A maffia ölelésében

5.rész

Jason szemszöge:

Margaretet a biztonság kedvéért kellett magunkal vinnünk a rajtaütés helyszínére, majdnem az összes emberemet el vittem magammal és így nem lett volna jó döntés otthon hagyni két őrrel. Bár arra nem számítottam, hogy ennyire nehezen fogja viselni a történteket. Éjszaka mikor már mindenki aludt leindultam egy pohár vízért, de Margaret ajtaja mellett elhaladva, halk nyöszörgést és beszédet hallottam, mintha valakivel beszélt volna, ezért egyből benyitottam. Körbenézve senki sem volt a szobában, de Margaret nyugtalanul forgolódott az ágyban, rémálma van. Úgy döntöttem melléfekszek, kicsit bűntudatom volt amiért magammal vittem, pedig ez nem megszokott és nagyon régen éreztem már ezt.

-Margaret ébredj- rázom meg óvatosan, erre pedig legnagyobb meglepetésemre mikor felébred nem lök el, nem kezd el kiabálni. Szemembe néz azokkal a gyönyörű szempárral és odabújik hozzám. Meglepően kellemes érzés, nem szoktam senki mellett sem ottaludni, de vele egész éjjel ittmaradtam.
...

Reggel Margaret halk szuszogására kelek, a mellkasomon fekszik és derekemat közben átkarolja. Én pedig szintén csak magamhoz ölelem, furcsa hogy ilyen nyugodt a közelemben.

Úgy terveztem, hogy ma mivel nincsen semilyen teendőm, ezért elmegyünk Margarettel valahová, jobban meg szeretném ismerni, ami tudom, hogy furcsán hangozhat tekintettel arra, hogy elraboltuk. Pár pillanat múlva mocorogni kezd a karajaim között én pedig lepillantok, reggeli álmos tekintetével néz fel rám és halkan odasúgja egy apró mosoly kíséretében:

-Köszönöm

-Mégis mit?- ráncolom a homlokom értetlenkedve

-Hogy itt maradtál velem.

-Örömmel Maggie- mosolygok rá és elemzem a meglepett reakcióját az újdonsült becenévre.

Margaret szemszöge:

Jól esett Jason közelsége és említette, hogy elvisz valahová, mert szeretne velem beszélgetni. A szobába visszatérve a ruháim az ágyon hevernek. Jason mondta, hogy mindent elhoztak amit a lakásomban találtak. Hamar el is készülök, Jason azt mondta lazán öltözzek, ezért egy fehér combközépig érő szoknyát veszek fel egy kényelmes sportcipővel, a hajam pedig hagyom szapadon. Mikor kész lettem siettem a nappaliba ahol már Jason várt. Egy fekete rövidnadrág és sportcipő, egy fehér póló kíséretében, ami alól erős karjai is megmutatkoztak. Nagyon vonzó meg kell hagyni.

Közben Carlo is belépett a lakásba pár újabb alakkal és lepacsiztak Jasonnal. Carlonak jó kedve volt és picit idegesíteni akarta.

-Hova hova, ilyen tüneménnyel téged elengedni?- mondta pimasz vigyorral az arcán, amire Jason már csak a fejét rázta.

-Te se panaszkodjál, ha jól tudom tegnap randid volt?

-Így van.- húzta büszkén ki magát Carlo, amire én felnevettem, erre a cselekedetemre pedig mind a ketten felém fordultak.

-Látom jó kedved van Maggie- mondta Carlo- csak nem valaki feldobta a kedved az éjszaka.

Erre a mondatra pedig fülig vörösödtem, hirtelen meleg lett egy picit idebent.

-Na jólvan Carl, menjél inkább reggelizni a többiekkel. Így is feltűnően elemedben vagy.- vágta oda neki Jason, majd Carlo büszke léptekkel, mint aki jól végezte dolgát ment a konyhába.
Mi pedig elindultunk. Az udvaron egy fekete autó állt, amivel egy húsz perc múlva már meg is érkeztünk a tervezett helyszínre. Út közben végig beszélgettünk, ami még inkább oldotta az egymás felé irányuló feszültséget. Mikor kiszálltunk egyből megcsapott a friss tengeri levegő, majd körbepillantva egy szemet gyönyörködtető tengerpartot láttunk, aminek a mentén sétáltunk a lábunkról már levetettük a cipőt és úgy mentünk a homokba.

Sosem akarom, hogy véget érjen ez a nap, olyan jól érzem magam, annyi mindent meséltünk egymásnak. Jobban megismerve Jasont, mesélt a gyerekkoráról, ami kicsit sem volt egyszerű az apja mindig is a maffia élére szerette volna, ezért már kicsi korában elkezdte kiképezni, az elején még csak edzések, majd fegyverek kezelése és nemsokkal a használatát is. Rengeteg vér tapadhat a kezéhez, ezt igaz, hogy nem mondta, de a hűvös, érzéketlen reakciójából, amit a múltkori esetnél láttam erre enged következtetni. Majd mikor idősebb lett, akkor lett bevonva a vállalkozói részbe, drog, pénz és fegyverkereskedelem és miután ezt elsajátította, akkor hárult rá a többi felelősség is. Övé lett az egész vezetés, az apja át adta neki és ez hatalmas teherrel nyomja a vállát. Felelősség az emberei iránt, az üzletek zavartalan elrendezése, az ellenségek kiiktatása vagy a rajtuk lévő tartozás behajtása, ezzel utalva Marcora. De mindezek felett elmesélte, hogy ismerkedett meg Carloval és a többi haverjával, hogy együtt nőttek fel és hogy olyanok, mint a testvérek. Milyen hülyeségeket csináltak együtt és miközben ezt mesélte láttam az apró mosolyt a szája szélén.

Köszönöm aki eddig olvassa a történetet. Remélem tetszik, amit pedig csillaggal tudtok nekem jelezni :)