Szívvel és vérrel

17. Rész

-Biztos, hogy ezt akarod? -nyújtotta a lapot Skylar

-Igen, már döntöttem.

-Rendben. Igazából ez a legjobb az egészségi állapotodnak, szóval megértelek. Csak, hogy tudd, bármikor visszavárunk!

-Köszönöm. -írtam alá egy felmondási nyilatkozatot

*Órákkal ezelőtt*

Anyukámtól rendesen elköszöntem, már a náthám is jobb állapotban volt. Kezemen hagyva az ajándékba kapott gyönyörű karkötőmet indultam haza, busszal, hiszen az autóm otthon várt. Az idő most sokkal jobb volt, évszaknak, vagyis tavasznak megfelelő. Hazaérve lepihentem és elgondolkozdtam, hogy mi legyen a munkával.
Haa..Az orvos is azt ajánlotta, hogy fel kéne mondanom. Meg megmondom őszintén, Levit sem szeretném látni még egy ideig. Hallotta, hogy miket mondtam róla és a közös kapcsolatunkról. Viszont a munkát meg szeretem. Bár...amiket tettem...még az is lehet, hogy kiderül.

Sok gondolkodás után végre döntöttem.

*Jelen*

-Figyelj, tegnap volt a születésnapod, nem?

-Így van.

-Mit szólnál még egy utolsó bulihoz akkor? Egy ilyen búcsú-szülinapi parti. -kérdezte lelkesen -Bírnád?

-Haah..-sóhajottam -Legyen.

-Kiráály! Akkor ma este! A többi dolgozó is természetesen ott lesz.

-Ha gondolod még felmehetsz Levihez.  -tette hozzá

-Oké.

Szívem szerint nem akartam felmenni hozzá, de valahogy mégis.

-Szia..-köszöntem belépve az ajtón

Már nem az a lelkes üdvözlés hagyta el a számat, mint eddig.
Levi az asztalánál ült, számítógépét bámulva, de amikor bejöttem, rám nézett.

-Szia.

-Tudod, fel mondtam. -közöltem vele, de már valószínű, hogy tudta

Lassascskán beljebb léptem, összepakolni kezdtem a cuccaimat, a sorból kilogó dokumentumot beljebb csúsztatni, megígazítani a növényeket és még piszkálni a teljesen rendben lévő dolgokat, szimplán azért, hogy ne legyen kínos csönd.

-De a főnök még akar tartani egy búcsuzó szerű bulit ma este. Szóval még fogunk találkozni. -tettem hozzá mielőtt bármit mondhatott volna

-Remek. -vágta rá, de nem bunkón értette

Ennyire még nem romlott el a kapcsolatunk, most szimplán benne volt a munkába, így annyira nem figyelt rám.

Úgy éreztem, hogy most két mágnes vagyunk, azonos pólusok, akik egyre távolódnak, taszítják egymást. Mindketten hibások voltunk, ezzel tisztában is voltunk.

-Akkor később még találkozunk...-kimentem nem megvárva az elköszönését

*este*

Ahh..nem is tudom, hogy miért egyeztem bele ebbe..

-Haahaaa -nevetett részeg állapotban az egyik dolgozó, miközben többet ivott, ráadásul a többieknek is öntött

Az én szülinapomat ünnepeljük most, de mégis, csak én egyedül nem ittam még semmit és csak ülök. Összesen 13man vagyunk, páran nem jöttek el. Én, Levi szemben velem, a főnök, Skylar a hosszú asztal végén, meg még a többi dolgozó. Mindenki vedelte az alkoholt, már 1 órája itt buliztunk. Hangosan ment a zene, röhögcséltek. Levi sem volt kivétel, ő is már mámoros állapotba volt.
Kaptam ajándékokat, de azokat már elraktam.

Igazából ez egyben a búcsúzó partim is, de mindenki nagyon boldog.

Próbáltak rám erőltetni alkoholt, de jó párszor elmondtam, hogy a szívem miatt nem iszok, nem mintha nem tudták volna, de egy idő után már nem volt a fejükbe.

-Eeez unalmas piciiit, játszunk valami izgalmasaat! -szólalt meg Levi

-Igen igeeen!! -értettek egyet vele a többiek

-Felelsz vagy mersz?

-Mik vagyuunk, dedósok? -nevetett Skylar

-Naaa élvezzük kii!!

Mintha én csak egy szoba növény lennék a sarokba.

-Kezdj te Ryu! -mutatott rám a főnök

A saját kis világomból feleszméltem és örültem, hogy mégse néznek levegőnek. Bár egyátalán nem akartam ilyet játszani, de ha màr utolsó napom itt, akkor tényleg kiélvezem.

-Oké...uhm...-gondolkoztam -Lina! Felelsz vagy mersz?

-Merek!

-Igyál meg egy felest.

Igazából nem volt kedvem sokat gondolkodni és nagyon durvákat adni, úgyhogy ilyet adtam neki, amit ő szépen meg is tett.

-Levi! Felelsz vagy mersz? -jött Lina kérdése

-Merek, úgyszint!

-Akkooor..

Lina se volt józan állapotban, fogalma sem volt, hogy miket beszél.

-Csókold meg Ryu-t, de jól!

Amint Levi meghallotta ezt a merést, önelégült mosoly járta be a száját. Ő se volt magánál, ezért nem is hibáztathattam annyira.
Mivel szemben ült velem, így fel kellett volna  álnia és megkerülnie az asztalt, hogy idejöjjön, de ehelyett mást alkalmazott. Bár arra se gondoltam, hogy egyátalán megcsinálná, bármilyen illuminált állapotban is van.

Feltérdelt a székre, majd az asztalra ült és egy kis lökettel hozzámcsúszott, de úgy, hogy a fejeink egy magasságba legyenek, így, ahogy odaért hozzám, az ajkaink összeérintkeztek, majd a nyelveink összefonódtak. Ez csak pár másodpercig tarttott, utána elváltunk, lejött az asztalról és mellém állt. Mindenki minket bámult.

-Huhuu!! Szép volt!! -tapsoltak

Levi visszabaktatott a helyére szó nélkül. Én se tudtam megszólalni.
Be kell vallanom...egész jó volt. Valahogy mégis, remélem, hogy nem fog erre emlékezni, mert az mégnagyobb problémát okozna.

-Oké, Ryu te jössz! -folytatta Lina

-Megint? Jöjjön valaki más, aki még nem volt.

-Aah jó..akkor te! -mutatott egy dolgozóra aki mindenkinek szokta önteni az italokat

-Hmm! Főnök! -nézett Skylarra -Felelsz vagy mersz?

-Felelek! -mosolygott

Pár perc gondolkodás után tette fel a kérdést.

-Még sose hallottunk a vezetéknevedről!! Szóval, mi az?

Skylar szája csakugyan olyan mosolyra húzódott, mint Levié. Most mindenki rá figyelt, hisz tényleg senkise tudta, hogy mi a vezetékneve.

-Hát jó. Akkor bemutatkozom újra. A teljes nevem, Sato Skylar.

((Ha valaki elfelejtette volna Ryu vezetéknevét: (mert ritkán fordult csak elő) Ryu és Skylar vezetékneve megegyezik.))