Döntések [Drarry ff. 18+]

20. Kimondott szavak

Hermione egy percig sem viccelt, amikor azt mondta, hogy Dracóra hosszú felépülés vár. Minden egyes nap felkereste a mardekárost, belediktálta a bájitalokat, majd kezdődött a nehezebb része.

A mozgás.

Az első napokban Draco valóban a halálát kívánta. Harry bár mellette volt, sajnos nagy segítségére nem tudott lenni, azon kívül, hogy támaszt nyújtott a fiúnak, amíg a szobában lépkedtek. Első alkalommal a szőke két lépés után elsírta magát, amiért többre nem képes, Harry pedig órákig feküdt utána mellette, hogy megnyugodjon. Másnap sem jutott sokkal tovább, de legalább a zokogás elmaradt.

Persze Harrynek is volt mivel megbirkóznia. Esténként külön ágyban aludtak, hogy Draco felépülhessen és ne rontsanak az állapotán ez pedig Harrynek kellemetlen álmokat eredményezett. Hiába volt már biztonságban Draco, már ő is felkerült legrosszabb rémálmainak listájára, ahogy Bellatrix megöléséről is sűrűn álmodott. Sokszor vissza sem próbált feküdni, csak átment Draco szobájába és órákig nézte a fiút, miközben az Álomtalan álom főzet miatt békésen alszik. Harry meg sem próbált kérni Hermionétől, félt, hogy milyen hatással lehet rá.

Draco pedig lassan, de biztosan épült fel. Hermione elmagyarázta neki, hogy nem a hagyományos értelemben kapott szívrohamot, mint általánosságban az emberek, de ettől még kikötötte, hogy nem veheti félvállról a dolgot és nagyon kell figyelnie magára a jövőben is. A Greyback által okozott karmolás már annál inkább okozott fejfájást a lánynak. Egyszerűen nem akart gyógyulni, vagyis inkább csak nagyon lassan, ami még inkább nehezítette Draco mozgását. Végül Hermione egy teljes napot Pitonnal töltve megtanult pár varázslatot, ami segíthet a seben és szerencsére valóban így történt.

- Megcsináltam - suttogta a lány hitetlenül. Harry pislogni sem mert, de amikor megtette, ugyanúgy nem volt már ott seb Draco hátán. A hegesedésen nem tudtak segíteni, de az Dracót sem zavarta különösebben.

- Fantasztikus vagy, Mione! - ugrott Harry a nyakába boldogan, amit általában a lány csinált. Hermione csak elpirult, zavartan köszörülte meg a torkát, maga sem hitte el, hogy tényleg sikerült neki.

- Ami azt illeti, valóban lenyűgöző - mondta Draco, óvatosan felülve. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor a hátán a bőr minimálisan sem húzódott. Harry boldog mosollyal az arcán figyelte a szőkét, aztán elvörösödött. A fiú testéről a sebek jó része meggyógyult, de valamiért Harry rohadtul szexisnek találta a fehéres hegeket a bőrén. Nagyon nyelve fordult el és bár Draco nem volt olyan jó erőben, mint azelőtt, Harryt még így is ugyanúgy felizgatta a szőke. Draco persze észrevette a pillantását és nem is félt folyamatosan szivatni vele, hogy még ilyen állapotban is képes beindulni rá.

Bill és Fleur több napot sem tartózkodtak a héten házban, így mondhatni otthon érezték magukat. Luna magához képest is csendes maradt, valószínűleg a kúriában tapasztaltak miatt, bár Fleur távozásaikor Hermione ellátta feladatokkal.

Olivander még akkor távozott, amikor Draco úgymond kómában volt, mondván, van helye, ahová visszatérhet. Harryék még előtte kikérdezték, mit akart tőle Voldemort, de a válaszra nem számítottak.

- Bozdapálca - bámulta Ron elkerekedett szemekkel a férfit.

- Arról érdeklődött, hogy merre találhatja meg. Bár az információ birtokában vagyok, semmit sem mondtam neki - mondta Olivander, hangját elöntötte a büszkeség, de aztán többet nem volt hajlandó megosztani. Aznap, amikor távozott, sok sikert kívánt nekik a háborúhoz, Dobbie pedig eljutatta, ahová kérte. Nem lettek sokkal okosabbak, de több volt a semminél. Hermione persze nem volt elragadtatva.