A maffia ölelésében

12.rész

Margaret szemszöge:

Pár pillanat elteltével Jason jött fel, arcán kérdő tekintettel.

-Minden rendben, megbeszéltem Marcoval ezt az egészet. Nem akar rosszat. Egyébként holnap átjön beszélgetni, már nagyom régen láttam.- mosolyodom el.

-Rendben, örülök, hogy tisztáztátok.- látom Jasonon, hogy nem kedveli Marcot mégis megtesz mindent, hogy nekem jobb legyen.

...
Este van, már teljes sötétség, az ablakon kinézve csak feketeséget látok és lassan szemerkélni kezd az eső is. Jason pedig felvetett egy ötletet.

-Mi lenne, ha filmeznénk?- erre csak bólintok, majd bekapcsol egyet és nézni kezdjük.

Már egy fél órája megy a film, de egyszer csak csörögni kezd a telefonja. Felveszi és minden jókedve elillan, komor lesz. Egy férfival beszélget, fogalmam sincs ki lehet az, de semmit jót sem mondhat, következtetve Jason ideges hangneméből. Pár perc múlva búcsúzik is tőle utólsó mondatában pedig:
-Azonnal megyek! Hívjatok ha bármi történik és hozzatok még pár ember!- adta utasításba.

Rámvezeti tekintetét és idegesen fúja ki a levegőt.

-Mi történt? Ki hívott?- mondom nyugodt hangon.

-Az egyik raktárvezetőm, hiányzik egy szállítmány és már továbbítani kéne, ami nem értem, hogy lehetséges, hogy tűnhetett el egy egész szállítmány. Valószínűleg megloptak, de minden esetre oda kell mennem elintézni. Majd máskor folytatjuk.- tekintete meglágyul ahogyan rámnéz és egy puszit nyom a homlokomra, majd távozik.

Kikapcsoltam a tv-t és lekapcsoltam a villanyokat. Az ablak kicsit nyitva van és érzem, ahogy az eső miatti hűvös levegő beáramlik a szobába. Hamar elnyomott az álom.

Már késő van, mégis hirtelen felriadtam, mintha valami zajt hallottam volna. Első gondolatom, hogy csak a vihar miatt leesett valami odakint, de hamarosan megint hallottam. Nem kintről jött, sokkal inkább a földszintiről, úgy voltam vele megnézem. Jason emberei figyelik a házat, őrök is vannak a bejáratoknál, hátha csak ők azok. Lassan felkelek, még mindig írtóan fáj az oldalam, de leballagok és a lépcső alján megálltam egy pillanatra. Nem ismerem az összes őrt, de ezeket még nem láttam sohasem. Hála égnek nem vettek észre, ezért megfordultam és visszaindultam a szoba felé, fel akartam hívni Jasont, hogy kik ezek az alakok a házban, hátha csak én nem ismerem őket. Biztonság kedvéért, mikor felértem magamra zártam a szobaajtót és már tárcsáztam is Jasont, aki egy két csörgés után már fel is vette.

-Jason lenne egy gyors kérdésem...- próbálok minél halkabb lenni, de a szavamba vág.

-Miért nem alszol Maggie?

-Aludtam, de zajt halottam lentről, lementem és a házban vannak valakik. A te embereid?- a vonal túlsó végén egy pillanatra hallottam, hogy Jason hanja megakad.

-Maggie figyelj, az én embereim éjszaka nem járkálhatnak a házban, csak nappal és akkor sem mindenki. Hol vagy most?- megrémültem, szent ég, tudtam, hogy valami nem stimmel, de túlságosan jóhiszemű próbáltam lenni.

-A szobában.- akad meg a hangom, a levegőt pedig egyre mélyebben kezdem kapkodni.

-Ajtót zárd be! Most!

-Már bezártam. Jason kik ezek?- pár pillanat múlva válszol is.

-Nemtudom. Az embereim megnézték a kamerákat, de nem ismerem őket. Már úton vagyok. Addig is búj el!- a hangja határozott és mégis gyengéd, azonban dörömbölni kezdenek az ajtón.

-NYISD KI AZONNAL VAGY MEGHALSZ!!!- egy férfi hang. Keresek egy helyet ahol el tudok bújni, de itt nincs sok lehetőség, ezért a gardróbszobába megyek, ahol szintén bezárom az ajtót és az egyik szekrénybe bebújok. A sebem kegyetlenül fáj a mozgástól, elkezdett lassan vérezni és a kötésen egyre láthatóbb volt a vérfolt. Jason megint megszólal a vonal túlsó végéről.

-Sietek kicsi. Nem lesz semmi baj.- legtöbb esetben ez jól esne és meg is tudna nyugtatni, de most kicsit sem. Nem szólalok meg, mert hallom, hogy a szoba ajtaját egyre erősebben ütik, majd egy hatalmas reccsenés. Betörték, a szívem a torkomban dobog. Többen vannak, hallom, hogy lépkednek a szobában és hamar eltalálnak a gardróbhoz. Nekiállnak betörni, ami hamar sikerül is. Berontanak és nyitogatni kezdik a szekrényeket, az egyik fickó mikor megtalált egyből kirántott, én pedig ordítva próbálok kiszabadulni a szorításából.

-ENGEDJ EL! Ne érj hozzám!!!- leráncigálnak a nappaliig, ahol egy ismerős arcot látok. Az a fickó a megbeszélésről, aki múltkor meg akart venni.

-Óóó drága! Hát te itt egyedül!- húzza perverz vigyorra az arcát.

-Mi a francokat keres itt?- az idegességemet és a rémületemet leplezni nem igazán tudom.

-A drága Jasonodtól akarok valamit. Tudod kéne pár dolog és mivel téged annyira szeret, ezért valószínűleg bármit meg fog adni. Nem mellesleg szórakozhatunk.- a szavaitól elkap a hányinger

-Hogy képzeli maga barom?- legszívesebben nekiesnék. Hogy mekkora egy fasz ez az ember, azt szavakba sem tudnám önteni. De mielőtt ezt megpróbálnám vagy meg is tenném elsötétűl minden.

Sziasztok. Remélem ez a fejezet elnyerte a tetszéseteket😊