School love || Min Ho ||

A legyezőtánc

Abigail

Yurinak hatalmas dolog jutott eszébe, amit nagy örömmel támogattunk Kittyvel. Ha a tehetségkutatón bemutatunk valamit, ami a koreai nép hagyományaival kapcsolatos, akkor pluszpontokat kaphatunk ahhoz a tantárgyunkhoz, amivel a legrosszabbul állunk. Amint Yuri felajánlotta, hogy megtanít minket a legyezőtáncra, egyből beleegyeztünk. A tehetségkutató hétvégén lesz, úgyhogy bele kell vágnunk, de nagyon gyorsan. 

A tanórához - amit Yuri tartott - Madison és még két lány is csatlakozott, így összesen hatan fogunk fellépni. Kíváncsi vagyok, hogy néz ki ez az egész és hogyan fog sikerülni. Attól viszont tartottam, hogy Kitty mit fog érezni a koreai lány jelenléte alatt, azonban kellemeset csalódtam. A tesómnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy már nincsenek álmai Yurival, nem gondol rá, és nem csak elnyomni próbálja magában az érzéseket. Úgy látszik, Dae jó hatással volt - és van - rá, amiért nem győzők imákat elmondani magamban. 

- Szóval, az a dolog lényege, hogy a hangok, a díszes legyező, a koreográfia, a zene mind együtt alkossanak egy tavaszi, pillangós, virágos képet. - kezdett bele Yuri, amikor Kittyvel beálltunk a helyünkre a tükör elé. 

- Ez gyönyörű! - mondtuk egyszerre a tesómmal, mire felnevettünk. Aztán a koreai lány odaállt Kitty mellé, hogy segítsen neki. Én pedig figyeltem őket, hátha a tesóm arcán megjelenik valami furcsa kifejezés, ahogy a lány hozzáért, azonban nem történt ilyen. Még azt sem mondhatom, hogy megpróbálta volna eltitkolni, mert az nekem mégiscsak feltűnt volna. 

Ekkor benyitottak a többiek, akik már késésben voltak. Lepakolták a cuccaikat, majd csatlakoztak hozzánk, így most már ténylegesen elkezdődhetett a táncpróba. 

ꕥꕥꕥ

Késő délután izzadtan és fáradtam estem be a kollégium szobába, ahol egyből eldőltem a kanapén. Azonban a nyugodt pihenésem nem tartott sokáig, amikor valaki felemelte a lábaimat, leült mellém, a lábaimat pedig az ölébe tette. Kinyitottam a szemeimet, és Min Ho tekintetével találtam szembe magam. Kellemesen elmosolyodtam, majd visszacsuktam a szemeimet.

- Ne aludj! - szólt rám, miközben megcsiklandozta a talpam. 

- Ne csikizz, mert megrúglak! - vettem ki a lábam az öléből, de azonban ő visszahúzta. 

- Rájövök a gyengepontjaidra. - mondta elégedetten, mire a fejemet kezdtem csóválni. - Egyébként hol voltál egész délután? 

- Legyezőtánc-órán Kittyvel. Nem látod, hogy milyen izzadt vagyok? - mutattam rá a verejtékben úszó arcomra, mire a fiú felnevetett. - Úgy érzem magam, mintha lefürödtem volna. - töröltem meg a homlokom. 

- Még így is gyönyörű vagy! - simított végig a lábaimon.

- Ugyan már. - nevettem.

- Én mondom, hogy az vagy. És amúgy sem látszik annyira, hogy le vagy izzadva. - rázta a fejét. 

- Most engem akarsz becsapni vagy magadat? - vontam fel a szemöldököm. 

- Jaj már, Abigail, miért nem hiszed el nekem? Azt hiszed, csak azért mondom, mert a barátnőm vagy? - csóválta a fejét rosszallóan. 

- Hát öhm... igen.  bólintottam rá, mire Min Ho megragadta a karjaimat, és felrántott ülő helyzetbe. - Te bolond, megijedtem! - csaptam meg a karját. 

- Fogadd el, hogy ha tökéletes vagy, akkor tökéletes vagy. Attól még, hogy te nem ezt gondolod, én igen. - adott egy csókot a fejem tetejére, majd egy ölelésbe húzott. 

- Legyen, de én most elmegyek lefürdeni. Utána vacsorázhatnánk együtt valamit innen a hűtőből. - javasoltam, miközben felálltam, és a fürdő felé vettem az irányt. 

- Megyek veled. - pattant fel ő is a helyéről, majd utánam sietett, de én megállítottam. 

- Hé, ki engedte meg? - fordultam vissza csípőre tett kezekkel.

- Talán engedélyt kellene kérnem? - vonta fel a szemöldökét.

- Talán nem? 

- Szerintem nem. - rázta a fejét a fiú, majd felkapott, átdobott a vállán, és a fürdő felé vette az irányt. 

Miután lefürödtünk, leültünk a konyhába vacsorát csinálni. Szerettünk volna kettesben enni együtt, de aztán Dae és Kitty is csatlakozott hozzánk, majd Q is elfoglalta a helyét köztünk. Bár annyira nem bántam, mert jó volt a többiekkel együtt enni, mivel nagyon jókat beszélgettünk és nevetgéltünk közben. 

Amióta itt vagyok, azóta úgy érzem, mintha új "családra" találtam volna. Persze nem ez nem olyan család, hanem inkább egy afféle szoros barátsági kör, ami már szinte család. Számíthatunk egymásra, mindig ott vagyunk a másiknak, szeretjük egymást... Nem hittem volna, hogy valaha is találok egy ilyen társaságot, akikkel felhőtlenül jól érzem magam, akikkel korlátlan a nevetés és a szórakozás, de úgy látszik, a szerencse velem van. 

Van egy olyan érzésem, hogy ez egy ajándék anyutól, ha már ő nem lehet velünk, ezért Kittyt is és engem is megáldott minket egy ilyen kis baráti családdal. Azt is tudom, ha ők most nem lennének, nem tudtam volna megcsinálni addig, ameddig most eljutottam. És szerintem ezzel Kitty is ugyanígy van. Hiába vagyunk mi itt egymásnak, az nem lett volna elég egy ilyen helyen, szükségünk volt olyas valakikre, akik sokkal jártasabbak Koreában (tehát akik itt élnek vagy régebb óta járnak a KOFI-ba). 

- Kíváncsi vagyok rátok szombaton. - mondta Q izgatottan, mikor már befejeztük a vacsorát, és összegyűltünk mindannyian az egyik szobába beszélgetni. 

- Őszintén, én is. - sóhajtott Kitty. 

- Jók leszünk, minden menni fog. - bíztattam a tesómat, aki elmosolyodva bólintott. 

- Hát csak attól tartok, hogy valamit elrontok, ahogy szoktam. - vonta meg a vállát.

- Na ilyet hallani sem akarok, mert Abigailnek igaza van. Minden rendben lesz. - bíztatta Dae is a barátnőjét. 

- Remélem, mert kellenek a pluszpontok a jobb jegyért. - húzta el a száját a lány. - Ha már minden ilyen tökéletesen alakul, nem akarom, hogy el kelljen mennem innen.

- Én sem akarom, hogy elmenj! Együtt jöttünk ide, együtt is fejezzük be, nemigaz? Nem fogom hagyni, hogy megbukj. - ráztam a fejemet határozottan, miközben megfogtam a tesóm kezét, és megszorítottam. 

- És azért vagyunk itt mi is, hogy ebben segítsünk. - mondta Q, mire mindannyian bólogatni kezdtünk. 

Pontosan erről beszéltem az előbb. Hova kívánhatna az ember ennél jobb barátokat? Ez egy isteni áldás volt a számunkra, amit nem győzők köszönni. Hiszen rengeteg olyan ember van a Földön, akit az ember a háta közepére sem kívánna (például Travis), de hála a magasságosnak, hogy akadnak ilyen jó emberek is.