Döntések [Drarry ff. 18+]

6. Bizonytalanságban

- Potter! Potter, ébredj! - A szőke kétségbeesetten próbálta felkelteni a szemüvegest. Azonnal felébredt, amikor kiabálást hallott a szomszédból, szinte megfagyott ereiben a vér a félelemtől. Azonban átérve látta, hogy csak a griffendéles álmodik valamit. Testét tehetetlenül dobálta az ágyon, arca verejtékben úszott, ajkaiból kétségbeesett kiáltás szakadt fel.

- A büdös picsába. - Draco kezdett pánikolni. Az utóbbi hetekben nem észlelte, hogy a szemüvegesnek lennének rémálmai és naívan úgy gondolta, talán sikerült legyűrnie démonait, ám ez a teóriája megdőlni látszott. Próbálta megakadályozni, hogy a fiú kárt tegyen magában, ám ehhez teljes testével rá kellett nehezedjen, kezeit lefogta. Hirtelen ötlettől vezérelve, tenyerét a fiú arcára simította. A fekete hajú szemei kipattantak, zihálva bámult a szőkére, aki megkönnyebbülten sóhajtott.

- Draco - szuszogta rekedten Harry, önkéntelenül a másik tenyeréhez döntötte arcát, szemeit pedig lehunyta. A szőke szíve meglódult, ahogy a fiú először mondta ki a keresztnevét. Ujjai szórakozottan simogatták a szemüveges puha arcbőrét, majd gondolkodás nélkül a fiú kócos, izzadtságtől nedves fürtjeibe túrt. -, mit csinálsz?

- Segítek - súgta a szőke lágyan, még magát is meglepte a gyengédség. Harry még félig álomba merülve is elengedett egy halk nyögést, amitől Dracót forrón elöntötte a vágy. Mielőtt teljesen felébresztette volna a fiút, még utoljára megsimította az arcát, majd lassan leszállt róla. Megkönnyebbülten figyelte, ahogy a griffendéles elnyújtózott, légzése lenyugodott és békésen visszaaludt. Még egy utolsó pillantást megengedett magának a fiú felé, majd halkan kisettenkedett a szobából és a sajátjába ment. Levágta magát az ágyba, tenyerét mellkasára téve próbált úrrá lenni szíve vad dübörgésén. Fülében érezte vére vad áramlását, szinte majd felrobbant a visszafogott feszültségtől. Végül nagy nehezen, a plafon kitartó bámulása közben sikerült ismét álomba merülnie.

Harry zavarodottan ült fel az ágyában. Borzasztó álmok gyötörték egy darabig, arra emlékezett. Ismét a temetőben volt, Voldemort megölette Cedricet, aztán ahogy a fiú élettelen teste felett üvöltött, mintha elvágták volna az egészet.

- Jó reggelt - mormolta a szőkének, aki már a Reggeli Próféta aznapi kiadását böngészte. Ahogy kilépett Harry az ajtón, a szőke tekintete végig követte, amíg le nem huppant a vele szemben lévő székre. Kíváncsi volt, emlékezett-e a fiú bármire az éjszakai látogatásátából. A lelke mélyén még reménykedett is benne.

- Neked is. Jól aludtál? - Bögréje mögül leste minden apró rezdülését. Harry igazán zavartnak tűnt, mint aki nem tudja hová tenni a gondolatait.

- Talán. Álmodtam valamit, de azt mintha elvágták volna. - Harry a másik bögréért nyúlt, élvezettel kortyolva a meleg teába. Nem erőltette inkább a gondolkodást, helyette elkérte a szőkétől az újságot. Unottan lapozgatta, de aztán kikerekedett szemekkel levágta az asztalra.

- A kurva életbe - kiáltotta el magát, aztán felpattant és idegesen járkálni kezdett.

- Ezek szerint valami fontos felett elsiklottam - morogta Draco, ismét maga elé húzva az újságot. Tüzetesebben átfutotta a lapot és megakadt a tekintete egy cikken. -, Dumbledor halála, igaz, vagy összeesküvés?

- Rita Vitrol tollából. - Harry megvető pillantást vetett az újságra. Idegesítette, hogy még az igazgató halálát is képesek voltak felhasználni a varázsvilág megosztására. Egy mozdulattal kikapta a szőke kezéből az újságot és a kandallóba dobta.

- Még olvastam - jegyezte meg Draco unottan, de kapott egy szúrós pillantást, így inkább csendben maradt a továbbiakban és végighallgatta a griffendéles litániáját a Reggeli Prófétáról és Rita Vitrolról.