Szívvel és vérrel

3. Rész

-Ryu, Ryu, Ryu!

-Hmmm...-keltem fel Levi karjaiba

-Jól vagy??!!

-Mi..mi történt? -kérdeztem majd feltápászkodtam kissé vöröslő arccal

-Elájultál...Mrs. Alice már elment de azt mondta nekem, hogy amikor kimondta, hogy "Kaji Yuri" azután dőltél ki...a szíved miatt volt, vagy esetleg ismered ezt a Yuri személyt?

-Én...ismerem...most...el kell mennünk kihallgatni...igaz? -dadogtam

-Igen. Könnyebb dolgunk lesz így...

-Majd...én elmegyek egyedül...

-Ketten kell mennünk, ez közös ügy.

-Én...-a szavak már nem jöttek ki a számból

A hátsó garázs fele vettük az irányt, beszálltunk a kocsiba, én vezettem, mert csak én tudtam, hogy hol lakik.

-Először felhívom...-mondtam mielőtt beindítottam volna az autót

Levi bólintott majd türelmesen várt.
Elővettem a telefonomat, és megcsörgettem, fel is vette elég hamar.

-Ooo sziaa!! ennyire hiányolsz? -kérdezte

-Szia. Figyu most dolgozok, de a partneremmel meglátogatnánk téged most. Komoly dolgoról lenne szó...

-Huuh? Oké gyertek csak, de miről akartok beszélni?

-Majd meglátod. Ja és...-halkabbra váltottam a hangom és a fejemet elfordítottam -A munkatársam nem tud rólunk, így kérlek ne kotyogj ki semmi olyat..

-Hmmm meglátjuk! -mondta majd lerakta a telefont

-Menjünk..-indítottam be a kocsit

-Éés mond...mióta ismered őt? Ha kérdezhetem...-kíváncsiskodott Levi

-Alsós korom óta...ő nem tenne ilyet...ismerem régóta...sose mondta, hogy drogot árult volna...-a hangom szomorú volt

-Az emberek változnak...-sóhajtott Levi

Nemsokkal később meg is érkeztünk. Kiszálltunk a járműből, majd az ajtó elé sétáltunk. Bekopogtam, majd nyílt is az ajtó.

-Ryuuuuu!!! -nyitott ajtót boldogan Yuri

-Szia...

-Áh te lennél Ryu partnere igaz? -nézett Levire

-Üdv, igen. Hívjon csak Levinek.

-Fáradjatok beee.

-Menjünk a konyhába. -javasoltam majd arra fele indultam, természetesen tudtam, hogy merre kell menni, mert nem egyszer vagyok már itt

Mind a hárman bementünk oda, majd leültünk. Én és Levi egymás mellett voltunk, Yuri velünk szemben.

-Kértek kávét? -kérdezte majd kezdett felállni a helyéről

-Nem köszi. -utasítottuk el mindketten

-Jó akkor..-ült vissza -Miről akartatok beszélni velem? Váárj mielőtt elkezdeeed, csak úgy megjegyzem, hogy látom jó volt a tegnap este, látszik a nya... -kezdte el nevetve mondani de akkor odanyúltam a szájához a tenyeremmel amit odaszorítottam

Levi felhúzta a szemöldökét.

-Mondtam, hogy erről a témáról ne beszéljünk...-suttogtam Yurinak majd elvettem a kezem és vissza ültem a helyemre mosollyal a számon

-Jólvaan jólvan bocsi...

-Khm...térjünk a témára...-mondtam

-Szóval...-néztem Levire, hogy ő mondja helyettem inkább

Sóhajtott, de a nézésemből megértette.

-Rövidre fogom. Kábítószert szállítasz az embereknek, igaz? Mióta?

-Mi...ahh...jólvan nincs miért hazudnom...igen, így volt, de csak 1-2 éve csinálom, nemrég abbahagytam.

-Aha. És kinek dolgoztál?

-Nem tudom a nevét, se hogy hol van. Mindig változtatja a helyét. Én csak szálítottam, nem tudok a drogokról semmit. Elvittem akinek kell, azt csumi. Sose mutatta magát. Mindig rejtőzködött. Főleg mostanába amikor mondta, hogy új kábítószer van, de nem mondott többet, csak, hogy legyek óvatosabb, nehogy elkapjanak. Ennyi. Kellett a pénz, jól fizetett nekem.

-Mhm...

-Szóval..-hirtelen megszólaltam -Mindvégig ez volt a munkád?! Én bíztam benned...hazudtál nekem...lehet, hogy nem tudsz a drogokról semmit, de azt tudod, hogy nagyon káros a szervezetnek!! -álltam fel a székből -Mégis szállítgattad ide-oda, ahelyett, hogy bejelentetted volna a rendőrségnek! Az is lehet, hogy kinyomozhatták volna! De te csak csináltad, mert kellett a pénz!!

-Jólvan sajnálom...

-Nem...lehet, hogy megbocsájtom, de sose felejtek. Én biztam benned mégis...szükségem van egy kis időre egyedül. Levi, elvinnéd ahova kell? Én majd később megyek, vidd az autót is.

-Persze....