Döntések [Drarry ff. 18+]

13. Törékeny béke

Draco önmagát is meglepte. Mindennél jobban vágyott Harry közelségére, szinte úgy érezte, hogy a fiú érintése tartja életben. A szemüveges sem volt ezzel másképp, nehezen vette le a kezét Dracóról, minden alkalommal kihasználta, hogy megérintheti, még az sem érdekelte, hogy náluk vannak-e az ikrek vagy sem.

- Ez aztán gyors volt - szólaltak meg a vöröshajúak egyik alkalommal, amikor délután hozzájuk érkeztek. Harry épp a kanapén simult Draco oldalához, kellemes csókolózásba merülve a szőkével, aki a fejbőrét masszírozta hozzáértő ujjaival. Továbbra sem léptek át egy bizonyos határt, valamiért mindketten úgy érezték, nem kell sehová sietniük. Draco kelletlenül a csókba mordult, karját átvetve Harryn szakadt el tőle.

- Jobbkor nem is jöhettetek volna - szólalt meg a mardekáros cinikusan. Fred és George letörölhetetlen vigyorral az arcukon vágták le magukat a fotelekbe, mindentudón pillantva rájuk. Harry csak Draco vállán pihentette a fejét, élvezve a másikból áradó meleget.

- Szóval ez azt jelenti, hivatalos? - kérdezte Fred szórakozottan, mire Draco megmerevedett. Harry szíve a torkába ugrott, nem akarta elrontani a közöttük lévő nyugalmat. Igazából számtalanszor volt ideje ezen gondolkodni, mint ahogy beszélhettek is volna róla, de Harry értelmetlennek érezte.

Draco csak feszülten várakozott. Már többször fel akarta hozni a témát, bár ő javasolta, hogy ne firtassák, de az utóbbi napokban komolyan azon kezdett járni az agya, hogy csak magának akarja a griffendélest. Karja szorosabban ölelte magához Harryt, mire a fiú ráemelte átható, smaragd tekintetét. Draco íriszei azóta is acél kéken csillogtak, arcvonásai viszont sokkal jobban megfeszültek, így, hogy nem csak kettesben voltak. Harry végül halványan elmosolyodott, szemérmes puszit nyomva a mardekáros arcára.

- Ez a kettőnk dolga - mondta végül halkan a Harry, nem szakítva meg Dracóval a szemkontaktust. A szőke lágy mosolyt villantott rá, amitől Harry szíve vadul meglódult.

- Jól van, mindent értünk - röhögte el magát George, védekezőn maga elé emelve kezeit. Draco hálás volt, amiért Harry csak egyszerűen ejtette a témát, nem állt készen erre a beszélgetésre, főleg nem az ikrek előtt.

Aztán egyszer csak az egész kis világuk felborulni látszott.

Pár nappal a második együtt töltött hónapjuk után, Harry pukkanásra riadt fel. Draco mellkasáról, álmosan pislogott fel, a szobában még sötétség uralkodott, alatta a szőke kelletlenül mocorgott.

- Harry - szólalt meg George fojtott hangon.

- Mi történt? - ült fel a fiú, azonnal a szemüvegéért nyúlva. Az ikrek a szájukat harapdálva, feszülten néztek rájuk, Draco pedig álmos fejjel bámulta a váratlan látogatókat.

- Halálfalók. Megtámadták az Odút - jelentette ki Fred csendesen, Harry pedig abban a pillanatban felpattant, hálásan azért, amiért felkapott egy alsót előző este. -, mindenki jól van.

- Azonnal vigyetek oda - morogta a fiú idegesen, sebesen magára rángatva ruháit. Draco tekintete aggódva méregette a fiút, miközben felült az ágyon. Tudta, hogy nem tarthat vele, de nem szívesen engedte el egyedül.

- Egyben visszahozzuk - válaszolt a fel nem tett kérdésre George, nyugtatólag megveregetve Draco vállát. A szőke idegesen alsó ajkába harapott, még mindig Harryt figyelve.

- Merem ajánlani - sziszegte fogai közül kelletlenül. Nem akarta, hogy Harry elmenjen, az hogy a fiúval bármikor történhet valami, jeges félelemmel itatta át csontjai legmélyéig. Mintha csak megérezte volna gondolatait, Harry Dracóhoz hajolt és mélyen megcsókolta.