Döntések [Drarry ff. 18+]

7. Piton és a méreg

Harry tudta, hogy nem kerülheti tovább a találkozást volt bájitaltan professzorával. Kelletlenül, lassan dobálta szájába a reggelijét, hátha ezzel még jobban elhúzhatja az elkerülhetetlent. Semmi kedve nem volt kimozdulni a csendes lakosztályukból, főleg, hogy a szőke mardekáros milliószor jobb társaságnak számított, mint Piton. Legalábbis Harry szerint.

- Elmegy az életkedvem, ha rád nézek - kötött bele Draco, miközben lerakta a bögrét a kezéből.

- Ne nézz rám - vágott vissza egyből a griffendéles szúrósan.

- Kiállhatatlan vagy, Potter - morogta Draco, majd inkább átsétált és leült a kanapéra. Nem tetszett neki a hangulat, ami körbelengte Harryt, csak ő is sokkal feszültebb lett.

- Inkább már most elindulok. Nincs kedvem a sértéseidhez - pattant fel a fekete hajú is. Rekordidő alatt felöltözött, majd elhagyta a lakosztályt. Nem akart veszekedni a mardekárossal, azonban túl jó hangulatban sem volt hozzá, hogy elviselje. Megkereste Mcgalagony professzort, majd elmagyarázta neki, miért is akar még aznap a Grimauld térre jutni. A nő nem ellenkezett, percekkel később pedig Harry már az ismerős épület előtt állt. Torka összeszorult, ahogy eszébe jutott, utoljára akkor járt ott, amikor még Sirius is élt. Igyekezett gyorsan összeszedni magát, bár abban sem volt biztos, hogy Piton odabent tartózkodik. Kissé félve lépett be az ajtón, szíve a fülében dobogott. Nem nézett körbe túlságosan, csak bármi nyomot keresett, ami arra utalhat, hogy a férfi ott járt.

- Sokáig tartott, Potter! - Piton a konyhában ült, szigorú tekintettel mérte végig a fiút. Harry nem nyugodott meg túlságosan attól, hogy megtalálta a férfit.

- Mit akar tőlem? - A griffendéles szinte vicsorgott. Nem felejtette el Piton tetteit és ezen nem változtatott a tény, hogy keresztfiát akarta védeni.

- Hogy van Draco? - kérdezte Piton szenvtelenül. Harry tudta, hogy a férfit csak az érdekli, hogy a szőke biztonságban legyen, ám neki ez nem volt elég.

- Mégis mit akart ezzel elérni? Megölte Dumbledort, majd rám bízta  Voldemort egyik játékszerét! - Harry egyre dühösebb lett. Kezeit ökölbe szorította, tekintetét mérgesen a férfira szegezte.

- Potter, nem csevegni jöttem, csak Draco hogyléte felől érdeklődni, hogy az anyja és apja megnyugodjanak! Nem tartozom semmilyen magyarázattal! - Immár a férfi is felállt, szemei szúrósan méregették Harryt.

- Nincs abban a helyzetben, hogy ellenkezzen. Szüksége van rám, hogy vigyázzak a keresztfiára, nem igaz? Hát, nekem pedig információk kellenek. Voldemortról.

- Azt hiszem, kezdi elveszteni a józan eszét, Mr. Potter - jelentette ki Piton hüvösen. Harry nem foglalkozott vele, már a legkevésbé sem félt a férfitől.

- Éppen egy háborút készülök megvívni. Maga is elvesztette az eszét, amikor azt hitte, minden további nélkül vigyázni fogok Malfoyra. - Persze Pitonnak nem kellett tudnia, hogy Dracóval egész jól kijöttek az elmúl hetekben. A férfi tűnődő arcot vágott, majd fáradtan a székre rogyott.

- Potter, itt vagyok. Nem gondolja, hogy már elvittem volna magát a Sötét Nagyúrhoz, ha azt akarom? Maga tudja a legjobban, Dumbledore miért halt meg igazán - dörmögte a férfi. Hangjában Harry nem fedezett fel mást, csak fájdalmat. Kelletlenül vetette le magát a mellette lévő székre, tisztes távra a férfitól.

- Malfoynak semmi baja. Elbújtattam, sosem fogják megtalálni - mondta végül és úgy gondolta ez igaz is. A Roxforban keresné őket Voldemort utoljára.

- Helyes. Nem maradhatok itt tovább, de sokat jövök ide, ha keres, itt megtalál - biccentett a férfi, majd mint aki jól végezte dolgát felállt és eltűnt Harry szeme elől. A fiú idegesen fújtatott. Piton egyáltalán nem volt neki segítség, egy árva információ morzsát sem ejtett el, ettől pedig a griffendéles még mérgesebb lett rá. Úgy gondolta, a keresztfia elbújtatásával a férfi a világos oldal felé húz, de a fekete hajú már ebben sem volt biztos. Idegesen az asztalra csapott, majd elhagyta a Grimauld téri házat és inkább visszatért a kastélyba. Fortyogott benne a düh és a tehetetlenség, azt sem tudta, merre kezdje a háborúra való előkészületeket, Piton támogatása nélkül pedig úgy érezte, elveszett. Amikor visszatérése után Mcgalagony kérdőre vonta a találkozóval kapcsolatban, csak szótlanul állt, majd elnézést kérve a lakosztályukba sietett. Nem akart a bájitaltanárra gondolni, sem pedig a feladataira, mert úgy érezte minden szétesik körülötte apró darabokra.
Ahogy belépett az ajtón, Draco egyből felállt és hozzá lépett, arcán aggodalom nyomait vélte felfedezni.