Szívvel és vérrel

11. Rész

A helyzet ellenére is próbáltam halk lenni, nem akartam felkelteni Levit. Nem azért, hogy gyönyörű álmából felébredjem, egyszerűen nem akartam beszélni vele.
Én...lefeküdtem...Levivel? Nem emlékszek...
Csak arra, hogy idekeveredtem, mert a munkahelyen hagytam a kocsikulcsomat...aztán...ittunk...
Bassza meg!!..
Csendben felkeltem, éreztem fájdalmat is a derekamnál. Megkerestem a ruháimat majd felöltöztem és a telefonomat felkapva kiindultam. Reggel 6 óra volt.
Egészen a munkahelyig gyalogoltam. Szerencsémre be lehetett menni. Felmentem az irodánkba és meg is láttam az otthagyott dolgaimat. Felkaptam őket és húztam is a kocsimhoz, onnan pedig haza.
Amint hazaértem az ágyra vetettem magamat. Sok gondolkodás után arra jutottam, hogy ráirok a főnökre, hogy "beteg" vagyok és így ki tudok venni pár szabadnapot, addig is nem kell Levit látnom.
Skylar könnyen elengedett, még jobbulást is kívánt.
Miután lebeszéltem ezt, szinte arréb dobtam a telefonomat.
Miért?...hogy történhetett ez?..Ennyire sokat ittunk?...
Úgy éreztem, hogy sose akarom többé látni őt. Pedig ez csak egy baleset volt.

Sok idő múlva úgy döntöttem, hogy meglátogatom a szüleimet megint. Talán ha valakinek ki teszem a lelkem, akkor jobban leszek.

*a szüleinél*

-Ooh drágám! Hát minek köszönhetem látogatásod? -jött boldogan anyukám de egyből észrevette rossz kedvemet -Oh! Mi a baj? Mi történt?

Nem mondtam semmit, csak odasétáltunk a kanapéhoz. A mamám épp nem volt otthon.

-Anya...szar helyzetben vagyok..-böktem ki

-Naaa mesélj..

-Tudod...Yuriról kiderült, hogy drogot árult...szakítottam vele egy ideje már...és tudod van a partnerem...Levi...vele egész jól kijöttem...aztán kiderült róla, hogy volt börtönben gyilkossági kísérlet miatt...de ez nem is a lényeg...tegnap este a munkahelyen hagytam a kulcsaimat...így Levi hazavitt magához..aztán ittunk nem keveset...és lefeküdtem vele...most nem akarom látni..így betegnek állítottam be magamat...van pár szabadnapom átgondolni a dolgokat...a szívem meg csak romlik...

-Jajj szívem...ne csüggedj, minden jóra fog fordulni, ha adsz magadnak egy kis időt akkor hidd el, rendben lesztek. Ha kipihented magad utána beszéljétek meg a dolgokat. Felnőttek vagytok, ezek előfordulnak. Levi is megfogja érteni, hogy ez nem fog többé előfordulni. Vagy hát ki tudja -nevetett

-Anyaaa!...-kuncogtam picit

-A szíved miatt...el kéne menned orvoshoz tudod...most úgyis ráérsz. Ha akarod el kísérhetlek.

-Nem kell, elmegyek egyedül. Köszi anya mindent...-mosolyogtam

-Nem kell köszönnöd semmit. Vigyázz magadra.

Elköszöntem majd el is indultam. Hamarosan oda is értem az orvoshoz.

-Figyelj. Nem akarlak elszomorítani...de tényleg egyre romlik a szíved állapota. Kérlek hanyagold a sok energiát igénylő tevékenységeket és ne erőltesd meg magadat... Pihenj sokat, adok újabb gyógyszert is. Vigyázz az egészségedre. Tudod, hogy a szívedből csak egy van.

-Megteszem amit lehet, köszönöm.

-Holnap gyere be a gyógyszeredért. További szép napot!

-Rendben. Viszlát! -sétáltam ki a rendelőből

Talán sok nekem ez a munka. -sóhajottam

Már 2 nap eltelt. Valahogy jobban érzem magam anyukámmal való beszélgetés óta. Nem részleteztem el a dolgokat, de mégis jó volt elmondani valakinek. Még két napom van szabad, de még mindig nem akarok Levivel találkozni.
Bámultam a plafont az ágyamon feküdve és gondolkozdtam, hogy ezek után mit mondjak neki.
Annyit gondolkodtam, hogy nem is hallottam, hogy valaki már egy ideje kopogtat az ajtómon.
Ahh..nem várok postást..remélem nem megint a szomszéd néni hozott süteményt..
Felkeltem az ágyból majd nyújtóztam egyet. Az ajtó felé sétáltam majd lassan kinyitottam.
A szemeim kikerekedtek. Yuri állt előttem, de nem tűnt olyannak aki jó kedvébe van. Ahogy ajtót nyitottam szinte be is rontott amitől hátraestem. A kezében kés volt.
Megint kezdi.

-M..mit akarsz..azzal? -kérdeztem miközben hátráltam

-Tönkretetted az életemet! -közeledett

-Én?!? Te! Te tetted az enyémet!

-Ha nem állsz be dolgozni ilyen nyomozónak akkor nem derült volna ki, hogy drogot árulok! Aztán miattad az új barátomat is elvesztettem! Meg tudod még mit tettél? A szüleimet...

-Miattam?! Te jöttél bele a kocsimba! Egyébként is más nyomozó is simán ki találhatja, hogy mit műveltél! -kiabáltam

-Nem érdekel! Amúgy meg sose szerettelek! Csak egy hülye játékszer voltál! -közeledett a késsel -Mindig is meg akartalak ölni...itt az alkalmam! -nevetett

-Mi?...-szaladt át minden közös pillanatunk Yurival -Te...sose...

-Igen! Sose!! -kiabált és közeledett

Le voltam fagyva.
Hülye voltam, hogy szerettelek?

-Kinyírlak! -egy erős mozdulattal a késsel egyenesen a szívemhez közeledett

Visszatértem a világba és még időben ki tudtam térni előle, de ez nem állította meg. Addig fogja csinálni, míg el nem talál. Sokszor kitértem, de jó párszor sikerült megvágnia, leginkább a karomon és az oldalamon. Sokkba voltam, így nem tudtam teljesen gondolkodni.
Amint a legutóbbi támadása elől kitértem, a konyhába siettem, követett. Amilyen gyorsan csak tudtam, kihúztam a fiókot és kivettem a pisztolyomat tároló tokot, kivettem és töltényt raktam bele, majd Yurira szegeztem.

-Állj! -kiáltottam rá

Egy csomó helyen véreztem, de nem érdekelt most.
Yuri megállt, de nem tűnt ijettnek.

-Na mi van? Ha akarsz, lőjj! -jött közelebb

-Ne...gyere közelebb!

*Levi szemszöge*

-Szóval holnap után már jönni fog dolgozni Ryu, igaz? -kérdeztem

-Igen. -felelte Lina

Szerintem nem beteg. Biztos ki van akadva amiatt ami történt. Mondjuk meg is értem..talán hozzám se fog szólni..legjobb lenne, ha most tisztáznánk a dolgokat.
Elmegyek hozzá munka után! Úgyis mindjárt vége.

Le is telt a munka időm. Mivel tudom hol lakik, mert egyszer már hazavittem, így könnyen oda tudtam találni.
Kevés kocsikázás után oda is értem, de meglepődtem. Egy másik autó is állt Ryu háza előtt.
Vendégei vannak? Nem...ez a kocsi ismerős..de honnan?...
Az ajtó elé álltam és kopogtam.
Egyszer.
Kétszer.
Háromszor. Nem jött válasz.
Hát jó, akkor bemegyek.
Így is tettem. Beléptem az ajtón.

-Háló...-köszöntem miközben a padlót bámultam

Felnéztem. A szemeim minden zugot körbe járt amit látott.

Mi a...fasz?