A maffia ölelésében

45.rész

Jason szemszöge:

Úton vagyunk Margaret családjához és látom rajta, még ha leplezni is próbálja, akkor is kivehető hogy feszült és ideges. Amióta beszáltunk a kocsiba néma csend telepedett ránk és ezt megtörve megszólalok.

-Akkor a szüleid semmit sem tudnak az elmúlt időről, se a munkámról, se a mostani életedről? Említettél nekik olyat amit tudnom kéne? Hol ismerkedtünk meg vagy mióta vagyunk együtt? Mert kétlem, hogy azzal kéne kezdenem, hogy Marco ami azt illeti tartozott és cserébe elraboltam a lányukat, de semmi gond, mert egész jól kijövünk és azóta igazából együtt vagyunk.- nevetem el magam mire látom, hogy kezd egy picit feloldódni.

-Hát ami azt illeti örülnék neki, ha nem említenéd, hogy mivel foglalkozol és ezt a részét is kihagyhatnád.- mély levegőt vesz és látom, hogy még nem tudja teljesen elengedni az idegességét. -Nem említettem nagyon konkrétan semmit se, csak azt mondtam, hogy szeretnék bemutatni nekik pár jó barátot, meg hogy megismerkedtem valakivel és őt is szeretném bemutatni.

-Rendben, akkor üzletemberként bemutatkozom, kereskedelemmel foglalkozó vállalkozó, ami részben igaz is. A többit még kitalálom, ha nagyon a részletekbe is bele szeretnének menni.- kezemet a combjára simítom, miközben folytatom a tervet. -Hol ismerkedtünk meg? Mit szeretnél, mit mondjak?

-Mondhatjuk, hogy Marco által. Nagyon jóban voltatok így bemutatott neked és annyira kedves, aranyos voltál, hogy esélyem sem lett volna bármikor is nemet mondani.- közli nevetve, közben pedig élvezi a szavai után csengő iróniát.

-Ami azt illeti tényleg nagyon rendes voltam.- ugratom és csak élvezem, ahogyan ahogyan hitetlenkedve felsóhajt.

-Mikor? Amikor a pincédben voltam vagy amikor visszahurcoltál többször is a házba. Vaaagy....- ekkor felnevet, de még mielőtt folytatná....

-Vaaagy említhetnénk ezek helyett azt is, hogy ki nevét kiáltoztad az első alkalommal vagy esetleg a nappali közepén vagy a múltkori zuhany alatt.- széles mosoly terül szét az arcomon, mikor is látom, hogy teljesen elpirult arcal az ablak felé fordítja a fejét.

-Mi az kicsi, csak nem elkalandoztak a gondolataid?- nem szólal meg, így pedig az út szélére húzódom.

-Hogy hogy megáltunk?

-Úgy érzem valaki örülne egy kis feszültség oldásnak.

-Szerintem remekül vagyok, menjünk csak tovább.- tekintetét ismét az ablak felé fordítja, de én nem nézek el és szinte célpontként le sem veszem róla a szemem, ezt pontosan érzi és látom, hogy nehezére esik egy helyben maradni. Az ülésen próbál egy kevésbé kellemetlen pozíciót találni, amely szinte lehetetlen feladatnak látszik.

Közelebb hajolok és arcán végigsimítok, majd felémhúzom, hogy az ajkai az enyémhez érjenek és mostmár egy levegőt szívhassunk.

-El sem tudom képzelni milyen lenne az életem ha te nem lennél.- mondom az előző hangulathoz mérten mostmár komolyan, hogy tudja nem viccnek szánom, tényleg nem tudnám elképzelni az életem nélküle. Most pedig éppen a családjához tartunk, mert be szeretne mutatni és ha nem is gondolja, de nekem ez rengeteget jelent.

-Hááát valószínűleg nagyon unalmas lenne.- kuncog és érzem ahogyan teste aprón rázkódik, majd mély levegőt vesz és folytatja. -Most már én sem tudnám elképzelni máshogy az életem.- suttogja és itt érzem, hogy teljesen elvesztem. Kezeimet szorosan a derekára fonom és átemelem magamhoz, majd ismét csókolni kezdem. Érintései gyengédek, ahogyan kezei egyszer a hajamban, majd a nyakamon, majd pedig a hasamon végigkalandoznak. Illatát mélyen magambaszívom és a teste minden négyzetcentiméterét igyekszem végigsimítani.

Már sötétedett mikor elindultunk, így mostmár teljesen a feketeségben elveszve faljuk egymást. Most annyira gyegéd és finom, hogy ezt nem szeretném elrontani, így én is igyekszem a lehető leggyengédebben bánni vele.

-Mássz hátra!- mondom, majd apró mosoly kíséretében elindul a hátsó ülésre, én pedig követem. A ruháktól szépen lassan megszabadulunk, miközben a kezei egy pillanatra sem állnak meg.

-Dőlj hátra és tedd szét a lábad!- folytatom és lassú mozdulatokkal engedelmeskedik. Elindulok lefelé, még a csiklójához nem érkezem, ekkor pedig felnézek rá és finoman rálehelek az érzékeny pontjára, amitől egy elfolytott nyögés csúszik ki belőle. Közelebb hajolok, majd a nyelvemet kínzó lassúsággal végighúzom rajta és érzem ahogyan a nedvessége a nyelvemen marad, ezzel pedig teljesen elvesztem az eszem. Folytatom és egyre hangosabb nyögésekkel jutalmaz, amivel már teljesen kikészülök, a farkam fájóan lüktet és már könyörögni tudnák az érintéséért, ekkor pedig remegni kezd és kezei a hajamba markolnak, miközben hozzám dörgölőzik. Mikor allábhagy a gyönyör érzése rámnéz és ismét elpirosodik az arca, ahogyan végigmér és látja, hogy az egész szám csillog az ő élvezetétől.

Ismét visszatérek az ajkaira, csak mostmár az ő íze borítja be a csókjainkat, majd egyszercsak halkan megszólal.

-Most én jövök! Dőlj hátra!- apró mosoly terül szét az arcán és én örömmel engedelmeskedem. Ajkai mostmár nincsenek messze meredező férfiasságomtól, ami már csak egy érintésre vár és ezt meg is adja, finoman a szájába veszi és lassan le és fel kezd mozogni rajta. Minden pillanatban a gyönyörhöz egyre közelebb kerülve, egyensúlyozom az éppen kialakuló élvezetem és a józan ész között, majd egyszercsak....

....megcsörren a telefonom, bevilágítja a kocsit és Carlo neve jelenik meg rajta. Esküszöm odaérünk kinyírom és Margaret ezt látva elmosolydik, majd mondja

-Vedd fel, lehet fontos!- szótfogadok és már a fülemhez emelve a telefonon hallgathatom Carlot, aki....

Sziasztok. Picit megkésve, de itt az új rész. Remélem tetszett és igyekszem a folytatással. Köszönöm az eddigi türelmeteket, a következő résznél találkozunk, addig is puszilok mindenkit😘