A maffia ölelésében

7.rész

Már egy ideje vezetek. Nincs a környéken semmi ami ismerős lenne és az sem segít, hogy nemrég két fekete autó kezdett el követni. Eléggé fáradt fagyok, kezd már esteledni és ez csak ront a helyzeten. Utcáról utcára kanyarodtam és próbáltam lerázni a mögöttem lévő autókat, egy kis idő után sikerrel is jártam, az egyik kanyarban sikerült a bokrok mögött eltűnnöm. Későre járt ezért megálltam egy benzinkútnál amit a távolból már megpillantottam. Azonnal kiszáltam és berohantam. Egy idős bácsi volt a pult mögött, aki kedves tekintettel nézett rám.

-Kérem segítsen elraboltak! Hívja kérem a rendőrséget.- miután ezeket a szavakat kimondtam a férfi már nyúlt volna a telefonért, de visszapillantott felém vagy is nem is engem nézett, hanem valakit mögöttem. Éreztem a sóhaját a tarkómon és tekintetét az egész testemen.

-Sajnálom kisasszony. Nem segíthetek.- fordult el tőlem, mire én úgy döntöttem megfordulok, megnézem kit bámult meg ennyire. Így is tettem, egyből a mellkasával szemben álltam, majd felpillantottam. Jason volt az. Mérges tekintetét végigvezette rajtam, majd megszólalt:

-Maggie tudod, hogy előlem nem fogsz tudni megszökni bármennyire is próbálkozol.- megint ez az érzés, a sarokba szorított kisegér érzés. Nem tudom mit tehetnék. Utolsó szánalmas próbálkozásképpen megpróbáltam megkerülni és kifutni, de hiába, elkapta a derekam és magához szorított. Könnyek gyűltek a szememben, annyira próbálkozok, de semmi, minden egyes alkalommal mikor el akarok menekülni elkap és visszaránt. Nincs menekvés.

Kimentünk az autóhoz és beültetett maga mellé. Ő vezetett. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Mi mondani valóm lenne, hogy engedjen el, amit nyílvánvalóan nem fog.

Megérkeztünk, Jason a ház előtt leparkolt, majd kiszált, de arra én már becsaptam magam mögött a kocsi ajtaját és önkéntesen indultam vissza a házba. Nem akartam látni sem beszélni vele. Nem akartam senkit se a közelemben tudni, kivéve ha az csak nem valamelyik barátom. A házban Carlo ült a konyhapultnál, de mikor meglátott egyből felpattant.

-MAGGIE, végre megvagy- mondta örömmel az arcán és láttam hogy már folytatta volna, de én közbevágtam.

-Most ne Carlo, majd holnap beszélünk.- ezzel a kijelentésemmel együtt lépdeltem fel a lépcsőn és mentem a szobába.

Jason szemszöge:

Örültem, hogy végre megtaláltuk Margaretet, de írtó mérges is voltam rá. Tudom hogy sok volt neki a megkínzott férfi látványa, de ez akkor sem oké. Egész este kerestem az embereimmel együtt. Amikor meg hazaértünk, csak úgy elviharzott, pedig lett volna hozzá pár szavam. Úgy döntöttem este egy kis lazításképpen eljátszadozom vele, ezért gyors elmentem letusoltam, majd egy fekete alsónadrágban elindultam Maggie szobája felé.

Margaret szemszöge:

Letusoltam, majd egy lenge pizsamát felkaptam és úgy indultam vissza a szobába, de meglepetésemre nem egyedül voltam. Jason ott ült az ágyon és engem kezdett méregetni.

-Te mégis mi a francokat keresel itt?- mondtam erősen felháborodva.

-Gondoltam szórakozhatnánk egy kicsit.- a pimasz vigyor pedig látszott a szája szélén.

-Én biztos nem fogok veled semmit sem csinálni.- nem akartam, hogy jelen pillanatban bármi is történjen. Bár azt meg kell hagyni, hogy csak egy boxerban ott áll elöttem és kidolgozott teste végig szabad beletással tárul elém, ami egyaltalán nem rossz látvány.

-Nem kértem.- majd ez a kijelentése után közelebb lépett, átkarolta szorosan a derekam és magához húzott. Egyik kezét a tarkómra vezette és egy csókra húzott. El akartam húzódni, de nem ment olyan szorosan tartott, mintha egy fal lenne. Próbáltam ellenkezni, de erősebb volt. Felkapott majd az ágyra terített és felém magasodott. A nyakamat kezdte csókolgatni, majd vissza vándorolt a számra. Egyre hevesebb volt, mikor egyszercsak megfota a két kezem és a fejem fölé szorította, majd elővett egy kissebb madzagot és kikötött az ágytámlához. A mozgásom le volt minden téren korlátozva, a kezem kikötve, a lábaimat pedig a dereka tolja szét. Egyre lejjebb halad, feltűri a pizsamámat és csókokkal halmozza el a mellemet, miközben engem vizslat. Zavarban vagyok még sosem voltam ilyen helyzetben, azt elmondtam neki, hogy nincs barátom, de azt nem, hogy még sosem volt ezelött senkim. Mit szépítsünk a dolgon még szűz vagyok és ezt mielőbb szeretném vele tudatni, mert valahogy mégis megkönnyebbülnék, ha kimondanám. Egyre lejebb vándorol, közben pedig mindent csókokkal hint be, ami kimondottan kellemes érzés. Már a hasam alsó részén jár és én elkezdek hebegni habogni:

-É é én még nem...- nézek rá ilyedten.

-Mit nem Maggie?- pillant fel rám majd ismét a fejem mellé támaszkodik.

-Én még so.. sosem csináltam ilyet ezelőtt.- nem merek a szemébe nézni kínosan érzem magam, de egyszercsak finoman megfogja az arcom és maga felé fordítja.

-Tényleg nem volt egy pali sem akivel lefeküdtél?- de a szavaim helyett csak a vörös minden árnyalatában pompázó arcom válaszol.

Köszönöm aki eddig olvassa a történetet. Ha tetszik, akkor pedig azt egy csillaggal tudjátok felém jeletni. Kommenteket is örömmel fogadom😊❤️