A maffia ölelésében

50.rész

Margaret szemszöge:

A sebek szépen gyógyulnak és a kezdeti rosszérzés is már csak egy megnyugvás. Nincs több esély, soha nem árthat már senkinek. Hogy ezt így kellett elérni egy kissé fáj. A gondolat, hogy én miattam halt meg valaki kezdetben borzalmas érzés, de ahogy belegondolok és végigveszem azt, hogy ez az ember miket tett, nem csak velem, hanem kitudja még hány olyan emberrel, aki teljesen ártatlan volt. Ha nem célért, akkor szórakozásért tartott fogva embereket és kedve szerint bánt velük. A gondolataimból pedig Jason szakít ki, aki éppenséggel fel alá futkozik.

-Kicsi, hallasz te engem?!- elneveti magát, mikor egy pillanatra értetlen tekintettel találja szembe magát.

-Persze, figyelek! Azért mond el mégegyszer a biztonság kedvéért.- mondom miközben követem a dolgozó szobáig.

-Csak azt említettem, hogy a szüleim most hétvégén meglátogatnak, ezért hazautazunk.

Egy pillanatra néma csend ül közénk, majd megszólalok.

-Nem igazán szoktál mesélni róluk!

-Tudom, de majd megismerheted őket személyesen. Anyummal jól kifogsz jönni, ezt megígérhetem. Apum egy kicsit másabb személység, de vele is ki lehet jönni.- lesütöm a tekintetem, sok gondolat szalad végig és ezek közül a legfontosabb, hogy, biztos kedvelni fognak, mi van ha mégsem? Nem vagyok semmiben sem különleges vagy olyan ami számukra jelentene is valamit, nincs vagyonom, nincs befolyásom, nincs nagy családi hátterem, ekkor pedig a gondolatokat ismét félbeszakítja.

-Túl gondolod már megint!- elmosolyodik és két keze közé fogja az arcom. -Minden rendben lesz!

-Remélem.- suttogom. A kezei lejjebb vándorolnak és szorosan a derekamba markol, majd lassan egyre közelebb és közelebb húz.

-Te vagy nekem a mindenem, ha számomra fontos vagy, akkor nekik is az leszel. Nem tudnék nélküled élni, ha bármi bántódásod esik, ha csak fáj valamid vagy rosszul érzed magad, az ugyan úgy nekem is fáj, ha biztonságban vagy és boldog, az nekem is ugyan annyira jó, nem akarok ezek az érzések nélkül élni. Szeretlek!- minden egyes alkalommal megtudok lepődni, tudom hogy szeret, de ez kimondva mégis másabb. Az aki általában mindenki előtt komoly és kimért, attól ezek a mondatok tudnak a legjobban esni.

-Én is szeretlek!- végigsimítom borostás arcát, majd megcsókolom. Nemtudom elmondani, mennyire jól esnek ezek a szavak.

...

Jason szemszöge:

Egy sötét alagsor végén járok, egyetlen egy szoba érdekel és most éppen azt keresem. Carlot a múltkori beszélgetésünkkor megkértem, hogy helyezzen el nekem valakit és hát ide hozta. Sötét van és egy két lámpa furcsa módon pislákol, a falakból árad a dohos szag és mindent ellep. Belépek és ott van, a bárból az az ember, aki fogdosta az én kincsemet és a száját olyan szavak hagyták el, amit nem engedhetek. Senki sem beszélhet így vele, nem érhet hozzá és nem lehet tiszteletlen, ezért pedig most segítek neki. Megtanítok neki pár fontos dolgot, mielőtt a túlvilágra segítem.

...
Margaret szemszöge:

Visszautaztunk és furcsa ismét itt lenni. A szobák, az udvar, a hangulat egy kissé nyomasztó érzés. Korábban érkeztünk pár nappal, így Jason és én leszünk csak itt egy darabig.

Éppen a nappaliban pakolom ki mindazt a rengeteg dobozt, ami a visszaérkezésünkel együtt elöntötték az egész lakást, amikor hátulról két erős kéz magához húz.

-Hogy érzed magad? Régen voltunk már itt!- hangja mély, de mégis törődést sugall.

-Furcsa, picit nyomasztó.

-Megszokod, ez most már a te otthonod is. A mi közös házunk.

-Képzeld el, szerinted mi lesz például öt év múlva?- nemtudom honnét jött ez a kérdés, de kíváncsi vagyok.

-Ugyan itt élünk, de már a feleségemnek szólíthatlak és esetleg már nem csak mi lennénk.- keze a hasamra simul és egy pillanatra ledöbbenek, aztán szépen kirajzolódik előttem az egész amit felvázolt és most érzem magam a legboldogabbnak.

...

Ma jönnek Jason szülei és már mindenen is aggódok. A vacsora már készen és az asztal is megvan terítve, de mégis mintha rendetlenség lenne, csak pakolok és takarítok, ezt pedig Jason megakadályozza.

-Minden rendben, ennél tisztább már semmi sem lehet, de tényleg, fénylik minden és ilyen rendet még sosem láttam. Az illatok meg isteniek.- kezei közé fogja az arcom és lágy csókot nyom az ajkamra, ekkor pedig megszólal a kapucsengő.

...

-Rég találkoztunk, sosem látogatsz meg minket, de látom jó okod van rá. - ekkor az anyukája felémdordul és hatalmas mosollyal az arcán ad két puszit. -Szia kedvesem, örülök hogy megismerhetlek. Madelyn vagyok, ő pedig itt a férjem Grant, nem gondoltam volna, hogy ilyen kellemes meglepetésünk is lesz.

-Én is örülök a találkozásnak. Margaret Morton.- mutatkozom be és az apjára pillantok, akinek szintén bemutatkozok, de rideg tekintete egy kissé megijeszt.

...

A vacsorán minden jól sikerült és meg kell hagyni Jason anyukájával remekül kijövünk. Nagyon beszédes és közvetlen, ami meglepő, tekintve azt hogy a férje ennek az ellentétje.
Most éppen ketten maradtunk, mivel Grant kihívta Jasont, hogy beszéljenek valamiről, ami szerinte nem várhat, de ezen nincs som időm gondolkodni, Madelyn mesélni kezd.

...

Jason szemszöge:

Tudom, hogy apám nem üzletről és legkevésbé sem valamelyik partnerünkről akar beszélni. Margaretet fogja felhozni, látszólagosan nem tetszik neki és ezt nem szokta magában tartani.

-Mi az ami olyan fontos?- teszem fel a kérdést és már látom, hogy az elkövetkezendő mondatok egyike sem lesz szívmelengető.

-Arról a lányról akartam beszélni! Mióta ismered, mert ez ugye csak egy futó kaland, semmi több. Igaz?- érzem, ahogyan az idegességtől szinte zsibbadni kezd a fejem.

-NEM! Nem egy futó kaland! Ő a mindenem és nem szeretném, hogy bármivel is megbántsd. Szeretem és ezt te is tudod, hogy soha nem szoktam ilyet csak úgy mondogatni!- döbbent tekintettel mered rám, majd folytatja.

-Nem gondolod ezt te se ennyire komolyan! Bemutatlak valakinek, egyik kedves ismerősöm lánya, nagyon szép és remek üzlet lenne!- nem hiszem el, hogy ilyeneket mond.

-Nem kell bemutatnod, nem vagyok rá kíváncsi és az üzlet tökéletesen megvan anélkül is, hogy te beleszólnál az életembe!

Sziasztok. Meghoztam a folytatást, remélem tetszett. (A kép most ismét egy utalás és meglehet, hogy egy új szereplőre bemutatásának a kezdete)
Puszilok mindenkit, a következőnél találkozunk😘