Döntések [Drarry ff. 18+]

18. Segítő kezek

Harrynek az idő teljesen lefagyott. Ahogy pálcájából előtört a zöld fény, füleiben csak Bellatrix heves lélegzetvétele csengett, ijedt tekintete az agyába égett, mielőtt a fény kihúnyt volna íriszeiből és egyszerűen csak holtan összeesett. Harry hitetlenül bámulta percekig, pálcáját lassan maga mellé engedte. Érezte, hogy gyomra felkavarodik, tekintete elhomályosul, mégis belül megkönnyebbült. Furcsa mód elöntötte a melegség, hiába szorította torkát a pánik, ebbe a kettősségbe pedig úgy érezte beleőrül. Halványan érzékelte, hogy az eddig észre sem vett Féregfark szintén összeesik mellette, Lucius pedig meredten bámulja őt és az előtte fekvő nő holttestét.

- Harry! Nincs időnk, mennünk kell! Segítened kell Malfoynak! - lépett mellé Ron, kezeit a vállára téve. Harry szíve ismét a torkában dobogott, ahogy eljutott az agyáig, hogy Draco azóta is szívrohammal küszködik. Remegve engedte ki tüdejéből az eddig benntartott levegőt, majd bólintott és mindketten Narcissa és Draco mellé siettek. Hermione sietősen keresett valamit a táskájában, fel sem nézett, ahogy a fiúkhoz szólt.

- Segítsetek Mrs. Malfoynak, le kell fognunk és be kell neki adni pár bájitalt, mielőtt még leáll a szíve! - parancsolta, Harry pedig hezitálás nélkül Narcissa oldalára térdelt, remegő kézzel fogva Dracót. Tekintetét ismét ellepték a könnyek, ahogy az arcát figyelte, ajkai elnyíltak, szemei fennakadtak. Narcissa gépies mozdulatokkal simogatta a haját, Harry látta a nőn, hogy teljesen összetört, könnyei a fia arcába hulltak. Hermione egy pillanatot sem vesztegetett, egymás után kapkodta ki a fiolákat a táskájából, majd a már mellette guggoló Ronra nézett.

- Fogd le a karjait - adta ki az utasítást a lány, Ron pedig kérdés nélkül teljesítette. Harry a másik karját is lefogta, Narcissa pedig azonnal mereven tartotta a szőke fejét. Hermione egymás után döntötte le a fiú torkán a bájitalokat, majd a sarkára ülve várt.

- Most mi lesz? - kérdezte Harry elkeseredett hangon, amikor a fiú még mindig nem hagyta abba a rángatózást. Jeges félelem tartotta fogjul, torka összeszorult, ujjai gépiesen simogatták a szőke karját. Harry kelletlenül nézett végig a fiún. Fehér ingje több helyen kiszakadt, csupa koszosan lógott rajta. Hiába pár hete tűnt el, Harry döbbenten állapította meg, hogy a fiú láthatóan fogyott. A szíve a torkába ugrott, amikor már nem rángatta magát karjai közt, szép lassan tért arcába vissza az élet. Draco zihált, kapkodva vette magához az éltető oxigént, de még mindig nem volt magánál. Harry megengedett egy reszketeg, megkönnyebbült sóhajt.

- Lent a lépcső alján megtaláljátok egy iskolatársatokat és Olivander - szólalt meg Narcissa rekedten, tekintetét le sem véve Harryről. A szemüveges bólintott, Ron pedig gondolkodás nélkül elrohant az említett irányba.

- Lassan megnyugszik. Ha felébredt, megtudjuk lett - e maradandó károsodás az agyában, vagy sem. Ki kell valahogy jutnunk innen - magyarázta Hermione, tekintetét kapkodva.

- Dobbie! - kiáltotta el magát Narcissa gondolkodás nélkül. A házimanó hangos pukkanással jelent meg, nagy szemei értetlenségtől csillogtak. Harry is meglepődve pillantott a nőre, de az csak a manót figyelte. Közben mögöttük Harry látta, ahogy megjelenik Luna és a pálcakészítő és Ron. Dobbie körbefordult, nagy tekintete értetlenül állapodott meg Harryn.

- Harry Potter bajban van? - kérdezte magas hangján. A szemüveges bólintott, majd ismét Dracóra nézett. A fiú légzése csillapodott, bár arca fájdalmas grimaszba torzult.

- Dobbie, el kell tűnnünk innen, ki tudsz minket vinni? - kérdezte Harry azonnal, a házimanó pedig határozottan bólintott. Hermione közben felállt, meredten Bellatrix hulláján tartva a tekintetét. Harry visszafojtott lélegzettel figyelte a lányt, félt tőle, hogy esetleg barátnője másképp fog rá tekinteni.