Döntések [Drarry ff. 18+]

16. Alombéli borzalmak

Harry szinte sikítva ébredt. Minden porcikája reszketett, zihálva kapkodta a levegőt, haja izzadtan tapadt a homlokára.

- Draco - lehelte maga elé a sötétbe meggyötört hangon. Szemei előtt folyamatosan csak a fiú földön tehetetlenül rángatózó alakja jelent meg, fülében csengett fájdalmas sikolya. Sokszor és kegyetlenül fájdalmas módon kínozták, Harry pedig már a ennyitől megállíthatatlanul zokogni kezdett. Nem volt elég a tudat, hogy Draco élete annak a kígyónak a kezében van, látszólag Voldemort még élvezte, hogy ezzel Harrynek is árthat. A szemüveges gyomra felfordult, kezét a szája elé kapva sietett ki a szobából, hogy kiadja azt a kevés ételt magából, amit sikerült bevinnie. Lelki szemei előtt újra és újra megjelent a szőke kifacsarodott testének látványa, amitől ismét csak kidobta a taccsot, görcsösen markolva a pólóját mellkasán.

- Harry! - kiáltott fel Ron, azonnal mellé térdelve. Harry a hátát a hideg csempének döntötte, könnyei patakokban folytak le arcán. Csuklás szerű hangot hallatott, torka összeszorult.

- Mi történt? - kérdezte Hermione halkan az ajtóból. Karjait összefonva, elkeseredetten bámulta Harryt.

- Pajti, nagy levegő. Úgy, csak szép lassan - fogott Ron a vállára, halk, dörmögő hangon beszélve hozzá. Harry próbálta követni barátja légzését és legalább annyira sikerült is neki megnyugodni, hogy már nem fulladt bele a saját nyálába.

- Az a rohadék kínozza - nyelt nagyot Harry, kétségbeesetten bámulva barátaira.

- És téged is, bazdki! - kerekedett ki Ron szeme, arca egy pillanat alatt lefehéredett.

- Nem tudom irányítani. Ha azt akarja, hogy végignézzem, akkor végig kell néznem - jelentette ki a szemüveges csendesen. Képtelen volt kiverni Draco rángatózását a fejéből.

- Valamit tennünk kell, mielőtt még komolyabb baja esik - tette hozzá halkan Hermione, Harry mellé térdelve, nedves ronggyal törölgetve a fiú arcát. A lány szemeibe is könnyek gyűltek, a tehetetlenség megbénította mindhármukat. Egy darabig csak szótlanul néztek egymásra, gondolataikba merülve.

- Már eltelt pár hét, mióta eltűnt. Lehet azóta már nem is él - motyogta Ron maga elé meggondolatlanul, Harry pedig érezte, hogy minden vér kimegy az arcából, mellkasa fájdalmasan összeszorult. Hermione a könyökével oldalba vágta a fiút.

- Ron! - kiáltott rá figyelmeztetően, mire barátja bűntudatosan Harryre nézett.

- Bocsánat. Sajnos benne van a pakliban - mondta végül a vöröshajú csendesen. Haladtak ugyan a feladataikkal, de még mindig kerestek pár Horcruxot. Harryt nem érdekelte a szülinapja sem, minden pallanatban azon fáradozott, hogy véget vethessen a háborúnak. Ez volt az első alkalom hónapok óta, hogy Voldemort az agyába férkőzött, de azt kívánta bárcsak az utolsó is lenne.

- Kegyetlen volt. Nem az életét akarták kioltani, csak fájdalmat okozni neki - suttogta a szemüveges maga elé halkan. Barátai nem tudtak mit reagálni, csak csendben néztek rá.

- Tudom, sosem kedveltem, de ezt... - kezdte Ron, elcsukló hangon. - , legrosszabb ellenségemnek sem kívánom.

- Én csak annyit szeretnék, ha mellettem lenne - szipogta harry elhagyatottan. Tekintete ismét elhomályosodott.

- Csak tehetünk valamit. Bármit - súgta Hermione, látszott, hogy agyában ezernyi ötlet száguldott át egy perc alatt. Ron ösztönösen átkarolta barátnőjét, belegondolva, hogy ő mit érezne, ha a lány Voldemort karmai közé kerülne.

- Én ezt nem élem túl - nyöszörögte Harry, arcát a tenyerébe temetve. Egész testében remegett, a kis helyiséget percekig csak keserves sírásának hangja töltötte be. Úgy érezte, megszakad a szíve Dracóért. -, mi van ha beleőrül? Vagy még rosszabb, megölik?