Szívvel és vérrel

2. Rész

-Na hali! Végeztem a munkával, már otthon vagyok. -mondtam a telefonba

-Végreee már erre vártammm

-Akkor át menjek?

-Gyereeee!!! -szinte üvöltötte boldogan Yuri

-Jólvan...

Átöltöztem kényelmes ruhába, majd el is indultam. Nem messze lakik tőlem, így gyalog szoktam hozzá elmenni. Yurit alsóban ismertem meg. Elég híres volt, mindenki imádta, a lányok rajongtak érte. A történetünk hosszú, de hát jóba lettünk, majd végül összejöttünk. Kedves srác, 26 éves mint én, de pár hónappal idősebb.

Nem sok idő elteltével oda is értem. Becsengettem, és az ajtó már nyílt is. Behúzott egy kar, majd a falhoz nyomott.

-Hiányoztam? -kérdezte majd megcsókolt

-Mhm...-szavak nem jöttek ki a számból

Mikor elváltak ajkaink Yuri szája félmosolyra váltott, majd megint a száját az enyémhez nyomta. Egy ideig ez ment, majd hagyott levegőhöz jutni. Teljesen elvörösödtem.

-És milyen az új munka? -kérdezte majd a karomat húzva a szobához húzott

-Jó...-alig bírtam beszélni a sok csóktól

-Örülök. -mosolygott

Miután beértünk a szobába, az ágyra nyomott, majd rámmászott. Az ajkait az enyémre tapasztotta, majd a ruháim alá dugta a kezét.

*reggel*

-Baszki! -ugrottam ki az ágyból, felkeltve Yurit

-Megint elkések! -néztem rá az időre

-Hmm? -hümmögött félálomba Yuri

-Mennem kell. -nyomtam egy puszit a homlokára majd gyorsan felöltöztem

Sietve futottam haza, teljesen elfelejtve a szívem rossz állapotáról. Beszaladtam a lakásba, átöltöztem majd felkaptam a táskám és indultam is a kocsihoz. Gyorsan el is indultam.
A második nap is elkések...többet ez nem fordulhat elő...

Nemsokkal később oda is értem, leparkoltam, majd tovább futottam be, nagy késésben voltam. A lift épp fent volt, így gyorsabbnak találtam a lépcsőzést. Felrohantam, majd egyenesen az iroda után vettem az irányt, benyitottam, ahol Levi várt. Ott ült a számitógép előtt és bújta a papírokat. Mikor beléptem, rám pillantott.
Végre megállhattam a futásból. Nehezen kezdtem a levegőt venni, majd a falhoz támaszkodtam és kezdtem lejebb csúszni.
Izzadtam, szédültem, hevesen vedtem a levegőket, a szívem gyorsan vert. Pont ez nem kellett volna neki.

-Jól vagy?! -sietett oda hozzám Levi

-I...ig..igen...csak...siettem...se..semmi bajom...minden...rendben...-makogtam ki

-Nem úgy látszik...-megfogta a karomat majd felsegített és megengedte, hogy rá támaszkodjak

Egy ideig nekidőltem, majd miután már lenyugodtam kihúztam magam.

-Bocsi...nincs minden rendben a szívemmel...

Ezt pont nem akartam mondani, de mégis kijött a számból.

-Ne kérj ezért bocsánatot...-mosolygott majd a nyakamra meredt a tekintete

Észrevettem, hogy odanézett, majd eszembe jutott, hogy ott van egy pár harapásnyom a tegnap este miatt. A szemeim kikerekedtek, elvörösödtem egy pillanatra, majd mielőtt bármit is szólhattam volna ő megelőzött.

-Nekem is vannak kutyáim, még kölykök, úgyhogy ők is harapni szoktak, de annyira nem látszik meg. Úgylátom neked erősebb fogazatú ebeid vannak...-mosolygott majd nevetett

-Nekem nincsenek kutyáim...-kezdtem el mondani nyugodtan, de akkor eszembe jutott, hogy ezzel falazhattam volna magamnak, hogy ez csak kutya harapás, de elbuktam

-MÁRMINT....khm...szóval..uhm...találtál valami fontos dolgot az üggyel kapcsolatban? Picit késtem úgyhogy...-tereltem a témát

-Találtam pár dolgot. -sóhajtott majd visszament az asztalához és intett, hogy menjek oda

Vajon mi járhat a fejébe most?...

-Nézd. -mutatott a számítógépre majd az iratokra -Ugye mint gondoljuk, a fiatalúr a drogtól fulladt meg úgyhogy utánanéztem nagyon sok fajta kábítószernek, és találtam egy olyat, amit nemrég hoztak létre. Az alapítóját nem írták és azt sem, hogy miből készült pontosan. Annyit írtak róla, hogy erős. Se többet se kevesebbet.

-Mhm...és- -kezdtem volna bele a mondatomba, de akkor a főnök lépett be az ajtón

-Jó reggelt Mr. Takeshi. -köszöntöttük mindketten

-Jó reggelt...nem cseverészni jöttem most. Megint találtak egy holtestet. Ugyanazzal a halál esettel, fulladás. Az áldozatot nem gyilkolták meg. Találtak egy tasakot a kabátzsebébe, amibe fehér por volt. Kivizsgálás alatt van, de ti is tudjátok, hogy valószínüleg drog.

-Akkor ez...-néztünk egymásra Levivel

-Nézze, én is találtam valamit az interneten.

Levi megmutatta a főnöknek azt amit nekem.

-Hmm...

-Ez elég gyanús. Valószínű, hogy ez ugyanaz a kábítószer, amit a mai áldozatnál találtunk. Ezt azt jelenti, hogy ez nem csak "sima" drog, hanem megfullasztja az embereket, és meghalnak. Pár nap és kivizsgálják a tasakban talált port, amint meglesz, utána kéne járnotok, hogy hol is gyártják. Legfőképpen az alapítóját kéne megtalálni.

-Rendben, utánajárunk majd akkor. Köszönjük a jelentést. -mosolygott Levi

Mr. Takeshi bólintva elköszönt, majd kisétált az ajtón.

-Ez a drog elég veszélyes lehet úgy néz ki...minél előbb meg kell találnunk, hogy hol gyártják. De az lenne a legjobb, hogyha felkeresnénk az embereket, akik ilyet vettek, mielőtt még belehalnak. Be kéne hívnunk Mrs. Alicet, hátha tudja, hogy a fia hol vette a kábítószert. -okosan érezve mondtam

-Jó ötlet.

Miután még cseverésztünk egy picit, újra megkerestük a hölgyet és behívtuk.

-Figyelj..-kezdett bele Levi -Be tudnál menni egyedül beszélni vele? El kell intéznem valamit. Sietek.

-Persze, menj csak. -mosolyogtam

*kihallgató terembe*

-Köszönöm, hogy eljött Mrs. Alice. Csak kérdezni szeretnék valamit.

Bólintott, majd várta a kérdésem.

-Ugye a fia kábítószerezett...és említette magának, hogy vett egy újat ugye. Azt esetleg nem mondta, hogy honnan vette? Vagy kitől?

-De...közölt valami nevet...de nem mondta, hogy ő lenne a gyártója...annyit kérdeztem akkor tőle, hogy honnan van, mire azt felelte, hogy egy bizonyos...Kaji Yuritól kapta....

Amint ezt a nevet meghallottam, úgy éreztem, hogy megáll a világ körülöttem. A szemeim kikerekedtek, majd éreztem, hogy gyorsabban kezd verni a szívem. Olyan csend volt, hogy hallottam is. Szédülni és izzadni kezdtem.
Pillanatokkal később pedig elsötétült a világ előttem.