Elrontott randi

158 9 4
                                    

Min Hóval még mindig a konyhában voltunk, és főztünk. Mivel ő a nagy konyhatündér, így én csak palacsintát csináltam. Nagyon jókat beszélgettünk közben, nevetgéltünk, végig elvoltunk. Még szórakoztunk is a kajával, pedig mind a ketten tudjuk, hogy az étel nem játék. Mégis nyakig lisztesek voltunk. 

- Abigail, volna hozzád egy kérdésem. - fordult felém a fiú, mire én a fülemet hegyeztem, ugyanis közben sütöttem a palacsintát, így nem nagyon tudtam másra figyelni. 

- Tedd fel. - vártam kíváncsian a kérdést.

- Mivel mindenki a cshuszokon lesz, mármint azon, amin ti rendeztetek, így arra gondoltam... esetleg... Szóval van-e kedved együtt, kettesben tölteni? - kérdezte, mire én kilöttyintettem egy kicsit a palacsintatésztát. 

- Basszus, ne haragudj! - fogtam a fejem, majd fogtam egy rongyot, amivel megpróbáltam feltörölni a nagyját. Min Ho egyből a segítségemre sietett, csakhogy az én kezem remegni kezdett. 

- Jól vagy? - nézett rám aggódó pillantásokkal, amikor meglátta a kezem. Nem tudom, hogy miért jött rám a remegés, soha semmi nem váltotta még ki belőlem. 

- Persze. Jól, jól. - bólogattam, majd felálltam, és töltöttem magamnak egy pohár vizet. 

- Nem akartalak megbántani... - sütötte le a szemét a fiú, mire meglepetten felé kaptam a fejem.

- Dehogy, szó sincs ilyenről! Csak tudod, még soha senki nem kért tőlem ilyesmit. - vontam meg a vállam. - De egyébként nagyon szívesen tölteném veled, csak...

- Csak mi? - fürkészte az arcom.

- Csak nem tudom, hogy Kitty mennyire díjazná. - húztam el a számat. 

- Akkor az elején segítünk neki, utána pedig elmegyünk onnan. - ötletelt, mire bólintottam.

- Legyen. - egyeztem bele. - De először fejezzük be ezt. 

- Szerintem is. - nevetett fel, majd folytattuk a dolgunkat.

ꕥꕥꕥ

Kitty még gyorsan megcsinálta a krumplipüréjét, mivel anélkül nem engedett kipakolni az étkezdébe. Min Ho és én már a kaják nagy részét átcipeltük, a tesóm pedig majd hozza a krumplipürét meg a többit, amíg mi összeraktuk az asztalokat. Azután Kitty is megérkezett, aki majdnem elejtette a tálat a kezében, de hála Min Hónak és a gyors reflexeinek.

- Azta, gyülekeznek. - bólogattam, miközben meglepetten néztem a betóduló népséget.  

- Jó sokan lettünk. - lepődött meg Kitty is. 

- Hellósztok! - jött felénk Q és Florian. 

- Elnevezték csingúszoknak. - újságolta Q mosolyogva, mire a tesómmal értetlenül egymásra néztünk.

- Minek? - kérdeztünk vissza egyszerre. 

- Szójáték, a csingú szóból, ami azt jelenti "barát", és a cshuszokból. - világosított fel minket Florian. - Ebből hagyomány lesz. 

- De jó! - tapsikoltam. 

- Jaj ne, jaj ne! Hogy kerül ide Lee tanár úr? - sopánkodott Kitty.

- Úgy, hogy szomorú és magányos. - mondta Min Ho, majd a salátabár felé vette az irányt. - Abigail, segítesz?

- Persze. - bólintottam, majd mentem utána. Amikor visszafordultunk a tálakkal a kezünkben, Madison jött velünk szembe, aki leszólította Min Hót. Nem akartam velük foglalkozni, de attól még nagyon bántott a dolog. Ez a lány mindenbe beleszól, folyton Min Hóra csimpaszkodik, mintha hozzá lenne ragasztózva. Viszont akaratlanul is megütötte valami a fülemet közben. 

- ...mert randim lesz este. - mondta a fiú, mire nekem felcsillant a szemem.

- Ki a szerencsés lány? - kérdezte Madison. 

- Abigail. - felelte Min Ho. - Kitty testvére.

- Ó, tényleg? Hát akkor jó szórakozást! - azzal a lány el is ment.

- Szóval ez egy randi? - léptem oda a koreai fiú elé, aki elmosolyodott. 

- Talán nem? - vonta fel a szemöldökét, majd megfogta a kezemet, mire teljesen elpirultam.

- Végül is de. - mosolyodtam el halványan. Aztán hirtelen Kitty elrántotta őt.

- Min Ho, ülj Lee mellé. - kérlelte, mire összeráncoltam a szemöldököm.

- A te bajod nem érint. - mondta gúnyosan a fiú. 

- Min Ho, te hol ülsz? - csatlakozott Madison a beszélgetésbe.

- Öhm, Lee mellett. - mutatott a helyre a fiú, majd le is ült gyorsan.

- Akkor én majd... - ült volna le a lány mellé a sarokra, azonban megelőztem.

- Bocsika, de itt én ülök. - küldtem felé egy kamu mosolyt, és le is ültem. 

Mindenki szépen elfoglalta a helyét, majd Kitty Q kérésére mondott egy köszöntőt. Miután ez megvolt, belekaptunk az evésbe. Teljesen meglepett, hogy milyen finomak lettek az ételek - legalábbis azok, amiket eddig megkóstoltam. Min Ho remek szakács, ez ellen nem lehet vitatkozni. Mind a tíz ujját megnyalja az ember, ha egyszer a főztjéből eszik, az biztos!

Aztán eltelt egy kis idő, és Min Ho felállt az asztaltól. Kitty egyből kérdőre vonta a fiút, azonban ő csak annyit felelt, hogy fontos találkám van. Egy széles mosoly ült ki az arcomra, azonban igyekeztem elrejteni, mert nem szeretném, ha a tesóm rájönne, hogy Min Hóval találkozom. Csak az a kérdés, hogyan fogok elmenni úgy, hogy Kitty számára ne legyen gyanús, mert ő egyből kiszúr mindent. Ha azt mondanám neki, hogy nekem is találkozóm van, akkor azonnal kapcsolna. De akkor várok még egy pár percet...

Miután megelégedtem az eltelt idő mennyiségével, én is felálltam az asztaltól. 

- Hová mész? - kérdezte Kitty. 

- Van egy kis dolgom. - nyeltem egy nagyot. A szemem sarkából láttam, ahogy Madison a szemöldökét ráncolja, így biztosan rájött, hogy Min Hóval direkt nem mondtuk el a teljes igazságot Kittynek. Remélem, nem fog közbe avatkozni, mert letördelem egyesével a körmeit. 

- Visszajössz még?

- Nem tudom, attól függ. - vontam vállat.

- Mitől? - vonta fel a szemöldökét a tesóm.

- Milyen hamar végzek. - hát ez elég érdekesen hangzott, de most mit mondhattam volna rá? 

- Hát jó. - bólintott.

Visszasiettem a kollégiumba, hogy gyorsan át tudjak öltözni, mert nem szeretném megváratni Min Hót. Felhúztam egy hosszú, fehér farmert; egy hosszúujjú fekete pulóvert és egy fekete magas talpú cipőt. A hajamat összefogtam egy csattal, majd felvettem még egy bőr dzsekit. Sminkelni nem nagyon sminkeltem, csupán egy kis alapozót tettem fel és szempillaspirált. Utolsó lépésként még egy keveset fújtam magamra a kedvenc parfümömből, majd indultam is le a suli elé, mert megbeszéltük, hogy a KOFI táblája előtt találkozunk. 

Viszont amikor leértem, Min Ho nem volt sehol. Ránéztem az időre: 06:01 p.m. Egy perce múlott hat és kereken hatra beszéltük meg a találkozót. Jó, egy perc késésbe nem fogok belehalni. Csakhogy se a koleszban nem találkoztam vele, sem útközben. De aztán szépen lassan az egy perc helyett fél óra lett. Várok még negyed órát, ha akkor sem jön, visszamegyek a szobámba. 

Folyton néztem az időt. Láttam, ahogyan az a negyed óra eltelik, de a fiú még mindig sehol sincs. Még utoljára körbe pillantottam, majd nagyot sóhajtottam, és elindultam visszafelé. Hát ezt nem hiszem el... Most ez mit akart jelenteni? Felültetett? De legalább írt volna, hogy még sem tud eljönni, viszont még az üzeneteimet se látta. Azt hittem, tök jó lesz, hogy majd együtt töltjük az estét, erre teljesen hülyének lettem nézve. Kicsit se gondoltam volna ezt Min Hóról ezek után, amilyen rendes volt velem, és hogy mennyit segített. Bár lehet ez volt célja. Elhitette velem a jót, hogy utána átverhessen...

School love || Min Ho ||Where stories live. Discover now