A maffia ölelésében

56.rész

Margaret szemszöge:

Az elmúlt időben Jason furcsán viselkedik, de nem tudom mi lehet az oka. Állandóan megy és intézkedik, ami alapban megszokott, de mostanság különösképpen sok. A mai nap meg szeretne elmenni valahová, de nem mondta meg mit tervez.

-Kicsi, kész vagy?- lép be a szobába és egy pillanatra csak bámulni bírom. Imádom a fekete inget rajta és hogy finoman feszül a karjára, egyszerűen sose unom meg. -Tetszik?- pimaszul vigyorog miközben közelebb lép és segít felhúzni a cipzárt a ruhámon.

-Köszönöm.- nem kell válaszolnom ahhoz hogy tudja, hogy iszonyúan tetszik.

-Bármikor kicsi, de levenni is segítek majd!- kezei a derekamra csúsznak és lágyan megcsókol, egy pár pillanatra pedig belefeledkezünk és Carlo kopogása zavar meg.

-Hagyjalak titeket és később induljunk? Csak mert nem szeretném a kocsiban végignézni!- elneveti magát, Jason pedig az éjjeliszekrény mellett lévő papucsát megfogja és felédobja. -Jólvan, jólvan, nem zavarok!- hatalmas pimasz vigyorral elindul lefelé a lépcsőn.

-Indulhatunk?- kérdi Jason miközben érzem hogy nemsokra áll attól, hogy tényleg megtegye amire épp Carlo gondolt.

-Indulhatunk.- a kezem az övébe csúszik és elindulunk a kocsi felé.

...

Egy 20 perc után megérkezünk. Egy erdőben vagyunk, a fák sűrűen állnak egymás mellett és kissé borús az idő, de mindent egybevetve imádom. Befelé sétálunk még és egy leterített pléd telis tele mindenféle kajával, ráadásul egytől egyig imádom őket. Egy rózsacsokor a közepén és a fákra fényfűzérek vannak feltekerve.

-Ez valami gyönyörű!- ámuldozom, mindig emlegettem hogy szeretnék egyszer piknikezni és azt is mindig mondom hogy imádom az erdőket, kellemes itt lenni. Pár könnycsepp szökik a szemembe. -Köszönöm.

-Én sokkal nagyobb köszönettel tartozom neked!

-Miért?

-Mert megmutattad milyen szeretni és érezni, melletted olyan ember vagyok akiről álmondi se tudtam volna. Te vagy a mindenem, sosem szeretnélek elveszíteni. Szeretnék veled ÉLNI. Szeretném, ha reggelente együtt ülnénk az erkélyen és fognánk egymás kezét miközben kávézunk. Szeretnék veled elmenni kocsikáni, csak száguldozni és leszarni mindent és mindenkit. Szeretném veled hallgatni max hangerőn a kedvenc zenéinkek. Szeretném veled körbeutazni a fél világot. Szeretném, ha együtt szerveznénk meg az esküvőnk minden részletét. Szeretném, ha fogadalmat mondanánk egymásnak.- minden szava meghat és amikor lassan térdre ereszkedik a szemem megtellik könnyel. -Szeretném ha örökre szólna és szeretném ha hozzám tartoznál! Hozzám jössz feleségül?- egy pillanatig néma csend, de nem azért mert nem mondanék igent, hanem azért mert annyi mindent érzek. Elkezd megtelni a szemem könnnyel és Jason ilyedten néz rám, majd kínomban elnevetem magam.

-IGEN! Persze, hogy igen!- felsóhajt, majd azonnal fel is áll és a ujjamra húzza a gyűrűt, majd a karjai a derekam köré fonódnak. Szemei az arcomat fürkészik, amit éppen a könnyek áztatnak a boldogságtól.

-Életem....ne sírj.- mosolyog, mert tudja hogy örömömben sírok.

-Akkor mostanság ezért voltál ennyire elfoglalt?- így már minden nyílvánvaló, a rengeteg munka, az a sok telefon, amikor kiment vagy éppen amikor hirtelen benyitottam az irodájába és mintha rajtakaptam volna valamin.

-Igen, azt akartam hogy minden tetszen és nehéz neked gyűrűt csináltatni, mivel nem hordasz sose. Így pedig álmodban lemérni az ujjadat életem eddigi legnehezebb feladata volt.- neveti el magát -úgy fordultál egyik pillanatról a másikra az ágy másik felére mint aki még ébren van, vagy éppen a kezeid a fejed alatt voltak amikor hason aludtál, így meg sehogy se tudtam megcsinálni.- meséli és elönt a mégnagyobb boldogság, hogy egy olyan emeber akitől a legtöbben tartanának, az az ember éjszaka az én ujjamról próbál méretet venni. -De együnk, mert ma még nem reggeliztél valami sokat!

-Rendben!- a leterített plédre nézek és legszívesebben mindent megennék. Ha azt mondják hogy nagy felhajtás kell egy lánykéréshez, akkor ezt itt megcáfolnám, engem megvett ezzel egy életre. A kedvenc helyeim egyikén vagyunk, mindennel amit szeretek, mindent megtett azért hogy úgy nézzen ki a hely mint ahogyan az én elképzelt a kis ötleteimben.

...

Este:

Az egész napot itt töltöttük, elmentünk sétálni, feküdtünk és ettünk, mi mást kérhet az ember?. Most pedig a kocsi felé tartunk, amit itthagyott Carlo nekünk, ő pedig a többiekkel elment.

-Remélem sikerült mindent eltalánom!- mosolyodik el zavarában és ritka pillanat mikor így látom.

-Tökéletes volt!- beszállunk a kocsiba és a keze a combomra simul, majd finoman megmarkolja.

-Szeretlek!- ekkor pedig megcsókolom, sok férfi gondolja azt, hogy ha beszél az érzéseiről vagy kimutatja azokat, hogy akkor ő gyenge vagy nem igazi férfi, pedig pont ez különböztet meg egy fiút a férfitól és ezt a különbséget imádom.

-Szeretlek!

...

Hazaérünk és az egész ház üres. Minden fel van díszítva apró fényekkel és virágokkal, ami méginkább megmelengeti a szívemet.

-Ez gyönyörű, köszönöm!- bújok hozzá majd megcsókol. Mintha mostmár egy porcelán lennék, a kezei gyengéden érnek hozzám és az ajkai lassan simulnak az enyémre, majd egyre mohóbban kezdi falni őket. Kezei a derekamra költöznek, miközben egyre szorosabban tart, még közelebb húzva magához, ahogy a csók egyre intenzívebbé válik. Nyelve az ajkaimat súrolja, némán belépést kérve, miközben tovább mélyíti a csókot. Érzem, ahogyan az ujjai a hajamba túrnak, majd halk rekedtes nyögést ereszt ki a száján. Pár pillanatra félbeszakítja a csókot, enyhén zihál, lehelete forrón a bőrömhöz ér, majd rám néz, szemei ​​sötétek és tele vannak vággyal.

- Fogalmad sincs, mennyire akarlak most...- hangja mély és érdes, tele van szükséggel.

Halk, öblös nyögést szökik ki a száján, miközben a kezem elkezdi felfedezni a testét, lassan lefelé haladva a hasán, amíg el nem érem azt a helyet, ahol a legjobban fáj neki, hogy megérintsem. Már most is kemény és lüktető, a várakozás még lelkesebbé, kétségbeesettebbé teszi, de iszonyúan tetszik. Nem tud segíteni magán, így türelmetlenül és kétségbeesetten egy kicsit közelebb nyomja magát hozzám, tudja hogy vágyom rá.

-Reggel is már nemsok kellett ahhoz, hogy az ölemben legyél és egyre jobban vágyom erre a gondolatra!- majd...

Sziasztok, itt lennék a folytatással, közeledünk a végéhez, bár egy két apróságot szeretnék még megírni. Mostanság sajnos nemtudtam hozni új részt, de remélem hogy ettől függetlenül tudlak majd titeket kárpótolni, mivel mostanság, ha minden terv szerint megy, akkor a megszokott heti egy részt tudom hozni. Puszilok mindenkit😘