Szívvel és vérrel

8. Rész

Nem is gondoltam volna, hogy Levi ilyet tenne...

*Pár órával ezelőtt*

-Szóval...találtam iratokat Leviről...és valami olyat írtak benne, hogy le volt tartóztatva..ezért kérdezlek meg téged...hátha te tudod..

-Igen..volt...16 évesen került börtönbe..

-16?! Olyan fiatalon? Mit tett?!

-Majdnem végzett...-nagyot nyelt -A családjával...

-Huh?! -kidüllettek szemeim

-Igen...öt évet kapott...-sóhajtott Lina

-És...miért akarta megölni őket? Egyátalán sikerült?

-Fogalmam sincs, hogy miért...de túlélték a szülei szerencsére...azt sem tudom, hogy hogyan próbálta őket megölni. Csak ennyit tudok...de azóta már megváltozott a személysége...

-Igen..most kedves meg minden...nem gondoltam volna...-néztem lefelé

-Kérlek ezt tartsd titokban...

-Meglesz. Köszi, hogy elmondtad.

-Akkor, szia! -mosolygott majd kiment

*Jelen*

Vajon mi oka lehetett?...Megölni a szeretteit? Nekem lehetetlen lenne fegyvert szegeznem a szüleimre...Tényleg..lehet holnap el kéne mennem lövészetre kicsit...

Miután gondolkodtam jó sokat, elmentem lefürdeni, majd bekaptam valamit, végül aludni mentem. Nehezen jött álom a szememre, de sikerült elaludnom.

-Aaaah jó reggelt senki! -keltem fel korán a kényelmes ágyamból

-Rá kéne írnom a főnökre, hogy ma jöhetek-e később munkába...-gondolkodtam hangosan

Így is tettem. Nemsokára vissza is írt és persze nem volt ellenébe. Felhívtam a férfit akihez szoktam lőni járni. Velem egykorú volt. Beleegyezett, mert ő mindig ráér, nem szoktak hozzá járni kivéve én. Jó barátom is lett közben.
Ruhának egy egyszerű fekete rövdujjút és egy szintén fekete hosszúnacit választottam.
Elkészültem majd indultam is az autó felé. Bekapcsoltam egy kis zenét az útra. Kb. 20 percre volt tőlem ez a hely. Mikor végre odaértem leparkoltam, mikor kiszálltam kellemes tavaszi szél ütötte meg a fejemet.

Nemsokára szülinapom is lesz...

-Na csövii! -köszönt Shun

-Halii! -üdvözöltem

-Már előkészítettem a céltáblát, meg egy jó pisztolyt. -vezetett oda

-Köszi.

-Egy Walther PPK.22-es huh? Azok tényleg elég jók. Csak kicsit régiek. -néztem a fegyvert

-Legközelebb hozd akkor a sajátodat el, az jobb. -nevetett -Tessék a füldugó. -nyújtotta oda majd elment kávét főzni

Betettem a fülembe, majd megfogtam a fegyvert lecsekkoltam, hogy minden rendben, aztán a céltáblára szegeztem, majd céloztam.

Hirtelen Levit képzeltem oda, megijedtem és félrelőttem.

-Huh?! -dörzsöltem meg szemeimet majd újra odanéztem

Miért képzeltem oda Levit? Nagyon életűnek tűnt...mi baj van velem?!
Oké..felejtsük el..

Újra megcéloztam a táblát, de a kezem megremegett.

-Mi a probléma velem?!

-Huuh? Minden okés? -jött vissza Shun

-Igen csak...mindegy, nem érdekes..

-Hát jó...-majd visszament

Pár perc után végre sikerült eltalálnom a céltáblát jó párszor. Elhasználtam az összes töltényt majd kivettem a füldugót és Shunhoz mentem.

-Tessék, kávé. -nyújtotta oda

-Köszi..-kortyoltam bele

-Ha megiszom mennem kell, vár a munka...

-Rendben, bármikor jöhetsz tudod.-mosolygott

Megittam mindet, majd a kocsihoz indultam. Elindultam a munkahelyre. Nemsokára oda is értem, a fejembe még mindig azok a gondolatok voltak, amikor Levit képzeltem a céltábla helyett.

-Jó reggelt...-léptem be az irodába ahol Levi már a gépét bújta

Haa a tegnapi rendből nem maradt semmi..

-Szia. -nézett rám mosolyogva

Miután megtudtam egy csomó dolgot róla, már picit máshogyan néztem rá, de nem feltűnően, vagyis ezt gondoltam.

-Minden rendben?...-kérdezte Levi -Sápadtnak tűnsz, mint akinek a feje tele van most gondolatokkal.

Honnan tudja? Pontosan ez van.

-Minden jó...

-Hallottam, hogy lőni voltál azért nem jöttél korábban. Hogy ment? -arcán még mindig mosoly ült

Hogy bírsz mosolyogni mindig?

-Hát...-gondoltam vissza mikor Levit képzeltem el majd megráztam a fejem -Néha elbaltáztam, de egész jó volt.

Bólintott, majd valamit motyogott halkan, de nem értettem teljesen. Annyit vettem ki belőle, hogy "Majd nem fogod." Nem sokat foglalkoztam ezzel a mondatával, leültem a székembe majd átnéztem néhány dokumentumot.

-Szóval..mi a következő ügyünk? -kérdeztem