Szívvel és vérrel

5. Rész

Ma szabadnapos vagyok, tény, hogy eddig csak két napot voltam dolgozni, de mivel egy nehezebb ügyön dolgozunk, így Levivel mindketten kaptunk egy szünnapot ma.

-Ez talán jó lesz! -választottam ki egy egyszerű outfitet ami egy szürke melegítőnadrágból és egy sima fekete polóból állt

Meglátogatom a szüleimet, már régen láttam őket, úgyhogy felhívtam őket és mondták, hogy menjek át ebédre.
Igazából anyukámhoz megyek, mert elváltak. Apukámmal nem sokat beszélek, sőt egészen ritkán...főleg, hogy ő Franciaországban lakik, ott is született, de mikor idejött, megismerkedett anyukámmal és így jöttem én. Amikor visszahívták Párizsba dolgozni, akkor úgy döntöttek, hogy elválnak, mert a távolsági kapcsolat nem jött volna össze, főleg, hogy maximum havonta láthatták volna egymást.
Anyám a nagymamámmal él, az én lakásomtól számolva kb. 45 percre laknak.

Miután összepakoltam, kiindultam a kocsihoz és el is indultam.
Szép tavaszi idő volt, kellemes szellővel kísérve.

Hamarosan oda is értem. Egy kertesházban laktak, nem olyan nagy udvarral, sok virággal. Szép hely volt.

-Sziaztok! -mosolyogva köszöntem miután beléptem az ajtón

Egy emeletes ház volt, két fürdőszobával, szobával, egy konyhával, és egyéb kissebb helyiségek. Az ajtót kinyitva egy mini folyosó állt, cipősszekrénnyel, és akasztóval.

-Ryuuum! Az én kis Ryum végre hazajött!! Nagyon vártunk! -jött ki anya a konyhából

-Szia Ryuu! -köszöntött a mamám is

-Sziaztok! -még mindig mosolyogtam majd megöleltük egymást mindannyian

-Csináltunk finom ebédet!

-Aahh de jól fog esni, már éhes voltam.

-Gyere akkor! -mentek a konyha felé

Levetettem a cipőmet majd szintén odamentem.

Leültünk, mama hozta az ételt az asztalra, mindent kitett majd ő is helyet foglalt.

-Jajj annyi kérdésem van!!! -őrjöngött anya izgatottan -Milyen az új munka? Kedvesek a munkatársaid? Hogy vagy Yurival? A szíveddel is minden rendben?

-Jó az új munka -kezdtem enni a levest -A partnerem, Levivel egész jól kijövünk már. Rajta kívül még csak Linát ismerem, vele még nem beszéltem sokat, de nem tűnik rossz embernek.
Yurival hát...-gondolkoztam el, de végül inkább hazudtam, nem akartam, hogy aggódjanak miattam -Minden rendben, megvagyunk. A szívem is még dobog -nevettem -Amúgy minden jó azzal is.

-Akkor örülünk! -mondta a mamám majd anya is

Miután befejeztük az ételt, beszélgettünk még sokat. Az idő el is szállt, màr este fele járt. Elbúcsúztam anyáéktól, majd hazamentem.

-Végre itthooon! Pihen- -mondtam volna, de ekkor megcsörrent a telefonom

-Háló? -vettem fel szemeimet forgatva

-Szia, Levi vagyok. Bocsi, hogy zavarlak ilyenkor, főleg a szabadnapodon, de szerintem tudom, hogy ki készítette a kábítószert, és elég fontos lenne, ezért nem várhattam holnapig. Tudnánk találkozni a munkahelyen? Be tudunk menni.

-Ah -sóhajtottam -Persze, megyek...

A ruháimmal nem foglalkozva el is indultam újra a kocsim felé.

-Itt vagyok! -integettem Levinek a távolból

-Szia. Szóval..-ahogy közelebb értem kérdeztem is már -Mit tudtál meg?

-Szia, tényleg bocsi, hogy ilyenkor zavarlak. Gyere, menjünk is. -sétáltunk be az épületbe majd az irodánkba

Már sötét volt, mindenki végzett a munkaidejével már.

-Haaah -ásítottam, majd akkor vettem észre, hogy Levi munkaruhában van, én meg úgy nézek ki mint egy csöves.

-Nézd. Az első ilyen áldozatunk házában volt kamera, úgyhogy elkértem az aznapi felvételeket. -mutatott a gépére

-Te még a szünnapodon is dolgoztál? Kemény vagy..-nevettem fel

-Haha...Igen, nem volt jobb dolgom, úgyhogy gondoltam kicsit keresgélek.

-Na de figyelj...-pörgetett a felvétel egy részéhez

-Látod? -A felvételen a fiatalúr éppen veszi be a kábítószert, mellette egy kapucnis ember áll, valószínű egy középkorú férfi. Az arcát még nem látni. Amint a fiatalember felszívta a drogot, pár perc után fulladozni kezd, majd a mellette álló férfi megfordul. Ott lehetett látni az arcát, majd ahogy hívja a mentőket s rendőröket és elmegy.

-Már beküldtem a fejét amennyire csak látni lehetett, de nagyon pixeles a felvétel, így nehezebb lesz kivenni.

-Oh, ügyes vagy. -mondtam

-Köszi. Elvileg holnapra már megtudják, hogy ki az a személy és körözésbe veszik.

-Na akkor az jó lesz -haaah -ásítottam

-Látom fáradt vagy, tényleg bocsi, hogy ezzel zavartalak...

-Jajj, semmi baj, csak fárasztó napom volt, így már álmosabb vagyok...hehe...

Kiértünk az épületből majd elbúcsúztunk egymástól.

-Akkor majd holnap tali...-mondtam

-Igen. Aztán remélhetőleg megtudjuk az igazságot...

-Akkor, szia. Jó éjt...-köszöntünk el

Mindketten a saját autónkba szálltunk, majd indultunk különböző irányokba.

Sötét volt, csak az autóm fényei világitottak. Váratlanul előttem más kocsi világítás is felcsillant, de szembe jött velem, gyorsan.
A csendes úton hirtelen nagy hangzavar lett.