School love || Min Ho ||

Büntetés

Másnap reggel felriadtam, és egyből eszembe jutott a tegnap este. Azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet, de nem. Még mindig éreztem magamon Min Ho érintéseit, csókjait és öleléseit. A hideg végig futott a gerincemen, majd az egész testem tiszta libabőr lett.

Kikeltem az ágyból majd, gyorsan felöltöztem, hogy elhagyhassam a szobát. Amikor pedig kiléptem a szobaajtón, Q-t találtam a kanapén feküdve. Félmeztelen volt, miközben teljesen kiterült a kanapén, hogy még a szája is nyitva volt. Miért itt kint alszik?

- Q! Q, miért itt alszol? - szólogattam, azonban ő csak fáradtan felnyögött.

- Még pár percig hagyj! - motyogta a fiú, mire én megvontam a vállam, majd a kávéfőző felé vettem az irányt.

Miközben a kávét készítettem, egyszer csak két kezet éreztem meg a derekam köré fonódni. Hátrafordítottam a fejem, hogy láthassam a kezeknek a tulajdonosát, amikor Min Ho gyönyörű szemeivel találtam szembe magam. A fiú adott egy lágy csókot ajkaimra, aztán beleharapott a fülembe.

- Csinálsz nekem is? - kérdezte azon a reggeli rekedtes hangon.

- Nem is tudom, megérdemled a tegnap este után? - vontam fel a szemöldököm, majd suttogóra vettem a hangom, és folytattam. - Engedély nélkül bejöttél a fürdőbe, miközben én fürödtem.

- De nem tiltakoztál. - rázta meg a fejét, mire teljesen elvörösödtem.

Ekkor kicsapódott a szoba ajtaja, és Kitty rohant ki fejvesztve. Min Ho és én egyből elléptünk egymástól, mint a villám. A tesóm letámadta az alvó Q-t, aki nem igazán lelkesedett azért, hogy fel lett keltve.

- Q, mondanom kell valamit! - csapkodta Kitty a fiú lábát. - Ébredj!

- Q, megittad a kollagénes vizem? - vonta kérdőre Min Ho, miután kinyitotta a hűtőt, és látta, hogy nincs a kulacsában víz. - Vagy te voltál? - nézett rá a tesómra összeszűkült szemekkel.

- Mi? Nem. - rázta a fejét a lány, de szerintem azt sem tudta, hogy merre van arccal. 

- A kollagénes víz belülről hidratálja a bőrömet! Nem arra van, hogy megidd, ha nem bírod az alkoholt! - folytatta a koreai fiú felháborodottan. 

- Édes Istenem, miért ordibálsz? Az éj közepe van, én pedig részeg vagyok. - temette a párnába a fejét Q. 

- Reggel nyolc van, ember! - csóváltam a fejem széttárt karokkal. 

- És hála valami baromnak, a bulidinasztiámnak elég hamar vége szakadt, úgyhogy nem vagyok jó kedvemben. - forgatta a szemét Min Ho, mire én észrevettem Kitty arcán egy fura kifejezést. Most csak azért gondolom azt, hogy Kitty az oka ennek, mert ismerem, mint a tenyeremet, vagy feltűnő volt ez a fura reakciója? 

- Ahhoz sincs kedved, hogy kávét főzz nekem? - görbítette le Q az ajkait, miközben elővette a boci szemeket. 

- Én már főztem. - mondtam, majd elindultam a kávéfőző felé, hogy önthessek a fiúnak is egy bögre kávét. 

- ...csak egész éjjel ébren voltam, a falon át is hallottalak! - hallatszott Q szenvedő hangja, amin jót mosolyogtam. 

- Hangos voltam? Beszéltem álmomban? Az emberek mindenfélét mondanak álmukban. - hadart Kitty, amit még én is alig bírtam követni. 

- Nem, nem beszéltél, viszont horkoltál. - fogta a fejét a fiú, amikor én is odaértem hozzá.

- Én nem keltem fel rá. - adtam a kezébe a bögrét. - Pedig én aztán minden apró zajra fel szoktam kelni. 

- Mert részeg voltam. - magyarázta a tesóm. - A részeg emberek csomó olyan dolgot csinálnak, amit általában nem. Horkolnak és néha furcsa álmaik vannak. 

- Erotikusak. - pattant fel Q ülő helyzetbe, mire én tökre meglepetten néztem rá. - Dae volt benne? 

- Nem. - rázta a fejét Kitty. 

- Úúú, nem Dae... - gondolkodott el a fiú, miközben egy ravasz mosollyal nézett rá a tesómra. 

- Nem mondtam, hogy erotikus álom.

- Nem hát, mert egyértelmű. Mesélj! - várta kíváncsian Q.

- Igen, mesélj! - értettem vele egyet. 

- Semmi érdekes nem volt, egy álom nem jelent semmit. - vonta meg a vállát Kitty. 

- Pedig egy erotikus álom mindig üzenet. - bólogatott a fiú, mire én egyből Min Hóra kaptam a tekintetem. Én majdnem előbb éltem át, minthogy álmodtam volna. Bár az nem azt jelenti, hogy még nem álmodhatok erotikusat. 

Aztán kopogtattak az ajtón, majd Finnerty tanár úr hangja hallatszott be, aki a felügyeletes tanár a fiú kollégiumban. Kittyvel összenéztünk, és azonnal rohanni kezdtünk a szobába. Amint becsuktuk az ajtót magunk után, már hallottuk is kinyílni a másikat. Ez közel volt. 

Az mint kiderült, kilencre el kell mennünk a könyvtárba, ugyanis azt a büntetést kaptuk, hogy meg kell csinálnunk minden leckét, amit eddig kaptunk, és hogy tanuljunk a dolgozatokra. Engem annyira nem zavart a dolog, de a többiek nem igazán voltak oda érte. 

Amint kilencet ütött az óra, már mindannyian ott voltunk a könyvtárban. Kettesével lehetett ülni, így én Min Hóval ültem együtt, Q Floriánnal, Kitty pedig szokásosan késett. Lee tanár úrra voltunk bízva, aki már gyűjtögetni kezdte a telefonokat. 

- Figyelem, diákok! Az elektronikus készüléküket mindannyian visszakapják a büntetés végén. Pontosabban nyolc óra múlva. - jelentette be a tanár, mire mindenki felmorajlott. Ekkor jött be Kitty is, aki szintén leadta a telefonját, majd leült a helyére. - Köszönjék meg diáktársuknak, Kittynek. Ugyanis ő volt az, aki értesített engem a tegnap esti rendbontásról. 

- Most tényleg te voltál? - vetette oda idegesen Min Ho a tesómnak. Hát ez találat volt... 

- De ez még jó is lehet. Mint a nulladik óra, a film. - próbálta a lány uralni a helyzetet, de erre mindenki csak jobban mérgesebb lett. 

Így hát neki álltunk a tanulásnak. A mellettem ülő fiú is próbált tanulni, de ő inkább csak firkált a füzetébe, amikor arra az elhatározásra jutottunk, hogy kisegítjük egymást. Néha-néha azért a gondolataink elkalandoztak, ahogy egymásra nézünk, amikor magyaráztuk a másiknak a feladat menetét, ilyenkor pedig jókat mosolyogtunk. 

Aztán egyszer csak Lee tanár úr felállt, hogy neki el kell mennie a tornaterembe - amit nem hiszek -, és hogy addig Madison fog ügyelni ránk. Persze, hiszen őt nem kapták el a bulin tegnap este, csak akkor az a kérdés, hogy mit keres itt? 

- Te ott - mutatott Madison az egyik fiúra. -, nézd az ajtót, hogy mikor jön Lee. Most mi van? Nem voltatok még szombaton büntiben úgy, hogy folytattátok a bulit, amikor kiment a tanár? Akkor a póker-party a történelmi részlegen lesz, smárolás hátul a ritkaságoknál. A káoszban is lehet rend, nemigaz? Rajta! - csapta össze a tenyerét. 

- Szóval... ritkaságok? - néztem rá Min Hóra, aki pimaszul elmosolyodott. 

Felkeltünk a székből, majd megragadtam a kezét, és húzni kezdtem hátrafelé. Ott már nem kellett attól félnem, hogy netán Kitty meglát minket, úgyhogy miénk volt a pálya. 
Min Hónak több sem kellett, egyből neki tolt a könyvespolcnak, és rátapasztotta ajkait az enyémekre. Én közben végig simítottam az arcán, majd a másik kezemmel beletúrtam a hajába. Ő beleharapott az alsó ajkamba, mire én elmosolyodtam.

Min Ho akárhányszor megcsókol, hozzám ér, mindig olyan érzés kap el, mintha egy álomban lennék. Nehéz elhinni, hogy én, aki sosem volt ez a pasizós típus, most mégis itt van a könyvtár hátuljában, és csókolózik azzal a fiúval, akire a legjobban vágyik.