Chapter 17

944 87 8
                                    

-Ashton hagyd már abba a csiklandozást!-nevettem miközben Ashton kezei csikizték a hasam.

-De hát nevetsz.Szereted ha csikizlek.-kuncogott.

A hétvégét együtt töltöttük.Nem csináltunk mást csak filmeztünk,fetrengtünk ,filmeztünk és fetrengtünk.Ma viszont úgy megengedtem ,hogy nálam aludjon Ashton.

-Mikor fogunk aludni?-kérdezte Ash épp kémlelve az órát ami hajnali 2:00-t mutatott.

-Miért ,fáradt vagy?

-Nem.De lefogadom,hogy te az vagy.-nézett rám

-Sosem vagyok fáradt.-forgattam meg a szemem.

-Persze ,két alkalommal elaludtál amikor telefonáltunk.-nevetett fel Ash.

-De az azért volt mert hülye videójátékokról beszéltél.És az a téma untat.

-Ó igen?-Ashton felvonta a szemöldökét és huncut vigyorral közelebb mászott hozzám.

-Ha ennyit tudsz a videójátékokról beszélni miért nem hívod fel Michael-t?

-Mert Michael nem a barátnőm.

-Ó fogd be.-kuncogtam

-Hallotad?-Ashton  koncentrált valamire.

-Mit?-kérdeztem

-Ezt.Valaki kopog az ajtón.-mondta halkan

-Hajnali kettőkor ki kopogtatna Ash.-Rám nézett és egy pillantra füleltem.Tényleg kopogtak.Megembereltem magam és lementem a lépcsőn.Azonban amikor kinyitottam az ajtót rendesen meglepődtem.Luke dőlt neki az ajtófélfának és szomorúan mosolygott.Kék szeméből egy könnycsepp hullott ki.

-Mit csinálsz itt?-tértem a lényegre

-Nem tudtam kihez menni.-suttogta Luke.Láttam ,hogy kezével szeméhez nyúl és megdörzsöli.

-Mi történt,Luke?Minden rendben?-haboztam bár milliónyi kérdés futott át a fejemen.

-Nem.-Luke megrázta a fejét.Idegesen végigszántott haján.

-Megsérültél?-gondoltam arra ,hogy az anyukája megütötte.Nem szólalt meg ezért kezeimet arcához emeltem és tenyeremmel megfogtam.Sírt.Kicsi ujjaimmal letöröltem a könnyeit.Gyorsan levettem róla a kezem ,Luke pedig újra megdörzsölte.

-Miért sírsz?-kérdeztem

-Soha többet nem fogok.

-Mi a baj?

-Én, én vagyok a baj.-Luke tenyereit arcába temette.

-Luke semmi baj sincs veled.-próbáltam megnyugtatni ,így kezeimmel simogatni kezdtem a hátát.

-Azt éreztem hogy üres vagyok.Semminek nincs értelme.

Fájt Lukenak.Nem fizikailag,hanem szellemileg.Nem akarom ,hogy ilyen legyen.

-A tabletták ezért voltak?Szeded őket?

-Próbálom,próbálom.-mondta Luke nem akartam többet rákérdezni.Nem akartam ,hogy újra sírjon.

-Szeretnél itt maradni este?-kérdeztem tőle halkan.Bólintott.Leült a kanapéra és csendben maradt.

-Mindjárt jövök.Ígérem.-rájöttem ,hogy Ashton még mindig a szobámban van.

-Ashton itt vagy ugye?Sajnálom.

Felmentem AShtonhoz aki az ágyon feküdt.A plafont nézte.

-Luke volt az.Mondtam ,hogy aludjon a kanapén.-sóhajtottam

-Ez most komoly?-nyögött fel Ashton.-Milyen gyakran alszik itt?

-Asthon nyugodj meg.Nehéz dolgokon ment keresztül.

-Kezdek aggódni,hogy van valami köztetek.

-Ash,nincs semmi!Ő csak egy haverom.

-Jó mindegy.Lefekszem.

Ashton magára húzta a takarót.Hiába vártam ,hogy átölelje a derekam mint Luke ,nem tette.Egy órával később kiosontam Ashton mellől.Luke ugyanolyan helyzetben volt ,mint amikor ott hagytam.

-Én nem is emlékszem mikor sírtam utoljára.-suttogta.

-Mindenkinek ehet rossz napja.-nyugtattam meg.

-Nem szeretem ezt azt érzést ,Stel.-megdörzsölte kezével az arcát.-Nem érdemlem meg,hogy barátok legyünk.Túl kedves vagy velem.Nem is tudom mi lenne nélküled.-remegett

-Én sem tudom mi lenne velem ,Luke.

-Nagyon sajnálom,hogy néha goromba vagyok veled.Te vagy az egyetlen ember akiben bízok,Stel.-Luke gyorsan beszélt.

-Nem tudtam ,hogy így érzel.-mondtam

-Én csak megijedtem..-hangján éreztem a szomorúságot

-Mitől?

-Mindentől,Stel.

Odabújtam Lukehoz.Hallotttam ahogyan léglegzik.Ujjai köré tekerte az egyik hajszálam és azt csavargatta.Így aludtunk el.


Reggel hangokra keltem.

-Biztos vagyok benne ,hogy csak barátok ,Ashton.-mondta Eric a bátyám.-Stella nem olyan.

-Hé nézd ki van ébren.-Eric szólt Ashtonnek.

-Jól aludtál?-kérdezték

-Aludtam már jobban is.

-Lukeal aludtál.

-Mi csak beszélgettünk ,és elaludtam.-magyaráztam

-Azt mondtad ,hogy hagyod aludni a kanapén.Erre..-dühöngött Ashton.

-Fogadok történt is köztetek valami!

-Ash , nem történt semmi!

-Nem érdekel.Majd hívlak.-azzal a lendülettel kilépett a házból.

A konyhába mentem narancslét tölteni magamnak ,amikor meghallottam ,hogy Luke is társul hozzám.

-Szia.

-Szia.-válaszoltam.

-Ashton elment?-kérdezte

-Veszekedtünk és igen.Elment.

-Sajnálom.

-Hogy aludtál nem fáj a nyakad?-tereltem a témát.

-Mindenem fáj.Mint mindig.

-Hagyd már abba Luke.Ne beszélj így.

-Te rossz hangulatba vagy ,Stel.

-Igen.

-Sajnálom csak beszélgetni szeretnék.

-Az előbb mondtad ,hogy rossz kedvem van akkor minek akarsz velem beszélni?-ideges lettem Ashton miatt.

Luke sóhajtott és kiment a konyhából.Utána mentem de akkor már távozott..Furcsa de rosszabbul éreztem magam amiatt ,hogy Luke elment.Ashtonnál viszont nem éreztem ezt..

(Lehet van benne hiba ,viszont nagyon siettem vele)





Fall LH magyarWhere stories live. Discover now