Fall LH magyar

Chapter 8

A következő nap a suliban borzalmas volt. Még mindig nem voltam olyan hangulatban, hogy Luke-al beszéljek, főleg, mert rosszul éreztem magam, amiatt, ahogy beszéltem vele előző nap. Csak segíteni akart, én pedig engedtem, hogy a pánik eluralkodjon rajtam.

Előző este anya észrevette, amint fél tíz után próbáltam beosonni a házba, kesőbb pedig rájött, hogy hol is voltam egész nap. Egy szónak is száz a vége, a következő hétre szobafogságot kaptam. Ha belegondolok, egy hét még nem is olyan sok. Leginkább magamra voltam mérges, hogy lebuktam.

Már ebédnél ültünk, amikor Luke-al teljesen csendben ettünk egymással szemben, amíg Michael és Ashton beszélgettek. Azt se tudom, Luke miért döntött úgy, hogy hozzánk ül ma, amikor tudta, hogy mérges vagyok rá. Azt hinném, hogy máshol sokkal kényelmesebben érezné magát, messze tőlem.

- Stella, átmehetünk ma este? - kérdezte Micahel, kiszakítva a gondolataimból.

- Mi? - emeltem fel a fejem abba az irányba - Uh, nem. Szobafogságon vagyok.

- Miért kaptál szobafogságot? Egész nap otthon voltál, betegen - kérdezte Ashton, enyhén nevetve. Az egyik kezét a székem támlájára tette, a másikkal megtámasztotta az állát, hogy jobban lásson. Nagyon jól nézett ki, ahogy mindig.

Luke felnézett rám, és figyelmeztető pillantásokat küldött felém.

- Visszabeszéltem anyának - hazudtam. Úgy döntöttem, a tegnapi nap kettőn titka marad Luke-al, ami nagyon jó érzés volt. Tetszett, hogy közös titkunk van.

- Mennyi időre vagy szobafogságban? - Ashton gyakorlatilag nyöszörgött. Tudtam, nagyon várta, hogy együtt töltsük a hétvéget, és most csalódott volt, hogy mégse tehetjük.

- Csak következő csütörtökig - vontam vállat. A szobafogság azt foglalta magába, hogy nem hagyhattam el a házat, nem hívhattam át embereket, Luke kivételével, aki szombaton jött korrepetálni.

- Ez vicces, Stel. Mert én is szobafogságot kaptam - szólalt meg Luke. Gonoszan rám mosolygott, könyörögve azért, hogy folytassam, és kérdezzem meg, miért kapott szobafogságot.

- Ó, tényleg? - úgy tettem, mint, aki meglepődött - Miért?

- Hát, előző este volt nálam egy bizonyos lány...

- NÁLAD volt egy lány? - szakította félbe Michael.

- És ez a lány kiabálva futkosott a házban, mert én elfelejtettem  időben felébreszteni...

- Luke! - kiabáltam, így végre abbahagyta. Nem értettem, miért nem tudott volna mondani egy kis hazugságot, ahogy én tettem. Azt hittem, ő is úgy érzett a tegnappal kapcsolatban, ahogy én.

- Ez a lány kibaszott őrült - de nyilván nem tudok betelni vele - szóval, amikor kirohant a házból, én utána mentem, amitől anyám még mérgesebb lett rám, mivel ugye már attól ideges volt, hogy ott volt nálam a lány - fejezte be Luke, semmibe véve a tiltakozásom.

- A te szobafogságod miből áll? - kérdezte Ashton, amikor Luke befejezte a beszédet. Számítónak hangzott, féltem, hogy rájött, hazudtam.

- Nem hagyhatom el a házat, kivéve, ha dolgozni vagy suliba jövök. Ezen kívül be kell pótolnom a tegnapi elmaradásomat hétfőig, vagy ha nem, újabb egy hét szobafogságot kapok - magyarázta Luke gyorsan. Tudtam, hogy pótolni nem lesz nehéz neki, így nem kellett nagy ügyet csinálnia belőle.

- Azért, mert anyád lebuktatott egy lánnyal? - nevetett Michael. Nyilván nem tudta, hogy az a lány én voltam.

- Igen, anya néha egy kicsit... megőrül - vont vállat Luke. Habár mérges volt, kedvesen viselkedett Michael-el és Ashtonnal, akkor is, ha ezzel engem akart idegesíteni, és akkor is, ha nem.