Döntések [Drarry ff. 18+]

19. Kelletlen beszélgetések

Draco alig fogta fel, mi történik körülötte. Fájdalmas nyöszörgést hallatva mozdult meg, számítva a kemény, hideg kőre maga alatt, de helyette meleg, puha szövetet érzett. A feje lüktetett, a mellkasa nem fájdalmasan, de kellemetlenül nyomódott.

- Minden rendben, Draco - mormogta Narcissa, vékony ujjaival a fia hajába túrva. A szőke lassan nyitotta ki szemeit, ám a hirtelen fénytől azonban vissza is csukta.

- Felébredt? - kérdezte Harry izgatott hangon, azonnal a nő mellé lépve. Draco megint megpróbálkozott szemei kinyitásával, meglepetten látva anyja mellett a griffendélest. A levegő a tüdejében rekedt egy pillanatra, sűrűn pislogva jött rá, hogy nem álmodik és nem is a kúriában fekszik. Fel akart emelkedni az ágyban, de anyja szelíden visszatolta, szigorúan pillantva fiára.

- Maradj csak ott szépen - mondta a nő lágyan, de Draco csak Harry arcát figyelte. A fiú mosolygott rá, tekintete pont úgy csillogott, ahogy emlékezett rá. -, magatokra hagylak kicsit, de nem engedheted felkelni.

- Természetesen nem fogom, Narcissa - bólintott egyetértőn Harry. Anyja felállt, még egyszer megsimította az arcát, aztán kisétált a szobából, halkan becsukva maga után az ajtót. Harry az ágy mellé ült a székre, le sem véve a szemét Dracóról. Megnyugodott ugyan valamennyire a napokban, de igazán csak ekkor könnyebbült meg. Vett pár mély lélegzetet, kényszerítve magát, hogy össze ne omoljon. Nem akkor, amikor Draco végre felébredt.

Draco még mindig csak bámulta, egyszerűen nem tudott hinni a szemének. Tehetetlen könnyek lepték el tekintetét, ahogy Harry ismét rámosolygott. Nem akarta elhinni, magában folyamatosan csak azt mondogatta, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen. Könnyei megállíthatatlanul folytak le arcán, de nem volt ereje letörölni őket.

- Biztonságban vagy. Hogy érzed magad? - kérdezte a szemüveges, óvatosan felemelve a takarót. Draco nem tudta, mit ellenőríz, de elégedettnek tűnt, mert ismét rápillantott, gondosan visszatakarva a fiút.

- Voltam rosszabbul is - mondta rekedten, de sokkal könnyebben jöttek a hangok ajkaiból, mint azt remélte. Aztán ahogy ismét mozdulni próbált Harry felé, a hátába fájdalom hasított, elégedetlen morgással maradt inkább a helyén.

- Greyback karmolása lassan gyógyul, ne nagyon mozogj - kérte Harry lágy hangon, tenyerét a fiú arcára simítva. Madarat lehetett volna vele fogatni a boldogságtól, hogy Draco végre gyógyulni látszott. Levakarhatatlan mosollyal az arcán figyelte az ismerős acélkék szempárt, a hegyes, de elegáns arcát és a szőke, kivételesen kócos tincseket, amik a párnán szóródtak szét, új életre kelve.

- Ugye nem álmodom? Mert akkor inkább nem akarok felkelni. Soha - lehelte maga elé Draco elveszetten. Még mindig nem bírta elszakítani tekintetét a fiúról. Pont olyan jól nézett ki, mint amikor utoljára találkoztak. Harry haja picit nőtt azóta, szemei alatt halvány fekete karikák húzódtak, Draco mégsem láthatott volna nála szebbet abban a pillanatban. Smaragd tekintete pont ugyanolyan ragyogón méregette, mint bármikor.

- Nem, nem álmodsz. Vagy ha igen, remélem én is - mormogta Harry, kissé felnevetve, majd nagyon lassan fölé hajolt, tekintetük egybefonódott, Draco pedig több mint boldog volt, hogy beleveszhet a fiú íriszeibe és ezzel Harry sem volt másképp. Egy centire tőle megállt, mintha várna valamire, Draco arcán pedig megjelent a jól ismert gúnyos félmosolya, Harry szíve pedig megállás nélkül dörömbölt bordáin.

- Rohadtul szeretném, ha megcsókolnál - súgta a szőke szinte Harry ajkaiba. A szemüveges válla megrázkódott a nevetéstől, majd lassan, nagyon óvatosan összeérintette ajkaikat. Draco elégedetten felmordult, most már biztosan tudva, hogy nem álmodik és ez fantasztikus érzés volt, még a nyilvánvaló fájdalmai ellenére is. Harry ajkai melegek voltak és puhák, Draco pedig szerette volna, ha sosem ér véget a pillanat, de akkor Harry hátrébb húzódott. Mielőtt visszaült volna a székbe, nyomott egy puszit Draco homlokára, majd két keze közé fogta a szőke felőle lévő tenyerét és arra is nyomott egy puszit, nem engedve el utána sem. Dracót elöntötte a jól ismert bizsergés, nem tudott nem mosolyogni a fiúra.