Szívvel és vérrel

9. Rész (18+)

-A főnök volt itt reggel, adott iratokat, azokat nézem át.

-Hm. Tegnap itt volt Mrs. Lina is, ő is adott párat...meg váltottunk néhány szót. -jutott eszembe amit aznap mondott

Bólintott, majd tovább folytatta a keresgélést.

-Uhm...-szólaltam meg pár perc után -Figyelj, te..tény- Nem, semmi...hagyjuk, nem szóltam.

-Hm? Biztos, hogy jól vagy? Ma olyan furán viselkedsz...-nézett rám kérdően

-Áh tényleg? Haha...-kezdtem izzadni -Csak keveset aludtam biztos.

Már kezdtem lenyugodni, mikor Levi megszólalt.

-Mit beszélgettetek Mrs. Linával?

-Oh hát...-álltam fel hirtelen -Mosdóba kell mennem! Mindjárt jövök!

Kiszaladtam az irodából, egyenesen a mosdó felé vettem az irányt. Mély levegőket vettem, majd a falnak dőltem ahonnan lassan lejebb csúsztam és végül a térdeimet felhúzva ültem a falnak dőlve.
Mi van velem? Csak megtudtam, hogy Levi mit csinált több mint 10 éve. Utána meg a lövészetnél odaképzeltem és félre is lőttem... Az irodába visszaérve meg valami furákat motyog én meg nem viselkedek ahogy eddig. Ez látszott is. Mr. Takeshit kirúgták a drogos ügy miatt, de már abban is kételkedem, hogy ő tette egyátalán. Annyi minden történik...a szívem meg csak romlik..
Sóhajtottam, majd még némi gondolkodás után visszamentem.

-Megvagy? -aggódott Levi

-Igen.

A fejemben az a gondolat volt, hogy mi van ha engem is meg akar majd ölni egyszer.

-Nem ülsz le? Már vagy öt perce egyhelybe állsz.

-Mi? De, de...

Ennyi ideig gondolkodtam ezen az egy kicseszett mondaton? Velem tényleg problémák vannak. Elmegyek orvoshoz.

-Ha nem érzed jól magad...hazamehetsz nyugodtan, a főnök úgyis megengedné.

-Nem, nem...jól vagyok.

A délután viszonylag gyorsan elment. Találtunk egy ügyet ami után neki is álltunk nyomozni. Szokásosan a megtörtént eseményeket felderítettük, rögzítettük, megtekintettük a helyszíneket. Személyleírást készítettünk, majd bizonyítékokat kerestünk. Kihallgattuk a személyeket akik közel álltak az ügyhöz. Még aznap sikerült kideríteni a bűnözőt. Bíróság elé állították a többi meg még majd kiderül.

-Aah elfáradtam. -nyújtózkodtam a székemen

-Lassan mehetünk haza. -nézett az órára Levi ami már 18:26ot mutatott

-Hétig vagy te is? -kérdeztem

-Mhm.

-Király. -döntöttem hátra a fejemet

-Ma egész nap fura voltál...-közölte Levi hűvös hanggal

-Ezt most úgy mondtad, mintha valami rosszat tettem volna -hajtottam vissza fejemet

-Nem így akartam, bocsi...amúgy, még nem válaszoltál a kérdésemre. Mit beszélgettetek Linával?

-Csak..iratokat hozott. -gondolkodtam

-Elmondta, igaz?

-M...mit? Hehe...-vakartam meg a nyakamat oldalra fordítva fejem

-Te is jól tudod. Hah..-sóhajtott -Igazat mondott. Tényleg végezni akartam a szüleimmel.

És ezt ilyen nyugodt hangon tudod mondani?!

-De az idők változnak. Ne aggódj, nem tervezek ilyen dolgokat tenni többé.

-Ne..nem a..aggódom...-alig bírtam beszélni

-Na nézzenek oda..hogy repül az idő. Ideje hazamenni. -tereltem a témát

Felálltam majd összepakoltam és indultam is ki köszönés nélkül. Liftel mentem, azt gyorsabbnak találtam. Éppen léptem ki az épületből mikor hideg szellő ütötte meg a fejemet. Tavasz van, így nem szoktam hozni magammal pulóvert, de most hirtelen nagyon hideg lett.
Autóval vagyok, nem lesz baj.
Miután megálltam egy pillanatra, újból elindultam, de ekkor egy kéz ragadott meg hátulról és meg akart fordítani, de annyira laza voltam, hogy bármilyen könnyedén is ragadta meg a karomat, magához húzott, így a fejem a mellkasába fúródott. Pillanatokkal később realizáltam, hogy mégis mi törtènt. A szemeim kidüllettek, a karomat még mindig fogta a kéz. Rögtön hátrébb szökkentem és természetesen Levi állt előttem, hát ki más lenne?
Látszólag nem zavarta meg, hogy szinte nekiestem, viszont velem nem ez volt a helyzet. Az arcom feltűnően vöröslött, lefelé nézéssel próbáltam meg javítani a helyzeten, de ahogy le néztem valami más is állt. A fejem mostanra màr tiszta paradicsom lehetett. A betűrt ingemmel nehezen tudtam eltakarni, így a két kezemet tettem oda.

-Bocsi..csak láttam, hogy nem hoztál semmilyen pulcsit és hideg van, így gondoltam, hogy odaadom az enyémet...-nézett az alsótájékomra -De úgy látom...hogy egy picit rosszul sült el...Nem tudtam, hogy ilyen könnyű vagy..

-Nem...nem...nem a te hibád! -még mindig a földet bámultam

-Mindenesetre...itt van a pulcsim. -rakta rá a hátamra -Bármikor visszahozhatod, de meg is tarthatod ha gondolod...

-K..köszi...-jobban vöröslöttem mint a vér

-Hm. -gondolkodott el Levi -Segítsek? -kérdezte teljesen nyugodt hangon

-Mi?! NEM, nem, nem kell!!!! -mondtam majd úgy elszaladtam mintha párducok kergetnének

Egy játszótér melletti mosdóba kötöttem ki, ahol végre kifújhattam magam. Nagy levegőket vettem majd a falhoz dőltem. Szédültem de ez most nem érdekelt.
Miért állt fel? Hiszen csak a fejem a mellkasához ért, semmi más! Ennyitől már...
Körülnéztem majd miután megbizonyosodtam róla, hogy nincs senki a közelben, majd megoldottam az övemet. Mi mást csinálhatnék? Ha fel állt, akkor nincs mit tenni.
Lehúztam a nadrágomat amit a boxerem is követett. Megfogtam a férfiasságomat, majd lassan le-fel mozgást kezdtem végezni rajta. Halk nyögések hagyták el a számat. Újra nagy levegőket kezdtem venni és gyorsítottam a mozgásomon.
Ez nem elég...hiányzik még valami..

-Nem rossz. -szólalt meg egy mély hang