Szívvel és vérrel

1. Rész

-Isteneem el fogok késni már az első napomon!! -igazgattam barna hajamat idegeskedve

-Najólvan jó lesz ez így.

Végül sikerült elkészülnöm. Felkaptam a táskámat, felhúztam a cipőmet, majd elindultam.
A kapuból kiérve az autó felé vettem az irányt, beindítottam, majd sietve indultam is.
Ma lesz az első napom és máris elkések...ez nem fog jó benyomást tenni rólam a főnöknek...

Nemsokkal később megérkeztem a nagy épület elé. Leparkoltam, majd szaladtam is be.
Nem volt teljesen ismeretlen a hely, hiszen az állás interjún már nagyjából megismerkedtem a területtel. Belépve már lassítottam, majd nagy levegőket vettem és a falhoz támaszkodtam kisebb időre.
Ez a szívbetegség...most jut eszembe, még be kell vennem a gyógyszeremet is.
Miután már észhez tértem, a lift felé vettem az irányt.

-Na itt is volnánk...-nyitottam ki az ajtót kopogás után

-Áh, Jóreggelt Mr. Ryu. Már vártalak.

-Jó reggelt Mr. Takeshi. Elnézést, hogy késtem, csak...

-Semmi gond. Tehát, az 5. emeleten az első jobbra található ajtó lesz az irodád. Nem egyedül fogsz dolgozni, lesz egy társad is, Levi. 1-2 évvel idősebb csak nálad. Ő majd elmondja a részleteket. Ha bármi konfliktus lenne közötettek, kérlek jelezd.

-Rendben, köszönöm. -hajoltam meg, majd kifelé vettem az irányt, egyenesen a lifthez onnan pedig a megadott emelethez

Oké...menni fog, ne stresszelj.

-Szia! -léptem be az ajtón

Egy nem olyan nagy, de mégis elfér benne pár ember tágas iroda volt. Két iróasztal volt, egyik tele papírokkal, dokumentumokkal, és egyéb eszközökkel. Másik teljesen üres volt. Voltak még kisebb szekrények, ahol valószínüleg szintén iratok lehettek. És persze a papírokkal teli asztalnál ült az újdonsült partnerem, Levi.
Felállt a székből, és máris jobban megnézhettem. Nálam magasabb volt. Kicsit világosabb barna haja volt az én sötétemhez képest. Barna szemei engem figyeltek. Arcvonásai szinte tökéletesek voltak.
Izmos testalkata volt.
Csakugyan fehér ingben volt, fekete nyakkendővel és gatyával.

-Szia! -köszönt vissza miután mindketten végigmértük egymást

Hangja mély volt.

-Ha jól tudom, te vagy Sato Ryu.

-I..igen! te meg...Levi. -makogtam ki

-Iseki Levi pontosabban, örülök, hogy együtt dolgozhatunk mostantól. -mosolygott

-Igen, igen, én is. -bólogattam hülyén -Ez az én asztalom, igaz? -mutattam rá az üresre

-Mhm.

-Akkor lássunk is neki a munkához. -kezdett bele Levi -Mr. Takeshi egy mostani nyomozással bízott meg minket. Az iratok szerint öngyilkosság történt. Több információt a helyszínen fogunk megtudni, leírták, hogy hova kell menni, úgyhogy induljunk is.

-Gondolom a céges autót említette a főnök, hogy van, igaz?

-Igen, hátul a garázsban.

-Gyorsan tanulsz. -mosolygott majd felállt a székből

Kiértünk, majd az egyik kocsihoz vettük az irányt. Levi vezetett.
Nem sok idő múlva meg is érkeztünk a helyszínre, ahol már a rendőrség és a mentők is ott voltak.

-Jónapot! -köszöntünk mindketten majd felmutatva a kártyánkat beléptünk a házba.

Beljebb mentünk egészen addig ahol a holtestet megtalálták. Még mindig ott feküdt. A szája kék volt, maga a test felvolt puffadva, és ki volt fehéredve.