Unusual SKZ ships

Changin

Changbin x Jeongin

Jeongin

Csendben indultam haza a suliból, amikor meghallottam az ismerős hangot magam mögött.

-Innie, várj meg!

Hátra fordulva mosolyodtam el amint megláttam Changbin hyung-ot felém futni, kezében egy doboz csokit szorongatva.

-Hyung, mondtam, hogy ne halmozz el ajándékokkal!-pirultam el amikor felém nyújtotta az édességet.-El fogok hízni, ha folyton csokit adsz!

-Legközelebb fehérjeport adjak?-nézett rám vigyorogva.

-Jaj hyung, látom nem lehet eltántorítani!

-Ha rólad van szó soha! Egyszer biztosan elnyerem a szíved!-húzta ki magát büszkén.

-Ahhoz előbb meg kéne nőnöd hyung! Magasabb vagyok, mint te!-nevettem el magam, de hamar abbahagytam mikor láttam, hogy nem nevet velem együtt.

-Oh.-suttogta letörten, mire azonnal megbántam, hogy kimondtam az előbbit. A szemében hirtelen nem a vidámságot, hanem a bánatot véltem felfedezni, ami még nekem is fájdalmas volt.

-Hyung csak vicceltem, ne vedd komolyan!-védekeztem, de nem hallotta. Sarkon fordulva indult el a másik irányba. Pánikolva indultam utána, hogy meggyőzzem az igazamról.

-Máskor mondd el ezt hamarabb! Akkor nem folytattam volna feleslegesen az udvarlást!-rázta le magáról a kezem.-Vagy ez volt a célod? Idiótává tenni, szégyenbe hozni?-nézett rám keservesen

 -Dehogyis! Kérlek higgy nekem, csak viccelődtem, nem gondoltam komolyan!-sírtam el magam.

 -Semmi baj Jeongin. Mindenkinek más az elvárása!-fordult el és otthagyva elsietett. Én csak álltam ott, sírva, összetörve, szégyenkezve a tettem miatt. Annyira haragos voltam magamra, hogy zokogva hazamentem és a szobámba zárkózva nem voltam hajlandó kijönni onnan másnapig.

Tartott ez egy hétig, ami alatt mindkettőnk teljesen megváltozott. Már nem várt kedves ajándékokkal, nem kereste a társaságom, sőt, még rám se nézett. Amikor beszélni akartam volna vele csak otthagyott.

Egy nap mikor már nem bírtam tovább órák után megvártam, hogy beszéljek vele.

-Hyung!-szólítottam meg reményvesztetten

-Kérlek, bocsáss meg nekem!-suttogtam küszködve a könnyeimmel aznap sokadjára. Megint ott akart volna hagyni, ám elkaptam a kezét és magamhoz húzva átöleltem a nyakát. Közel húzva magamhoz kezdtem el sírni, miközben a pólóját markoltam, nehogy megint egyedül hagyjon.

Lágyan viszonozta az ölelésem és a fejemet simogatva próbált megnyugtatni.

-Changbin hyung! Kérlek!-néztem a szemébe.-Soha többé nem mondok ilyet neked, nem fogok semmi bántó dologgal viccelődni! Hiányzol, minden nap rád gondolok és arra, hogy milyen idióta voltam! Kérlek ne hagyj magamra! Kérlek...nagyon szeretlek!-vallottam be neki, mire elmosolyodott.

-Nem haragszom Innie, csak rosszul esett egy kissé. De én sem viselkedtem jobban veled... bocsáss meg nekem te is!-simította meg az arcom, majd felém hajolva habozott, hogy mit tegyen. Szó nélkül az ajkaira tapadtam, amit késségesen viszonzott.

-Én is szeretlek Innie! Lennél hivatalosan is most már a barátom?

Boldogan bólintottam, majd hagytam, hogy magához húzva ismét megcsókoljon.