Döntések [Drarry ff. 18+]

12. Elbűvölve

Piton hamar útjukra eresztette mindkét fiút, elrendelve nekik, hogy hetente egyszer látogassanak el hozzá. Nem beszélgettek túl sokat a végére, de nem is biztos, hogy bármelyikük képes lett volna rá. Harry felismerése olyan szinten vágta mellbe, mintha elkapta volna egy átok. Nem tudta kiverni a fejéből a szőke arcát, folyamatosan előtte lebegett, szinte már beteges módon nem is akarta elfelejteni.

Draco is elmerült gondolataiban, mindketten a nappaliban voltak, az egyetlen háttérzajt a pattogó tűz nyújtotta a kandallóban. Az ő agya Piton körül forgott, de nem bírta sokáig távol tartani tekintetét a griffendélesről. Harry lehunyt szemekkel, karjaival a feje alatt feküdt a kanapén. Draco pedig az egyik fotelban ülve, arcát a seb mentes öklén pihentette, alaposan magába vésve Harry minden izmának elhelyezkedését. Hatalmas kísértést érzett rá, hogy a fiú fölé mászva kicsókolja belőle az életet is, de visszafogta magát és csak szimplán gyönyörködött benne. Szinte alig fogta fel, hogy az eső megállíthatatlanul kopog az ablakukon, de még ezt is szinte undorítóan megnyugtatónak találta. Testét átjárta a nyugalom, izmai ellazultak. Pillantása az öklére csúszott. Ahogy visszaértek, Harry ragaszkodott hozzá, hogy mugli módon ellássa a sebeit, így mind az alkarján, mind a kezén kötések futottak végig. Dracót pedig elmondhatatlan érzések öntötték el, ahogy a fiú gyengéden ellátta a sérüléseket és bár még lüktetett a fájdalomtól, mégsem érdekelte.

- Fáj? - kérdezte Harry, kinyitva szemeit, érdeklődve pillantva a szőkére.

- Nem vészes - mosolyodott el a szőke. Nem tudta nem észrevenni, hogy a fiú ajkai elnyíltak egymástól, arcára halvány pír költözött. Szerette volna azt hinni, hogy ez neki köszönhető, de nem akarta magát olyan hitben ringatni, ami később fájni fog. Még ha a fiú nyíltan vonzódott is hozzá, valami belülről azt súgta neki, ne reménykedjen túlzottan. Draco tudta, hogy a múlt megváltozhatatlan és tett dolgokat, amik megbocsáthatatlanok.

- Mi a baj? - ült fel Harry, észrevéve, hogy Draco pillanatok alatt elkomorodott. Szívesebben látta volna a mosolyát, ami ismét csak beférkőzött emlékeibe.

- Semmi - vágta rá a szőke reflexből és még csak nem is hazudott. A baj nem nála kezdődött.

- Látom rajtad. Mond el - kérte a szemüveges halkan, szinte fájóan lágy hangon, miközben felkelt a kanapéról és tétován Dracóhoz sétált. Mintha egy hirtelen mozdulat elég lett volna, hogy a szőke elmeneküljön, pedig neki eszébe sem jutott.

- Nem akarok róla beszélni - mondta végül rekedten Draco, amikor Harry megállt előtte. Legnagyobb meglepetésére a griffendéles megértőn elmosolyodott, majd fölé hajolt, centikre az arcától, mélyen belefúrva smaragd tekintetét Dracóéba. A szőke torkából halk morgás szakadt fel, kicsit lejjebb csúszott a fotelban, majd karjait kinyújtva az ölébe rántotta a meglepett szemüvegest.

- Már én sem. Működik az elterelés - súgta elhalón Harry Draco ajkaira, egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust. A szőke tenyere a derekára csúszott, még közelebb húzva magához Harry meleg testét. Ahogy ágyékuk egymáshoz ért, Draco gerincén édes bizsergés futott végig, elködösítve agyát és teljesen megszüntetve a gondolatait. Harry önkéntelenül is megnyalta kiszáradt alsó ajkát, légzése szinte azonnal felgyorsult, Draco lehellete forrón érintette arcát.

- Rohadtul meg akarlak csókolni - lihegte a griffendéles kipirulva, a derekán lévő kezek pedig utat találtak a felsője alá, szinte égetve a hátán a bőrt.

- Akkor mire vársz? - Draco a füléhez hajolva, rekedt hangon suttogva, szinte öntudatlanul mozdította egymáshoz a csípőjüket. Harry lélegzete elakadt, elhalóan nyögött a szőke fülébe. Még ruhán keresztül is érezte, hogy már ennyitől kőkeményen feszülnek egymásnak. A vágy olyan erővel sújtott le rá, hogy szinte csillagokat látott. Ahogy a mardekáros elégedett mosollyal hátrahúzódott, egy pillanat alatt lecsapott ajkaira. Draco torokhangon mordult fel, szíve a hevesen dobogott. Harry áttolta a nyelvét Draco ajkai közé, forró táncba hívva a másikat, egyik kezével pedig a puha, szőke tincsekbe túrt. Minden alkalommal meglepte, mennyire selymes a mardekáros haja, ám most sokkal inkább az kötötte le, hogy a szőke ujjai a csípőjére fonódva lassú, ringatózó mozgásra késztették.