Szívvel és vérrel

12. Rész

Itt meg mi történt?!?!

-Ryu!! -szaladtam hozzá

Az egész lakásban rendetlenség volt. Szinte minden le volt verve, akár össze is törve.
A padlón és kissé a falakon, bútorokon vér foltok voltak. Ahogy beléptem az ajtón, Ryu ült a padlón a falnak támaszkodva. A ruhája és a haja szintén össze-vissza állt. Vérzett a karja, az oldala. Nehezen vett levegőket, már csukva volt a szeme is és lehetett látni ahogy szenved. Szemei könnybe úsztak. De ami nagyon kiszúrta a szememet, az a kezében tartó pisztoly volt. Nem láttam így hirtelen senki mást ott rajta kívül.
Kérdezgetni hiába tettem volna, elvérzik. Sietősen kíhívtam a mentőket, amíg megérkeztek addig pedig megpróbáltam elszorítani a vérzést egy szekrényéből kiszedett ruhadarabbal.

-Tarts ki...

A segítség már úton volt. Miután megtettem minden telhetőt körülnéztem.
Itt nincs senki...de a sebek rajta nem pisztoly által keletkezett így nem is magával próbált végezni...késsel támadhattak rá...de ki? A kocsija még mindig ott állt, így biztos a lábain menekült el.
Hamar ideértek a mentősök. Nem tudtam sok információt megosztani, amit tudtam arra ők is simán rájöttek. Ryu ilyenkorra már kidőlt.
Elvitték a korházba ahova én is követtem. A sűrgőségin ellátták a sebeit és miután kicsit magához tért, gyógyszerekkel látták el. Kint vártam az eredményekre.

-Mostmár jobban van. -jött oda az orvos hozzám

-Mi volt a baja?!

-Ahogy megmondta, késsel szúrkodták meg, ő pedig valószínüleg a fegyverrel próbálta megvédeni magát. Nem annyira súlyosak a sérülései de...

-Hm?

-Szív problémái vannak, amik eleve mostanra egyre rosszabbak lettek. Ez most betett egy nagy lapáttal neki.

-...bemehetek hozzá?

-Nem hiszem, hogy nagyon beszélne mert gyenge állapotban van, de nyugodtan. 103mas szoba.

-Köszönöm.

Elmentem oda majd bementem.
Ott feküdt a kórházi ágyon, szemei csukva. Póló nem volt rajta de a kötései szinte aként játszottak.
Inflúzióra volt kötve.
Közelebb léptem hozzá, majd leültem az ágy melletti székre.

-Ha majd...-kezdtem bele a mondandóba de akkor mocorogni kezdett -Ryu?

-Hmmhm...

*Ryu szemszöge*

Lassan kinyitottam szemeimet, homályosan láttam, de egyből észrevettem Levit ahogy mellettem áll én meg fekszek.
Mondott valamit, de a hangja tompa volt, alig értettem.
Mi történt? Hol vagyok?
Mire sikeresen kitisztult a látásom és a hallásom, végre rájöttema dolgokra.

-Hogy érzed magad? A korházban vagy...nem tudom mi történhetett veled...-hadarta Levi

-Mi...

Legszívesebben kimondtam volna magamból mindent, de nem volt elég energiám hozzá.

-Pihenj csak, nem kell most beszélned, de annyit mondj, hogy hogyan érzed magad?

-Megvagyok...

-Rendben. Ennyi elég is lesz, most lazulj el és pihend ki magadat...trrr-megcsörrent Levi telefonja

-Egy pillanat...-állt fel

-Tessék, itt Iseki Levi beszél. -mondta, majd hallgatta amit a túloldalon beszélnek
-Aham értem, köszönöm az információt. Viszlát! -letette

-Figyelj...ha készen állsz majd akkor kérlek mond el, hogy mi történt...

-Meg kell...meg kell találnom...-kezdtem el felkelni