School love || Min Ho ||

Mégis maradok

Másnap reggel korán ébresztett minket az ébresztő, hogy összepakolhassunk és elhagyhassuk az iskolát. Kitty mégis maradt annál, hogy ő el szeretne menni, én pedig tartok vele. Bár nekem fájt a szívem, hogy elmegyünk, mert én nagyon szívesen maradtam volna. Tudom, nekem nem volna kötelességem a testvéremet követni, de én úgy érzem, mennem kell vele.

Nagy sóhajtással cipzároltam be a bőröndömet, majd felállítottam, hogy tolni tudjam. Körülnéztem a szobában, hogy biztosan az emlékemben maradjon minden egyes apró részlet. Aztán Kitty rám nézett. Látta az arcomon, én mennyire nem szeretnék elmenni innen, így megölelt.

- Te maradj itt. Ez volt minden álmod. - mondta, miközben erősen megszorított.

- Nem. - ráztam a fejemet. - Úgy volt, hogy együtt jövünk ide, együtt csinálunk végig mindent. Nélküled nem maradok. 

- De én nem akarok neked rosszat. Máskor nem lesz ilyen alkalmad. - nézett rám komolyan a lány, mire megvontam a vállam. 

- Nem baj. - küldtem felé egy halvány félmosolyt. - Na mindegy, gyere!

Amikor kinyitottuk a szobaajtót, majdnem felestem Dae-ben. A fiú itt feküdt az ajtónk előtt. Kittyvel összenéztünk, majd vissza a földön fekvőre. A tesóm amilyen halkan csak tudta, kikerülte Dae-t, én pedig követtem. 

Éppen az udvaron vágtunk át, amikor Kitty kiszúrt valamit a távolban. Egy fa volt. Pontosabban az a fa, ami előtt anyu is fotózkodott, benne van a naplójában. A tesóm azonnal csapot-papot otthagyott, elővette a hátitáskájából a naplót, miközben a fa felé közelített. Én is szaladtam utána, hiszen ugyanolyan kíváncsi voltam, mint ő. 

- Csináljunk képet. - javasoltam, mire Kitty egyből bele is ment. Csináltam egy képet Kittyről, ő pedig rólam, aztán közöset is készítettünk. Ezt Dae kiabálása szakította félbe. 

- Mit akarsz, Dae? - tárta szét a karját a tesóm, mikor a fiú ideért hozzánk.

- Akkor én most nem zavarok. - mondtam, azzal arrébb mentem, hogy ők tudjanak beszélni. Még nézni se néztem rájuk, inkább elfordultam. 

Mégis megengedtem magamnak, hogy egy kicsit oda pillantsak. Kitty és Dae nagyon közel voltak egymáshoz, ajkaik már majdnem összeértek, amikor újabb kiabálás ütötte meg a fülünket. Egy férfi volt, aki Dae-t követelte. Ha jól hallottam, akkor a fiú apának hívta a férfit, csak koreaiul. Nem beszélem teljesen a nyelvet, de rengeteg szót felismerek és egy pár mondatot megértek. Beszélni már nem olyan jól tudok, úgyhogy leginkább csak értem a koreait. 

Aztán Yuri szállt ki az autóból. A szemeim kitágultak, és egyből Kitty mellé siettem. Végül a nem kívánatos személy idejött hozzánk. 

- Nagyon szívesen kivinnénk titeket a reptérre, de most családi ügyek vannak. - mondta Yuri egy széles mosollyal. 

- Egyáltalán nem szükséges - ráztam a fejemet egy olyan kamu mosollyal, mint amilyen Yuri arcán ült. -, mert sem Kitty és sem én nem fogunk beleülni az autódba. Még ha fizetnének érte, akkor se. 

- Akkor pápá! - intett, majd beszállt az autóba. A tesómmal szúrós szemekkel figyeltük, ahogy az autó elmegy.

- Maradunk, Abigail. - jelentette ki a lány, mire meglepetten néztem rá.

- Mi? Komolyan mondod? - kérdeztem vissza hitetlenkedve. 

- Nagyon is komolyan. - bólintott határozottan. - Nem fogom Yurinak megadni az örömöt, hogy ezzel elüldözött innen. Ugyanis nem csak Dae miatt jöttem ide, hanem anya miatt is.

- Ezt már szeretem. - mondtam, mire Kitty elnevette magát, majd együtt visszaindultunk a kolesz felé.

Mikor visszatértünk a szobába, Min Ho és Q a konyhapultnál ülve néztek valamit a laptopon.