Szívvel és vérrel

4. Rész

-Ryu várj...-szólt utána Yuri de már kimentem

*Levi szemszöge*

-Gyere menjünk. Hagyjad...

-Jó...jövök...-nézett még abba az irányba amerre Ryu indult

Bementünk a kocsiba és a cég fele vettük az irányt.

-Ryuval már rég óta ismeritek egymást? Nem akarok nagyon kíváncsiskodni de...de mégis..

-Mhm.

-És nem gondolod, hogy ezzel tönkretetted a barátságotokat?

-Ha nem tudta volna meg...akkor minden jó lett volna...de egyszer úgyis kiderült volna, meg vannak még más dolgok is közöttünk amit le kéne rendeznünk...úgyhogy mindegy...nem csak a barátságunk ment tönkre, szerintem szakít vel...-állt meg hirtelen a beszéddel Yuri -mármint, hogy....ezt most nem hallottad..

Szóval jártak. Már akkor gondoltam amikor idejöttünk és Yuri elkezdte mondani, hogy "jó volt a tegnap este...." De mostmár biztosra tudom. Nem nagyon zavar mondjuk. Bár picit sajnálom Ryut, nem érdemli meg ezeket...

*Ryu szemszöge*

Miután kimentem Yuri ajtaján csak úgy elkezdtem sétálni, nem tudom merre, de csak mentem.
Najólvan már egy ideje megyek...kezdek fáradni is...talán vissza kéne mennem, hisz még munkaidőben vagyok. Egyenlőre ki akarom zárni a fejemből Yurit.

-Huh? -hirtelen fájdalmat éreztem a mellkasomnál

-Hát ez nem...ijj..jó..-a kezemet a szívemhez tapasztottam

Egyre jobban fájt, segítségért se bírtam kiáltani, de hiába is lett volna, mert szinte a semmi közepén voltam. Sokat sétáltam, megterheltem a szívemet.
Izzadni kezdtem és szorongani. Szorító érzést éreztem a szegycsontomnál. És egyszer csak megint elsötétedett minden.

-Ryu! Ryu! Ryu! Kelj fel!!

Lassan kinyitni kezdtem a szemeim, homályosan láttam először, majd teljesen kirajzolódtak a felettem lévő ember arcvonalai. Levi volt az.

-Hihetetlen, hogy ma már másodszorra vagyok a karjaidban...-nevettem el a történteket

-Ne hülyéskedj most ezzel...minden rendben? Itt találtalak eszméletlenül...-kérdezte aggodóan

-Jól vagyok, ez néha előfordul...majd elmegyek az orvoshoz...

-Gyere, segítek felkelni. -megfogta a karomat majd felhúzott

-Hogy találtál meg?

-Miután mondtad, hogy kell egy kis idő egyedül, elvittem Yurit az irodába, most Mr. Takeshinál van. Utána meg...aggódni kezdtem...mert nem jöttél vissza...-picit elpirult de hadarva folytatta -Szóval elkeztelek keresni, sok idő volt de megtaláltalak itt.

-Oh értem...köszönöm. -mosolyogtam

-Kocsival jöttem, úgyhogy menjünk is vissza a munkahelyre, de persze neked nem muszáj ha még mindig rosszul érzed magad.

-Nem, minden rendben.

Elmentünk vissza, be a kis irodánkba, órák teltek el bent.

-Már este van, úgy nézem mindjárt lejár a munkaidőnk. -közölte Levi az órájára nézve -Egyszerre végzünk, igaz?

-Igen...

-Amúgy..-vakarta meg fejét -Jól vagy? Mármint a Yuris üggyel kapcsolatban...

-Majd elrendezem vele a dolgokat...ne aggódj, minden rendbe lesz...remélem...még mindig a főnöknél van?

-Valószínű őrizetbe vették.

-Egy ideig nem akarom látni mert félek, hogy valami rosszat mondanák neki...de mindegy is, ezt most hagyjuk...

Levi bólintott és nem kíváncsiskodott többet, majd folytatta a dokumentumátnézést, vagy éppen azt, amihez kedve volt.

Nem sokkal később vége is lett a munkaidőknek. Összepakoltunk, majd indultunk is ki a nagy épületből. Elbúcsúztunk egymástól majd mentünk haza.
Már kezdek jobban összehangolódni Levivel. Ennek örülök. Remélem továbbra is így marad.

(Bocsi a rövid részért!)