School love || Min Ho ||

Sulis problémák

Az első két óra már elment. A harmadik órám irodalom, de fogalmam sincs, merre kell menni. Van térképem, de ahhoz szokásosan nem értek. Én úgy emlékszem, hogy ezen a sarkon már befordultam, de a térkép szerint most kell, hogy eljussak az irodalom teremig. Kittyvel lenne közös órám, viszont ő is eltűnt. Vajon ő már a teremben van, vagy szintén el van tévedve, ahogy én?

- Csak nem el vagy tévedve? - kérdezte egy ismerős hang, mire felnéztem a térképből. - Szinte lerí az arcodról.

- Jót szórakozol, igaz, Min Ho? - vontam fel a szemöldököm. 

- Igen, nagyon. - bólintott elismerően. 

- Ha már itt vagy, akkor segíthetnél. - mutattam felé a térképet.

- Miért tennék ilyesmit? - vonta fel a szemöldökét a fiú. 

- Jaj, ne utálj már ennyire! Nem utálhatsz csak azért valakit, mert annak a személynek a testvére, akit nem kedvelsz. - ráztam a fejem hitetlenkedve.

- De. - vont vállat.

- Ez mégis milyen logika? - tártam szét a karom.

- Min Ho logika. - mondta, mire a szememet forgattam. - De kivételt teszek most az egyszer. Milyen órára mész? 

- Irodalom. - feleltem, miközben felcsillant a szemem. 

- Menj itt fel a lépcsőn, aztán jobbra a harmadik terem. - mutatta Min Ho. 

- Köszönöm! - néztem rá hálásan, mire bólintott, aztán otthagytuk egymást. 

A fiú nem vágott át, pedig először azt hittem, hogy át fog. Viszont megtaláltam Min Ho utasítása szerint az irodalom termet. Pont akkor csöngettek be, amikor betettem a lábamat a küszöbön. Ezt ennél jobban ki sem számolhattam volna. Kitty intett nekem, hogy üljek mellé, én pedig így is tettem.

- Ez aztán a pontosság! - bólintott elismerően a tesóm. 

- Nem hiszed el, de Min Ho segített. - meséltem neki, mire elkerekedtek a szemei.

- Tényleg? 

- Aha. - bólintottam, majd felfigyeltem a tanárra, ahogy beszélni kezdett. 

ꕥꕥꕥ

Elérkezett az ebéd idő. Ebéd után is van még egy kémia órám, úgyhogy minél előbb be kéne fejeznem az evést, ha időben el akarok érni a laborba. Több, mint huszonöt percem van, abból tíz-tizenöt perc alatt megebédelek és így a maradék tíz percben lesz időm megkeresni a kémia termet. 

- Q, neked lesz kémiád? - kérdeztem, miközben leültem ahhoz az asztalhoz, ahol ő is ül. 

- Igen. - bólintott.

- El tudunk majd menni együtt? Mert ha úgy járok, mint irodalom óra előtt... - sóhajtottam, majd elkezdtem enni. 

- Persze, menjünk együtt. - egyezett bele mosolyogva. 

- Köszönöm! - tapsikoltam hálásan. Ekkor csatlakozott hozzánk Kitty is.

- Totál kész vagyok. - csóválta a fejét a lány. - Most már gúnynevem is van az első napon.

- Mi? - kaptam felé a fejem.

- A Portlandi Zaklató, így neveznek. - mesélte váll vonogatva.

- Ki adta rád ezt? - kérdeztem hitetlenkedve és egyben felháborodva.

- Fogalmam sincs. - rázta a fejét. - Q, te miért nem szólsz?

- Hát... nem szabadna veled beszélnem. Dae pártját kell fognom. - húzta el a száját a fiú.