School love || Min Ho ||

Káosz

Yuri eddig az egész estét átbeszélte. Elmondta, hogy van egy bátyja, akiről nem tudott. Kittyvel persze tudtuk, kiről van szó, de nekünk csöndbe kellett maradnunk, kicsit se szólhattuk el magunkat. Fontos, hogy Yuri ne tudja meg, Alex a tesója, ugyanis erre ő maga kért meg minket - igazából csak Kittyt, nekem pedig ő adta át az üzenetet. Hozzám valahogy nem áll olyan közel Finnerty tanár úr, mint a tesómhoz. Ezért nem is tudom csak simán Alexnek szólítani, ha vele akarok beszélni. Mert az egy dolog, hogy baráti körben így nevezem, de ha már vele beszélnék, akkor nem merném letegezni és simán a keresztnevén szólítani. 

- ...Totál ki vagyok bukva rá, de örülök a bátyámnak. - mondta Yuri bólogatva. - Mindig vágytam testvérre. Olyan jó volna, ha valahogy meg tudnám keresni. 

- Talán majd ő megtalál téged. - vonta meg a vállát Kitty. 

- Hát remélem. - sóhajtott a másik lány.

- Yuri... én szeretnék jó barátnőd lenni és... - kezdett bele a tesóm. Jaj ne, ez már rosszul kezdődik. 

- Jó barátnő vagy! - szólt közbe Yuri. 

- Tudod, amikor megtaláltuk az évkönyvet, a képpel az anyukáinkról, és az enyém haspólóban volt, a tiéd meg... - gondolkodott Kitty hangosan, mire nekünk most már kezdett teljesen összeállni a kép. 

- Te jó ég, tényleg! Sátorponyvában járt, hogy eltakarja a hasát. - értett egyet a tesómmal Yuri. - Most már kezd tényleg összeállni a kép. - És anyukátok tudott róla. 

- Igen, legjobb barátnők lehettek. - szólaltam meg én is. 

- És mi hárman folytatjuk a hagyományt. - azzal a lány a tesómat és engem is ölelésbe zárt. 

Nagyon késő volt, mire sikerült elaludnom az éjszaka, így ez másnap reggel meg is látszott rajtam. De hiába voltam fáradt, segítenem kellett Kittynek a felzárkózásban. Ehhez most már Yuri is csatlakozott, aki a történelmet vállalta el, a mai napon pedig ezen volt a sor, így hát a lány évszámokat és fontos eseményekről kérdezgette Kittyt. 

- A három királyság kora? - tette fel már a sokadik kérdést Yuri. 

- 890-től 936-ig. - felelte Kitty határozottan.

- Az első politikai állam Koreában? - kérdezett most Dae. 

- Kodzsoszon. - mondta kicsit akadozva a lány, de a koreai fiú aranyosan segített neki a kiejtésben. Ekkor Min Ho is megjelent. Egyből felpattantam a földről, és a karjaiba vetettem magam. 

- Mit csinálsz te itt? - kérdezte Yuritól, miután csókot nyomtunk egymás ajkaira. 

- Itt lakom. - mondta a lány, miközben felült a fekvésből. 

- Mi van? Miért? - ráncolta a szemöldökét Min Ho. - Hármasban nyomjátok?  

- Nem. - rázta a fejét Kitty és Dae egyszerre. 

- Meleg vagyok. - vallotta be Yuri, mire hallottam, hogy a barátom álla a földön koppan. - Bevallottam otthon, aztán elköltöztem. Félek, izgulok...

- Várj! - szólt közbe Min Ho. - Egész végig leszbikus voltál? 

- Ez nem egy döntés. - rázta a fejét a lány.

- Tudom... vagyis úgy értem... Te meg Dae... - próbálta a megfelelő szavakat találni a fiú, de nem igazán jött neki össze. - Hazudtatok arról, hogy jártok? Kittynek végig igaza volt? 

- Mondtam, hogy van ehhez érzékem. - mondta a tesóm elégedetten. 

- De még sem haragszol Dae-re? - akadt ki a koreai fiú. - Hiszen hazudott és hazudott és hazudott. 

- Valóban, de megbocsátottam neki. - fogta meg Kitty a fiúja kezét. 

- Nahát, naivabb vagy, mint apukám harmadik felesége. - akadt ki Min Ho, mire megfogtam én is a kezét, majd a hüvelykujjammal simogatni kezdtem a kézfejét. 

- Gyere, beszélgessünk. - kezdtem el húzni a szoba felé, mielőtt még elszabadul a pokol. 

Min Ho nagyon feszült volt és ideges, fel-alá járkált a szobában. Bár meg tudom érteni a helyzetét, hiszen ezzel Dae neki is hazudott, amikor a legjobb barátja. 

- Hazudott nekem, a legjobb barátjának! Senkinek nem hazudunk, főleg annak nem, aki fontos. Nem és kész! - csóválta a fejét a fiú, miközben idegesen oda-vissza járkált. Szinte majd' bele szédültem, ahogy figyeltem a járkáló alakját. 

- Elhiszem, hogy ideges vagy, meg haragszol rá, de nyugodj meg, kérlek! - kértem meg, boci szemekkel nézve rá. Min Ho így felhagyott a sétálgatással és inkább leült mellém, majd keze közé vette az arcom.

- Ne haragudj, ha felzaklattalak téged is. - adott egy hosszas csókot a homlokomra, mire behunytam a szememet. 

- Nem zaklattál fel, csak nem szeretném, ha ideges lennél. - ráztam meg a fejemet. 

- Nagyon szeretlek! Nem tudom, hogy mi volna velem nélküled. - rázta a fejét, nekem pedig megteltek a szemeim könnyekkel.

- Egyszerűen még mindig képtelen vagyok felfogni azt, hogy a barátnőd vagyok. Olyan csodálatosan érzem magam, amióta veled vagyok, mintha egy álomban lennék. - nevettem fel.

- Pedig ez a valóság és csak az enyém vagy! - túrt bele a hajamba, az ujjait pedig végig vezette vörös tincseimen.

- Minden értelemben. - néztem bele a fiú szemeibe, milyekben mélyen elvesztem.

- Jut eszembe - húzódott el hirtelen. -, Travis nem zaklatott azóta?

- Nem. - ráztam meg a fejem.

- Szerencséje van akkor. - puszilta meg az arcom, mire én megfogtam a fekete-fehér kockás kötött mellényét, és szenvedélyesen megcsókoltam. Ezt Q szakította félbe, ahogy kopogás nélkül berontott.

- Ó, bocsánat, nem akartam megzavarni a szerelmeseket, csak kerestelek benneteket. - magyarázkodott a fiú. - Nem jöttök ki?

- De, megyünk. - bólintottam, majd felálltunk Min Hóval az ágyról, és kimentünk csatlakozni a többiekhez.

Kitty még mindig az évszámokkal szerencsétlenkedett, de látszott rajta, hogy totál kész van. Bár nem csoda, ennyi számtól és is ki lennék készülve.

- Nem bírok több számot megjegyezni, hányok! - szenvedett a tesóm elég látványosan.

- Na jó, ebből elég. Gyere, csinálj pár terpeszugrást. - ráncigálta le Q a konyhapultról a lányt, majd elkezdett ugrálni.

- Egy pohár víz is segít. Szívesen nyakon öntelek. - javasolta Min Ho, mire belőlem majdnem kitört a nevetés, viszont azt Kitty nem hiszem, hogy díjazta volna.

- Tudom, mi kell! - csendült fel Yuri.

- Ne mondd, hogy Adderall! - tette össze a kezét Q.

- Nem! Láttad, amikor Eunice-szel beszedtük? Köszi, de kihagyom. Zene kell nekünk. - vette elő a lány a telefonját.

- És kávéra is van szükség. - csatlakozott Dae is a beszélgetésbe. - Ki jön el velem?

- Én megyek veled. - mondta Min Ho, majd felhúzta a kabátját. - Milyet kérsz? - fordult hozzám.

- Sima tejes kávét. - feleltem, mire ő bólintott.

- Máris jövünk, jó? - adott egy gyors puszit a halántékomra, majd Dae-jel elsiettek.

- Nagyon cukik vagytok együtt, úristen! - örvendezett Q, mire megcsóváltam a fejem. - Szurkoltam ám nektek!

- Jó jó! - nevettem elpirulva. - Köszike!

Q mindig odáig van minden kis apróságért. Annyira tudom értékelni benne azt, hogy tud örülni más örömének, ilyen az igazi barát. Ő rengeteget segített rajtam, mind a sulival kapcsolatban, mind Min Hóval kapcsolatban. Nem tudom, meghallgattam-e volna Min Hót, amikor azt hittem, hogy felültetett.