ha elengedsz

-Különben?- kérdzte felhúzott szemöldökkel, de erre sajnos nem tudtam már semmit sem válaszolni, ötletem sem volt mit vághatnék vissza. Megfordult és kilépett az ajtón ugyan úgy visszazárva engem a sötétbe.

Még egy lepedő sem volt ezen a helyen, azt hittem megfagyok, reggelre már teljesen áthültem. A következő nap nem történt semmi egész végig be voltam zárva és csak egy fickó adott be ételt, de nem bírtam enni és nem is akartam. Egész végig azon gondolkodtam, hogy tudnék innen kijutni, az ablak túl kicsike volt, hogy kimásszak rajta, az ajtót esélyem sem volt kinyitni. Egyre rosszabul kezdtem magam érezni, valószínűleg megfáztam, a fejem fájt és rázott a hideg, jobb már nem is lehetne.

Jason szemszöge:

Margaret barája rengeteggel tartozik, fegyverekkel, pénzel és ezért lesz majd segítségemre ez a kislány. Marco bármit megtenne érte, félti őt mint a kishúgát és ez kapóra is jön. Amikor a pultnál megpillantottam egyből tudtam, hogy őt keressük, pontos személyleírást kaptam róla, de azt nem gondoltam, hogy ilyen gyönyörű lesz. - Csak az üzlet kedvéért van itt, emlékeztettem magam, de azért lehet elszórakozok vele.
...

Este lementem hozzá a pincébe megnézni, hogy van. De mikor benyitottam a földön összekuporodva elaludt, olyan kis ártatlan volt. Közelebb léptem hozzá és megfogtam a kezét, majd a homlokát az egész teste forró volt. Egyből felvettem a karjaim közé és felvittem az egyik vendégszobába, majd rögtön orvost hívtam, aki megállapította, hogy csak egy megfázás, de most figyelni kell rá, mert magas láza is lehet. Majd miután felírt pár receptet távozott. Felmentem megnézni őt, olyan gyönyörű teremtés volt, ahogy a holdfény besütött a szobába megvilágítva azzal csinos kis arcát, azonnal egy furcsa vágy fogott el.