A maffia ölelésében

33.rész

Margaret szemszöge:

Lassan lépkedek egyik lépcsőfokról a másikra és tekintetemmel Jasont keresem, aki már kényelmesen elhelyezkedett a kanapén pár takaró és párna kíséretében. Egy pillanatra pedig megtorpanok a szinte már nevetséges bizonytalanságomtól, mire Jason tekintete engem kezd fürkészni.

-Mi az kicsi?!- kérdi vagy már inkább mondja, mire felállva a kényelmes garnitúráról elkezd felém sétálni, én pedig leérek a lépcsőn, így most már teljesen a szeme előtt állok.

-Látom megágyaztál.- nézek a párnarengetegre, mire szemem sarkából látom, hogy elmosolyodik. Nem akartam vagy inkább nem tudtam a szemébe nézni, ettől a ruhától és a kínzó vágytól, ami egyre csak erősödik kénytelen vagyok egy pillanatra lehunyni a szememet.

-Még egy darabig nem érnek haza a többiek, addig pedig miénk az egész ház.- közli felémmagasodva. -Maggie, nézz rám.- egyik keze a derekamra csúszik, mire a másik az állam alá nyúl így biztosítva, hogy mindenképpen a szemébe nézzek. -Írtó dögös vagy, remélem tisztában vagy vele és az enyém vagy, senki más nem érhet hozzád.- mondja vággyal teli hangon és ezen a ponton elvesztettem minden kétségemet, magammal vagy bármi mással kapcsolatban.

A válla fölött nyújtózkodva átkarolok és hevesen csókolni kezdem. A nyelve lassan átcsúszik hozzám és mikor elválunk egymástól ráharap az alsó ajkamra.

-Mond ki! Az enyém vagy! Kizárólag az enyém!- mély levegőt vesz és az arcomon érzem ahogyan kifújja, így már csak egymás levegőjét szívjuk. Érzem kellemes illatát amely körülveszi, olyan közel van hogy a testéből áradó hő melegít és már teljesen eláraszt egy vágytól bizsergő érzés.

-Tiéd vagyok!- suttogom mire elmosolyodik.

-Mond mégegyszer!- szavai szinte követelően csengenek és hirtelen modulattal felemel, így lábaimat átkulcsolom a csípője fölött, majd elindulunk a kanapé felé.

-Tiéd vagyok!- kapkodom a levegőt, szinte észre se vettem és már zihálok.

-Jó kislány! Most pedig csukd be a szemed!- szótfogadok és érzem ahogyan a nyakamat csókolgatja. Váratlanul abbahagyja és eltávolodik, helyét a hirtelen közénk furakodó hűvös levegő tölti be, majd megérzem. Lábaimat lassan széttolja, ezzel helyet biztosítva magának és nyelvével a vékony anyagon kezd játszani. Eszméletlen milyen érzés az anyagot szinte már észre sem lehet venni. Érzem ahogyan egyre nedvesebb leszek és ezt Jason is észlelve félrehúzza az egyetlen anyagot ami távoltartotta őt, majd belémnyal. Nyelve mohón fut végig a csiklómon, majd köröz a legérzékenyebb ponton, amitől már a hasamban érzem a közelgő orgazmust. Kezemet lecsúsztatva a hajába túrok és szégyentelenül hozzádörgölőzöm.

-Gyerünk kislány, hadd halljam a hangodat! Mutasd mennyire élvezed!- szavaitól érzem ahogyan teljesen eláraszt az ismerős kielégülés érzése, miközben engedelmesen utat engedek az eddig visszafolytott sikolyaimnak. Remegek, nyelvét erősen rámtapasztja, így hosszasra húzza ezt az érzést, amely elönt. Orgazmus után megszokott állni, de most marad így kicsavarva belőlem az utolsó lélegzetet is.

-Nyisd ki a szemed!- parancsolja, mire lassan kinyitom azokat. Jason fölöttem van és tekintete engem fürkész, miközben mosolyodva konstatálja, hogy zihálásom és vágyam egyre erősebb lesz.

-Ne csak én legyek ruha nélkül!- mondom megjátszott sértődöttséggel, mire egyből leveszi a pólóját és immáron elémtárja felsőtestét, amit szégyentelenűl végigmérek.

-Mond mire gondolsz!?- de válasz helyett a kezeim lejjebb vándorolnak, mígnem a nadrágját feszítő farkát kezdem simogatni, mire felmordul. Ez a hang pedig lent rezonál és érzem, hogy többet és többet akarok. Magamban akarom érezni és közben hallani akarom ahogy felnyög, ami szinte már egy mély morgáshoz hasonlít, de zene füleimnek.

-Dőlj hátra!- mondom, mire engedelmesen szótfogad. Feltérdelek az ülőn és a nadrágjáért nyúlok, amit egy határozott mozdulattal lehúzok az alsónadrágjával együtt. Éreztem a már így is erős erekcióját, de látva azt ismét erős lüktetést kezdek érezni a combom között. Lassan köréfonom egyik kezemet, majd a számba veszem és elkezdek fel le mozogni rajta. Nyögéseinek hangja betölti a hatalmas nappalit, majd hirtelen megszólal:

-Ha így folytatod a szádba fogok élvezni!- elmosolyodom magamban, pontosan ezt szeretném és szaporábban kezdek mozogni lüktető farkán és nem kell sok. Jason felmordul és érzem ahogyan a szám megtelik. Mikor pedig felnéz rám lenyelem, majd az alsó ajkamba harapok és nem kellett neki ennél több, hirtelen a hátamra lök és ismét felémmagasodik.

-Most én jövök!- hajol közelebb. -Addig duglak még csillagokat nem látsz és sikítva nem mondod a nevem miközben elélvezel!- szemeim egy apró meglepődöttséget sugároznak, de legfőképpen belepirulok a mondatába. Férfiasságát a bejáratomhoz közelíti, majd egy határozott mégis apró mozdulattal belém mártja. Belsőm egy pillanatra összeugrik a hirtelen mozdulattól, de ahogyan elkezd bennem mozogni úgy lesz egyre kellemesebb, mígnem már hangosan nyögök a karjai között.

Nem gondoltam, hogy ezt az érzést lehet fokozni, de egyszercsak megemeli a csípőm, így még mélyebbre jutva bennem és egy bizonyos pontot eltalálva érzem, hogy szavait tényleg beváltja. Egyre gyorsabban mozog és a belsőm egyre hevesebben reagál.

-Ja...jason.- próbálom a tudtára hozni, hogy hamarosan elélvezek és nemtudom mire számítsak, mert ez az érzés egyre csak épűl bennem és már most az őrületbe kerget vele.

-Tudom kicsi, tudom! Most már csak a nevemet kell sikítanod!- ezután pedig mindenem összerándul, irányíthatalan remegés maga alá von és úgy kapkodom a levegőt mintha egy maratont futottam volna le az imént.

-Jason!- pihegek miközben még mindig próbálok úrrálenni a remegésemen. Jason lassan kihúzza férfiasságát és az óvszert lerántva a hasamra élvez. Nyögésein hallani, hogy már ő is rettentően közel volt, akár csak én. Tekintetét visszavezeti rám és szenvedélyesen megcsókol, majd feláll és elsétál én pedig csak követem a tekintetemmel. A konyhába ment és letép egy darab papírtörlőt, majd visszasiet hozzám és nyomait óvatosan letörli a hasamról.

-Szeretlek.- súgom mikor mellémfekszik és szorosan magához húz egy takaró kíséretében.

-Én is szeretlek egyetlenem.- ezután hamar álomba merülünk nem foglalkozva semmivel sem.

Lucia szemszöge:

Eléggé későn értünk haza és a nappaliban meglepetésünkre ott feküdt Jason és Maggie meztelenül. Hála égnek legalább takaró volt rajtuk. Hogy az a piszok formáját. Holnap reggel megtudakolom mi történt, de most hagyjuk őket tovább aludni. Intek a fiúknak, hogy maradjanak csendben és elindul mindegyikünk a szobája felé.

Sziasztok. Lehez kicsit spicy lett ez a rész, de remélem tetszett mindenkinek. Következőig pedig puszilok mindenkit😘❤️