School love || Min Ho ||

Új szobatárs

Teltek a napok és a hetek, amivel egyre jobban közeledtek a vizsgák. Én úgy érzem, hogy rengeteg időt fektettem bele a tanulásba, így nem lesznek gondok. Bár egy-két tantárgyból elég bizonytalan vagyok, de attól még minden tőlem telhetőt megteszek. Ezért Kittyvel úgy döntöttünk, hogy a srácokhoz fordulunk segítségért, akik még tudnának nekünk segíteni egy pár tantárgyból, ami nem megy. 

Min Hóval a kanapén ültünk reggel, miközben Q-t néztük, ahogy edz. Szórakozásból a koreai fiú olvasott fel nekem kvíz kérdéseket, amelyeken jókat nevettünk. Ekkor jött ki Dae és Kitty a szobából, majd egymás karjaiba repültek. 

- Milyen gyönyörű vagy ma reggel! - bókolt a tesómnak a fiú.

- Én főzök kávét. - mondta Kitty.

- Én hozok bögrét. - folytatta Dae.

- Én pedig csatlakozom. - álltam fel a helyemről, mire a többiek elnevették magukat. 

- Szerintem túl korán van még örömködni. - csóválta a fejét Min Ho, azonban én megragadtam a kezét, és felrántottam a kanapéról. 

- Nem csak azért örömködöm, mert nekem van a legtökéletesebb barátom a világon... - kezdett bele a lány.

- Azért ezen vitatkozhatnánk. - szóltam közbe, de a tesóm ügyet sem vetve erre, folytatta. 

- Hanem mert kiderült, hogy majdnem minden tantárgyból bukásra állok. - fejezte be egy nagy sóhajtással. - Úgyhogy ha nem remekelek a vizsgákon, kivágnak a suliból. 

- És ennek azért örülsz, mert öhm... -találgatott Q, csakhogy megakadt. 

- Mert, ha belegondolok, hogy otthon szuper zseninek tartottak, itt meg nem érem utol magam, sírhatnékom lesz. - világosította fel Kitty. 

- Még van egy hét a vizsgákig, ezért csinálhatnánk egy tanulási tervet, amiben mindenki segít. - ötletelt Dae, amire én egyetértően bólogatni kezdtem.

- Én nem nagyon érek rá, szóval... - nézett rám Min Ho, de a legjobb barátját nem igazán érdekelte a kifogásai. 

- Mindenki. - nézett rá a barátomra teljes komolysággal Dae. - Fiúk, na és Abigal, Kittyvel végre együtt lehetünk, ki van zárva, hogy kibukjon a suliból. 

- Én segítek kémiában. - jelentkezett az egyik tantárgyra Q. 

- Köszönöm! - mondta egyszerre a Kitty-Dae páros. 

- Gyakorolnia kell a koreai nyelvet. - mondta Min Ho koreaiul a fiúnak. 

- Minek neveztél engem? - akadt fenn Kitty, miközben szúrós szemekkel nézett rá a barátomra. 

- Erről beszélek. - forgatta meg a szemét Min Ho. 

- Abban majd én segítek. - mondtam mosolyogva, mire a tesóm bólintott. 

- A többiben pedig én segítek. - vállalta el a többit Dae. 

- És eddig minden félévben Dae volt az évfolyam első, szóval jó kezekben vagy. - bólogatott Q. 

- Vagy megbukok; el kell hagynom a szerelmemet; szégyent hozok az anyám emlékére, ami többeket érint, mint hittem... úgyhogy semmi para. - emelte fel a kávés bögréjét Kitty.

- Fő a pozitivitás. - mondtam, azzal mindannyian koccintottunk. 

A többiekkel minden tőlünk telhetőt megtettünk minden egyes nap, hogy Kittynek sikerüljön felzárkóznia. A kémia az nagyon jól ment neki, de a koreai és a földrajz az már kevésbé. Ezen a délutánon is kémiázott Q-val, én pedig figyeltem, ahogy a tesóm válaszol a kérdésekre. 

Remélem, Kittynek sikerülnek a vizsgák, mert ha megbukik, akkor nem lehetünk már együtt. Muszáj átmennie, hiszen együtt jöttünk ide, hát így is fejezzük be. Ezért is volt kedves a fiúktól, hogy segítenek neki felzárkózni, mivel nekem annyira már nincs szükségem rá. 

- Melyik három természeti törvényhez köthetők a statisztikai termodinamika alapelvei? - tette fel a kérdést a fiú. 

- Nincsenek ilyenek. Ez beugratós. - mondta Kitty nagy beleéléssel. 

- Pontosan! - bólintott Q elismerően, majd leült mellém a kanapéra. - Most térjünk át a vegyjelekre. 

- A kémia nekem való. Elemeknek kell párt találni. - vonta meg a vállát a tesóm. 

- Igen, így is lehet mondani. Csak az emberek nem elemek. - rázta a fejét a fiú.  

- Igaz... Hiába alakult ki a kötés, ha változhat az összetétel. - sóhajtott a lány. Most már telejen kémiai nyelven beszél. 

- Na jó, mi történt? - kérdezett rá Q, miután meglátta, hogy a tesóm elszomorodik. 

- Semmi. - rázta a fejét Kitty. - Nagyon boldog vagyok Dae-jel, hiszen rég szerettem volna vele lenni. 

- Akkor már nem álmodsz... - kezdte Q, de a lány közbeszólt. 

- Nem. Dae-jel vagyok. Teljesen, totálisan, száz százalékig.

- És nem csak elnyomod, hogy ráindultál Yurira? - kérdezgette a fiú. 

- Nem, csak kerülöm, mert... Alex-szel megfogadtuk, hogy nem avatjuk be, tudod... Szóval csak óvatos vagyok, nehogy elszóljam magam. - magyarázta a tesóm. Viszont egy dolog nem fér a fejembe. Ő hogy tudja Alexnek hívni Finnerty tanár urat? Én sosem mertem letegezni vagy a keresztnevén szólítani. 

- Értem, értem. - bólogatott Q. 

- Yuri mindig csillog, vonzza a figyelmet, de nem vagyok én szarka, le tudom venni róla a szemem. - jelentette ki Kitty. 

Ekkor kopogás ütötte meg a fülünket, mire mind a hárman összenéztünk. Kittyvel egyből rohantunk bebújni az egyik sarokba, ahol nem lehet észre venni minket. Q ment is ajtót nyitni, amint sikerült elbújnunk a tesómmal. 

- Yuri. - hallatszott a fiú meglepett hangja, mire Kittyvel is előléptünk.

- Mit keresel itt? - kérdeztem szemöldök ráncolva. 

- Színt vallottam anyámnak. - mondta a lány, mi hárman pedig eltátottuk a szánkat. - Meleg vagyok.

- Te jó ég, üdv nálunk! -fogadta hatalmas lelkesedéssel Q Yurit. 

- Ez annyira jó érzés. - eresztett el egy megkönnyebbült sóhajt a koreai lány. - Kicsit para, de szabad. És ideköltözöm! - jelentette ki, miközben belépett, és becsukta maga után az ajtót. 

Hát ez most meglepett. Mármint nem az, hogy Yuri meleg, hiszen azt a múltkor megtudtam Kittytől. Az lepett meg, hogy csak így váratlanul beállított, majd kijelentette, ezentúl velünk fog lakni. Így is nehezen fértünk el, de most még nehezebben fogunk. Ezért most Q-nak át kell költöznie Min Hóhoz és Dae-hez, hogy Yuri elférjen a mi szobánkban. Ó jaj, fokozódnak a bonyodalmak, fokozódnak... 

Ráadásul Kitty eddig tökre megvolt Yuri nélkül, nem gondolt rá, nem álmodott vele, csak Dae-re gondolt, hogy ő vele milyen boldog. Attól félek, most ez fel fogja kavarni újból és kezdődik minden elölről. Reménykedem benne, hogy akkor az csak egy hirtelen fellángolás volt - ha lehet azt annak mondani - és nem fog újra érzelmeket felkavarni a tesómban.