Fall LH magyar

Chapter 10

Következő péntek délután volt, Luke-al éppen befejeztük az utolsó vizsgánkat. Büszke voltam arra, ahogy szerintem teljesítettem geometrián, Luke jól megtanította. Remélhetőleg átmegyek ezen a záróvizsgán, és nem kell újra bejárnom órákra.
A moziban voltunk, Luke extra műszakot vállalt, mivel korán végeztünk a suliban a vizsgák miatt. Eljöttem vele, mert semmi jobbat nem tudtam volna csinálni, Ashton sés Michael még bent voltak a suliban. Természetesen délután kettőkor senki nem volt itt, hogy filmet nézzen, így nagyon unatkoztunk. Calum se volt itt, neki is tartott még a vizsga a sulijában. Nem igazán bántam, így többet lehettem Luke-al.
- Szóval akkor szerinted jól sikerült a geometriád? - kérdezte Luke. Oldalra hajolt, hogy elkapja a kukoricát, amit a szájába dobtam. Az utóbbi egy órában ezt játszottuk, egész jól belejött.
- Remélem igen - mondtam, aztán hozzátettem: - Úgy érzem, igen.
- Biztos vagyok benne, hogy jól sikerült - vont vállat. Megigazította az inge gallérját, aztán köhögött.
- Mit szeretnél karácsonyra? - kérdezte. Pár napra voltunk a karácsonytól, következő nap pedig elmentem apámhoz Bostonba, hogy nála töltsem az ünnepet.
- Luke - sóhajtottam - Nem kell semmit venned nekem.
- De szeretnék - fonta össze a karjait a mellkasa előtt, mintha megsértettem volna azzal, hogy megkértem, nem vegyen nekem ajándékot. Engedtem volna neki, ha én vettem volna neki ajándékot. De Luke-ot nehezen lehetett megfejteni, nem gondoltam, hogy találok neki valamit
- Nem kérek semmit - mondtam megrázva a fejem.
- Hazug - vigyorgott.
- Nem szeretném, hogy vegyél nekem ajándékot - javítottam ki magam.
- Hazug - ismételte meg magát, megrázva a fejét - Mit szeretnél, Stel?
- 20 dolcsit, légyszi - mosolyogtam, mivel rájöttem, úgyis kapom tőle valamit, ha pedig pénzt ad, később el tudom dönteni, hogy mit vegyek rajta. Nehéz volt nekem ajándékot venni, soha nem tudtam egyenese megmondani, hogy mit szeretnék.
- Mi lenne, ha 50-et kapnál? - kérdezte.
- Nem, Luke - sóhajtottam. Nem lettem volna ilyen csökönyös ezzel kapcsolatban, ha lett volna valami ötletem neki, amivel viszonozhatnám.
- Rendben, akkor egyel kevesebb ajándékot kapsz - dobott egy darabka popcorn-t a sába, és örült halkan, amikor elkaptam.
- Te mit szeretnél, Lucas? - kérdeztem. Az gondolkodtam, vajon nagy karácsonyozást tervezett-e, de nem úgy tűnt, mintha ezt tervezné az anyukájával. Amennyit én tudtam, lehet nem is kap semmi különlegeset.
- Azt akarom, hogy elmondd, mit kérsz - állt fel Luke, lassan átsétálva a kisszékhez, amin ültem - És, hogy ne hívj többé Lucasnak.
- Lehetetlen vagy, Luke - nevettem. Felnéztem rá, fölém tornyosult.
- Szóval - suttogtam. Gyengéden megsimogatta hideg ujjaival a bőrömet, ott, ahol a fülem mögött nincs haj. Szokása volt ezt csinálni.
- Csak mondd el, hogy te mit kérsz karácsonyra - válaszoltam.
- Előbb mondd el te, aztán én - nyalta meg az ajkait, majd közelebb hajolt. Ajkai alig súrolták az enyémeket, abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán érintkeztek. Csak annyit tudtam, hogy az egész tesetmben egy új érzés terjedt szét, egy érzés, amit egy srácnál sem éreztem még.
Mielőtt akármi történt volna, Luke elhúzódott. Pislogott párat, mintha nem lenne biztos benne, mi történt. Miután hosszan rám bámult, felemelte az egyik kezét, és megvakarta a halántékát, minden bizonnyal összezavarodott.
- Mindjárt jövök - motyogta, és kiment a mögöttem lévő ajtón.
Pár perc múlva jött vissza, úgy nézett ki, mint aki több liter vizet fröcskölt az arcára, valószínűleg pontosan ezt is tette. Az első pár gomb ki volt gombolva az ingén, eleget mutatva a mellkasából, hogy remegjenek a térdeim.
- Szóval eldöntötted? - kérdezte, miután leült a kisszékre. Szerencsére senki nem jött be a moziba az előző pár percben, el sem tudtam képzelni, mekkora bajba került volna, ha észreveszik, hogy egyedül hagyott itt, vagy, hogy majdnem megcsókolt.
- Mit?
- Hogy mit akarsz - bólintott, arra ösztökélve, hogy beszéljek.
- Mi van, ha elmész vásárolni, és megveszed az első dolgot, amiről eszedbe jutok, és én is ezt csinálom. És miután visszajöttem Bostonból, odaadjuk egymásnak - ajánlottam fel. Rájöttem, hogy ha időt nyerek, találhatok jó ajándékot Luke-nak.
- Nem könnyíted meg a dolgom - mondta hezitálva.
- Soha nem könnyítem meg.
- Ezt megismételheted - gúnyolódott Luke, megforgatva a szemeit.
- Soha...
- Stel - nevetett még jobban Luke, félbeszakítva engem - Költői kérés volt.
- Tudom - vontam meg a vállam.
Előre-hátra hintázott a székén, úgy tűnt, aggódik. Folyamatosan beletúrt a hajába, amivel csak mégjobban összekócolta azt. Megdörzsölte a szemeit, ami táskás volt a kevés alvástól.
- Éhes vagyok - mondtam, aztán hozzátettem, mielőtt Luke akármit is mondott volna: - Igazi kaját szeretnék, nem popcorn-t.
- Tudsz várni úgy 21 percet, amíg Calum ideér? - kérdezte, egyik szemöldökét felhúzva. Meglepett, hogy nem ment el popcorn-t csinálni nekem, hisz ezt tette ahányszor kaját kértem. Ennek a srácnak még az ereiben is popcorn folyt.
- Attól függ, milyen kaját kapok, ha várok - nyeltem, csodálva, ahogy Luke ajkai felkunkorodnak egy kisebb mosolyra.
- Akármit, csak nem pizzát. Legutóbb is azt ettünk - nyögött fel.
Mivel ezen a héten voltak a vizsgák, többször korrepetált a könyvtárban, nem csak kedden. Habár mostanában többször is találkoztunk valamelyikünk házában, de soha nem beszéltük meg. Luke nagyon finnyás volt, nehéz neki kaját találni a pizzán kívül, amit úgy tűnik, senki sem tud nem szeretni.
- Az két napja volt! - ellenkeztem.
- Mac 'n cheese - fonta össze a karjait, az arca újra kifejezéstelen lett.
- Azt lehet rendelni? - kérdeztem szarkasztikusan, habár úgy tűnt, az volt. Már hozzászoktam, hogy mindig Luke rendel nekem.
- Persze, Stel.

---

- Luke, fejezd be! - kuncogtam, ahogy Luke még egy párnát dobott felém a szoba másik feléből.
Mindketten elterültünk a földön, habár én próbáltam pakolni a bőröndömbe, mert következő nap Bostonba mentem, Luke pedig egyáltalán nem segített abban, hogy koncentrálni tudjak. Ahelyett, hogy a bőröndömbe lettek volna gyömöszölve a ruháim, szanaszét hevertek a földön. Úgy tűnt, Luke egy kicsit meghülyült, és éppen egy párnát hajított a fejem felé.
- Ez milyen nevetés volt? - tette le Luke az utolsó párnát.
- Hogy érted? - kérdeztem, nem tudva, hogy fura hangot adtam-e ki, vagy nem.
- Ez a... hang amit az előbb kiadtál - rándult meg enyhén az arca.
- Kuncogás? - kérdeztem, elhúzva a fejem oldalra.
- Azt hiszem - forgatta meg a szemit Luke. Átfordult a másik oldalára, feltérdelt, és lassan odacsúszott hozzám - Mindegy is, aranyos volt.
- Be kell fejeznem a pakolást - sóhajtottam. Megpróbáltam felállni, hogy összeszedjek pár cuccot, ami a földön hevert, de Luke megállított. Lazán megfogta a csuklóm, nem szorította, de elhúzni sem tudtam a kezem.
- Fejezd be, miután elmentem - mondta halkan, miután törökülésben csendben ültünk egymással szemben. Sokáig néztünk egymásra, egyikünk sem mozdult, és pislogni is csak ritkán pislogtunk.
- Az este további részében farkasszemet fogunk nézni?
- Nem - vigyorgott Luke, és elkezdett közelebb hajolni. Mielőtt egymáshoz érhettünk volna, megállt - Játszhatnánk.
- Mit? - kérdeztem, egy részem mérges volt, amiért majdnem megcsókoltuk egymást, de ez megint nem jött össze.
- Felesz vagy mersz - ajánlotta.
- Ketten nem vicces - mondtam, megrázva a fejem. Felesz vagy merszet játszani elég gyerekes volt, olyasmi amit chat-en játszanál a hetedikes barátoddal, nem egy 17 évessel.
- 20 kérdés?
- Oké - vontam meg a vállam, belátva, hogy a 20 kérdés valahogy jobb volt, mint a Felesz vagy mersz.
- Mi a középső neved? - kérdezte Luke.
- Anne - válaszoltam halkan. Valamiért nem mondtam el sok embernek. Nem azért, mert nem szerettem, csak jobban szerettem, ha az emberek az első nevemen ismernek.
- Stella Anne - mondta gyengéden Luke, szavai majdnem visszhangoztak a szobámban - Nekem tetszik.
- Mi a tied?
- Robert. Utálom. Úgy értem, anya, nem tudtál volna egy kicsit eredetibb lenni? - viccelte el.
- Lucas Robert. Illenek egymáshoz - vontam vállat.
- Kivéve, hogy a nevem nem Lucas - mondta Luke, rám mutatva.
- Persze - nevettem, megforgatva a szemeimet.
- Ez az eredeti hajszíned? - kérdezte Luke, és ha nem olyan játékot játszottunk volna, ahol kérdésekre kell válaszolni, megsértődtem volna.
- Igen? - válaszoltam, ami kicsit kérdésnek is hangzott - Miért? Nem tűnik természetesnek?
- Jól néz ki. Haladjunk - kezével a levegőben olyan mozdulatot tett, amivel azt kérte, kérdezzek én.
- Tényleg utálsz mindent, vagy csak eljátszod?
- Nem tudom. Úgy értem, régen meggyőztem magam, hogy tényleg nem szeretek semmit, de mostanában sokat vagyok veled, és anya szedeti velem ezeket a gyógyszereket...
Közbevágtam.
- Szeded őket? Mik azok, antidepresszánsok?
- Nem. Nem vagy depressziós. De azt hiszem, hasonlók ahhoz. Kedélyjavítók. Mint az extasy, csak biztonságos - kuncogott magán.
- Segítenek? - kérdeztem, emlékezve, mennyire nem akart orvoshoz menni vagy gyógyszert szedni, vagy akármit csinálni, amit az anyukája mondott neki.
- Te látod - vont vállat.
- Azt hiszem, mostanában máshogy viselkedsz, szóval használnak - mondtam, egy rövid hallgatás után, miközben végignéztem a szobán.
- Vagy talán csak hozzászoktam, hogy normálisan viselkedjek, amikor veled vagyok - válaszolt Luke, én pedig vállat vontam - Ki volt az utolsó barátod?
- A neve Jake volt, vagy talán Jack - kuncogtam, rosszul érezve magam, hogy nem emlékeztem a nevére- Csak pár hónapig tartott, nem volt nagy dolog.
- Mikor volt? - kérdezte.
Pár másodpercig gondolkodtam.
- Másodikban. (Tudjátok, gimi ).
- Nem úgy hangzik, mintha olyan kivételes kapcsolat lett volna - mondta Luke. Megfogta a kezem, és kiemelte az ölemből, aztán az ujjaimmal kezdett játszani, mintha azok lennének a világ legelbűvölőbb dolgai.
- Nem - bólíntottam - Ő inkább... tapizni szeretett.
Nem igazán lepett meg, hogy Jake, vagy Jack vagy akármi volt a neve, csak csókolózni szeretett, amikor együtt voltunk. Még nem volt olyan barátom, aki előbb meg akart ismerni, mielőtt akármi is történt volna.
- Szóval, akkor sok sráccal csókolóztál? - kérdezte Luke.
- Volt pár csókom - mondtam, enyhén megvonva a vállam.
- Szűz vagy? - tört elő belőle, egy fondorlatos mosoly kíséretében.
- Te az vagy? - persze, hogy szűz voltam, nem voltam olyan, aki mindenkivel lefekszik. Majdnem biztos voltam benne, hogy Luke is szűz volt, nem úgy tűnt, mintha eljutott volna odáig valakivel, ha volt eddig kapcsolata, ha nem.
- Hát - nézett fel, hogy a szemeimbe nézhessen. Kinyitotta a száját, hogy beszéljen, aztán gyorsan be is csukta - Igen.
- Gondoltam - vigyorogtam rá.
- Oké, most te válaszolj - követelte. Párszor megrázta a kezem, így észrevettem, hogy még mindig azzal játszik.
- Igen, én is az vagyok - mondtam, hátradobva a hajam a vállam fölött - Kivel csókolóztál először? - kérdeztem.
- A volt barátnőmmel. Heather-nek hívták - válaszolt Luke gyorsan, majdnem hogy túl gyorsan.
- Miért szakítottatok? - kérdeztem. Luke aranyos fiú volt, ha egyszer megismerted, ha pedig elég jól ismerte ezt a Heather-t, hogy a barátnője legyen, akkor közel kellett állniuk egymáshoz.
- Megcsalt - engedte el hirtelen a kezem, így az ölembe esett.
- Oh - lihegtem halkan - Sajnálom.
- Semmi gond. A "hangulatváltozásaimra" és arra fogta, hogy "túl halk voltam, amikor a barátaival voltunk" - mondta, a levegőbe idézőjeleket rajzolva.
Néztem, ahogy az ajkát harapdálja, és mg egyzser megigazítja a haját. Most a pulcsijából kilógó fűzővel játszott, amit akkor vett fel, amikor hazament átöltözni - A megcsalás hülyeség.
- Ugye? Ha nem szeretnél valakivel együtt lenni, akkor azt el kell vele rendezned, és nem összejönni alaki mással - motyogta Luke, még mindig a pulcsija madzagjával játszva.
- Következő kérdés - mondtam, miután egymást néztük egy darabig.
- Ezt már kérdeztem, de most még egyszer meg fogom - mondta lassan, mintha biztos akarna lenni benne, hogy minden szót megértettem.
- Rajta - biztattam.
- Mit csinálnál, ha most megcsókolnálak?
- Visszacsókolnálak - mondtam lágyan. Nem is kellett rajta gondolkodnom.
- Szóval akkor... - hagyta, hogy a szavak ott lógjanak a levegőben, mielőtt folytatta volna - Akkor megcsókoljalak?
De mielőtt válaszolni tudtam volna, az ajkai már ott voltak az enyéimen, olyan tüzet csiholva köztünk, amilyet még soha nem éreztem. Kezeivel megragadta az arcomat, közelebb húzva magához. Lassan már rajta ültem, a lábaimat a két oldala mellett pihentetve.
Luke felnyögött, én pedig gondolkodás nélkül nyitottam ki a számat, így beengedve a nyelvét. Érdekes volt, ahogy összeillettünk, mintha mindkettőnk teste pontosan tudta volna, hogy mit kell csinálnia.
Kezeimmel belekaptam Luke hajába, magammal húzva őt a földre. Fölém hajolt, egyik kezével megtámasztva magát, a másikkal gyengéden simogatva a bőrt a pólóm alatt. Kezemmel megragadtam a tarkóját, közelebb húzva magamhoz. Elképesztően örültem, hogy egyedül voltunk itthon, mert nagyon zavarban lettem volna, ha valaki így lát minket.
A pillanat lassan elillant, ahogy éles kopogást hallottunk az ajtó felől, aminek következtében azonnal szétrebbentünk. Luke gyorsan felugrott a földről, zoknijával csúszkálva a fa padlón. Kinyújtotta felém a kezét, hogy felsegítsen.
- Most legalább történt is valami, mielőtt félbeszakítottak minket - motyogta Luke, még mindig a padlót bámulva.
Hátat fordítottam neki, elsietve az előszobába, mielőtt akárki is jött, elmehetne. Megálltam egy fél pillanatra, hogy lássam, nem nézek ki úgy, mint aki most csókolózott valakivel.
Kinyitottam az ajtót, és megláttam az utolsó embert, akire ma számítottam.
- Szia, Ashton - nagyon kellett igyekeznem, hogy nagy mosollyal tudjam köszönteni. A tudat, hogy Ashton és közöttem van "valami" nem zavart az előző pár percben, amellett nem, ami eddig történt.
- Beszélhetünk? - mosolygott Ashton. A sarkain hintázott előre és hátra, amitől úgy nézett ki, mint egy kisgyerek, akinek mosdóba kell mennie.
Hátranéztem a vállam fölött, hogy megbizonyosodjak róla, Luke nem követett idáig, mielőtt kiléptem a folyosóra.
- Mizu? - kérdeztem.
- Hát, huh - dadogta, miközben a cipői orrát bámulta - Michael azt mondta, azelőtt kell ezt megtennem, mielőtt elmész Bostonba, és mielőtt én elmegyek a nagymamámhoz.
- Mit kell megtenned? - kérdeztem, mire Ashton közelebb húzott magához, és megcsókolt. Először egy kicsit visszafogtam magam, elvégre nemrég fejeztem be a csókolózást valaki mással. De így se tartott sokáig, hogy visszacsókoljam Ashtont, és habár ő is jól csókolt, sehol nem volt Luke-hoz képest.
Ashton elhúzódott, mindketten kapkodtuk a levegőt.
- Leszel a barátnőm?
Túl sok érzés kavargott bennem ahhoz, hogy belegondoljak, mi is történt az elmúlt 10 percben. Csak arra tudtam gondolni, hogy Ashton végre megkérdezte ezt, ezt, amire már évek óta vártam. Mindkét kezemet az övéiben fogta, óvatosan játszva az ujjaimmal, ahogy Luke tette egy kicsivel előbb. Nagy szemekkel nézett rám, a válaszomra várva.
- Igen - bólintottam gyorsan.
Nagyon sóhajtott a megkönnyebbüléstől.
- Jó, egy pillanatra azt hittem, nemet fogsz mondani. Az elég megalázó lett volna.
- Akkor jó, hogy igent mondtam - nevettem halkan, még mindig összekulcsolt ujjainkra bámulva.
- Oké, nos, igazából haza kell mennem, anyám vár haza. Később hívlak, oké? - sóhajtott mégegyszer Ashton, lassan hátrálva. Aztán még egyszer magához húzott, és egy puszit nyomott az arcomra, mielőtt elengedte volna a kezemet.
- Oké - haraptam a számba, még mindig nem gondolva semmire, ami ez előtt történt.
- Szia, Stella - integetett Ashton, hátrafelé lépdelve a folyosón.
Megvártam, amíg biztos voltam benne, hogy elment, mielőtt beléptem volna a lakásba. Luke ott várt az ajtóban. A haját már összerendezte, úgy, hogy egy kicsit kócosnak, de ugyanakkor rendezettnek tűnjön.
- Ez csak... - kezdtem, de közbevágott.
- Ashton? Tudom - dőlt neki az ajtónak, összefonva maga előtt a karjait.
- Igen - válaszoltam lassan - Csak...
- Megkért, hogy legyél a barátnője? Tudom. Elmondta, mit tervez - mondta durván - És te igent mondtál, igaz?
- Hát, igen - szakítottam el a tekintetem Luke-ot, helyette a földet pásztáztam.
- Hát - sóhajtott egyet Luke - Akármi is történt a szobádban, nem jelentett semmit, oké? Hülyeség volt, nem kellett volna megtörténnie, és nem is történt meg - eresztette le a karjait Luke. Elrohant az cipőjéért, felkapta a kabátját és a táskáját, de egyikkel sem fáradt, hogy felvegye.
- Luke, mit csinálsz? - kérdeztem, habár, teljesen egyértelmű volt, mi történt.
- Elmegyek. Muszáj mennem, be kell még pakolnom - rázta meg a fejét. Kinyitotta magának az ajtót, és már félig kint is volt. Nem akartam vele veszekedni amiatt, hogy elmegy, mert teljesen megértettem, hogy el akart innen menni. Ha ő lettem volna, ugyan ezt tettem volna.
- Nem fejeztük be a játékunkat - kiáltottam utána, miközben kisétáltam az előszobába, így láthattam őt. Megállt, megfordult, és elém masírozott.
- Oké, utolsó kérdés - köpte a szavakat - Ha Ashton akárcsak a felét tudná annak a szarnak, amit veled csináltam, akkor is azt akarná, hogy a barátnője legyél? Vagy csak azért akarja, mert csinos vagy?
- Luke, én... - kezdtem gyakorlatilag könyörögni neki, hogy végighallgasson.
- Tartsd meg magadnak, Stel. Nem akarom hallani.