School love || Min Ho ||

Hihetetlen igazság

- Ne haragudj! - szólaltam meg hirtelen, miközben Min Hóval visszafelé tartottunk a tengerpartról, nehogy elkéssünk a villanyoltásról. A fiú értetlenül kapta felém a fejét. 

- Miért kéne haragudnom? - ráncolta össze a szemöldökét. 

- Hát azért, hogy nem tudtam neked egy olyan estét adni, mint amilyenre vágytál. - sütöttem le a szememet. Min Ho megállított, majd maga felé fordított, és az állam alá nyúlva felemelte a fejemet. 

- Viccelsz? Soha nem volt még részem ilyen estében. - simított végig az arcomon. - És mielőtt azt hinnéd, hogy ezer lánnyal volt dolgom, akkor tévedsz. Eddig csak egy valakim volt előtted, akivel léptem már testi kapcsolatba, tehát...

- Még azokat sem fektetted meg, akikkel flörtöltél? - vontam fel a szemöldököm, mire ő megrázta a fejét. - Ezt nehezen hiszem el.

- Pedig ez az igazság. - adott egy csókot a homlokomra, majd egymásba karolva folytattuk a visszautat. 

Először rosszul éreztem magam, hogy netán Min Ho nem ilyennek képzelte el az első közös éjszakánkat, de most sikerült egy kicsit megnyugtatnia. Mivel még sosem voltam fiúval, így nem is tudtam, mit kell tennem ahhoz, hogy neki jó legyen és élvezetes. Viszont ő ebben segített, ezért kezdtem kiismerni, hogy mi esik jól neki és mi nem. Hiszen ez is fontos egy kapcsolatban, ki kell ismerni a másikat, mi az, ami jól esik, és mi az, ami nem. Ha ez nincs meg, akkor mindkét fél számára kellemetlen lehet ez az egész. 

Visszatérve a sátrainkhoz, elköszöntünk egymástól, majd hosszas csókot nyomtunk egymás ajkaira. Azután nagy lendülettel dőltem el az ágyon, miközben kellemeset sóhajtottam.
Boldog voltam, nagyon boldog. Lehunytam a szemeimet, és láttam magam előtt minden egyes pillanatot a mai estéből. 

- Azt hittem, már sosem érsz vissza. - hozott vissza egy hang a gondolataimból. - Finnerty tanár úr nem örült volna, ha villanyoltásra nem sikerül visszajönnöd. 

- Madison, elárulnád nekem, hogy ki kérdezett téged már megint? - ültem fel az ágyon, miközben felvontam a szemöldökömet.

- Talán már megszólalnom sem lehet? - tárta szét a karjait felháborodottan a lány.

- Hát hozzám biztos ne szólj. - ráztam meg a fejemet, majd felálltam, összeszedtem az összes cuccomat, és elindultam Kittyék sátra felé. 

Yuri és Kitty meglepődtek, amikor megláttak, de amikor elmagyaráztam nekik a helyzetet, egyből befogadtak. Kicsit nehézkesen fértünk el hárman egy ágyon, viszont azért sikerült megoldanunk. Én feküdtem a bal szélén, a tesóm középen, Yuri pedig a jobb szélén, mindannyian kuporogva. 

Másnap reggel már mentünk vissza a KOFI-ba, hála az égnek. Ez a két nap egy kész förtelem volt - a Min Hóval való közös időt leszámítva.
A buszon visszafelé is egymás mellett ültem a koreai fiúval, akivel összebújva aludtunk, vagy éppen beszélgettünk. Néha Kitty is írt üzenetet, akkor pedig vele beszéltem, aki a busz hátuljában ült.

Amikor végre megérkeztünk, visszapakolásztunk a koleszba. Min Ho segített a csomagommal, azonban neki sokkal nagyobb bőröndje volt, mint nekem, mivel én csak egy sport táskával való cuccot hoztam, ő pedig szó szerint egy nagy méretű bőröndöt és egy kisebb táskát. Mondtam neki, hogy hagyja őket, majd én megoldom, de a fiú váltig erőlködött.

- Kitty, beszélnünk kell! - ragadtam meg a tesóm karját, majd berángattam őt a szobába. 

- Mi a baj? - kérdezte aggodalmasan, azonban én csak legyintettem. 

- Nincs semmi, csak egyszerűen boldog vagyok! - rángattam meg a vállainál fogva.

- Na mesélj! - fogta le a kezeimet Kitty.

- Min Ho megkért, hogy legyek a barátnője! - újságoltam el neki a hírt, mire ő eltátotta a száját.

- És mit mondtál neki? - kíváncsiskodott, miközben rám kacsintott.

- Igent természetesen. - a mosolyom legalább a fülemig ért a boldogságtól ebben a pillanatban. - De most te mesélj, mi van veled és Dae-jel? - kérdeztem most én, mire a lány arcáról leolvadt a mosoly.

- Minden jó, csak... - sütötte le a szemeit, mire én közelebb léptem hozzá.

- Csak? Mi történt, Kitty? Megbántott? Ha igen, kitöröm a nyakát. - fenyegetőztem, de ő csak a fejét rázta. 

- Dehogy! Szeretem őt, vagyis nem tudom. - vonta meg a vállát. 

- Ezt hogy érted? - ráncoltam össze a szemöldökömet értetlenül. 

- Van még valaki más is, aki iránt vannak érzéseim. - mondta ki nagy nehezen, mire az ajkaim elnyíltak egymástól meglepettségemben. 

- Ki? 

- Nem tudom, hogy el merjem-e mondani. - rázta meg a fejét Kitty, mire én megfogtam a kezeit. - Attól félek, hogy elveszítelek, ha most elmondom. 

- Dehogyis! Bárki legyen is az, nekem elmondhatod. - szorítottam meg a kezeit bátorítóan. 

- Yuri. - felelte bátortalanul, az állam pedig a földön koppant. 

- Yuri? - kérdeztem vissza, mintha rosszul hallottam volna. Erre a tesóm bólintott. - Mióta? 

- Min Ho bulija óta, azt hiszem... - nyelt egy nagyot, miközben a szemei megteltek könnyekkel. - Aztán Yuri tegnap bevallotta, hogy leszbikus. - ettől a szemeim is elkerekedtek. 

- Nahát, ez rengeteg információ most számomra. - próbáltam felfogni a dolgokat. - Viszont ne aggódj, most még inkább veled leszek, mint eddig. Semmi pénzért nem hagynálak magadra, főleg nem most! - öleltem szorosan magamhoz.

- Nagyon köszönöm! - szipogott a lány, miközben én simogattam a hátát. 

- Akkor ezek szerint Dae nem is tud róla, igaz? - kérdeztem, amikor hirtelen eszembe jutott ez a kérdés. 

- Nem. És azt sem tudom, hogy mondjam el neki. - rázta a fejét tanácstalanul.

- Majd idővel elmondod neki, ha úgy érzed, eljött az ideje. De tudd, én mindig támogatlak és veled leszek! - adtam egy puszit az arcára.

- Tényleg nagyon köszönöm! Nem tudom, mi lenne velem nélküled! - csóválta a fejét. 

- De itt vagyok és az a lényeg. Most pedig ne szomorkodj! - simítottam végig a karján. 

- Nem fogok, de még egyet mondj meg nekem... te mit tennél a helyemben? 

- Mondjuk rengeteg időt töltenék el Dae-jel, miközben megpróbálnék nem Yurira gondolni. Lehet, hogy ez csak egy hirtelen fellángolás vagy mi, és egyáltalán nem komoly. - mondtam ki azt, amit gondolok. 

- Éppen ezért fura. Mert Dae-t is szeretem, de közben mintha Yuri iránt is éreznék valamit. - vonta meg a vállát Kitty. 

- Akkor éppen ezért kell még több időt eltöltened Dae-jel. Gyere, most menjünk ki a fiúkhoz, ők majd felvidítanak. - fogtam meg a kezét, majd kivezettem a szobából, és csatlakoztunk a fiúkhoz. 

Hát ez rettentően furcsa volt Kittytől. A fiút most megkapta, akit annyira szeret évek óta, végre minden tisztázódott kettőjük között, erre bezavar nála egy fura érzés, amit Yuri iránt kezdett érezni. Be is vallom, hogy ezt egyáltalán nem értem, hiszen az, ha valaki leszbikus vagy meleg, akkor az eleve úgy születik, nem? Vagy ki tud alakulni? Biztos rossz érzés lehet ez most a tesóm számára, de inkább ijesztő. Egyik pillanatban még Dae-t akarta, aztán pedig Yurit. Nem szívesen lennék a helyében...